52. Batta István: A magyar fizikai szaknyelv fejlődése. A fizikai tudományok hazai irodalmának törté
{mosimage}
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest, VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel: 212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt (Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796) üzletekben.
Adassék elő a physikai tudományok hazai irodalmának története és magyar műnyelvének fejlődése 1867-ig címmel írtak ki 1918-ban pályázatot, melyet Batta István tanulmánya nyert meg 1922-ben. A kéziratot visszaadták neki, hogy kinyomtathassák, de a szerző elhunyt, mielőtt műve megjelent volna. A kézirat egyik felét antikváriumban találta meg és vásárolta meg Gazda István. A kézirat másik felét Orha Zoltán csillagász egyetemi hallgató találta meg Batta István rokonainál és hozta ugyanide. Az ilyenképpen megmenekült és összeilleszthető kéziratot most először olvashatjuk nyomtatásban.
A fizikatanároknak szánt, de inkább nyelvtörténetinek nevezett könyv hemzseg a csillagászati adatoktól. Először latin nyelven folyt a fizika és a csillagászat oktatása, ezen a nyelven születtek a kódexek, könyvek, publikációk. A királyok, főpapok udvaraiban működő csillagnézők, a középkori egyetemeken asztronómiát tanítók, a katolikus, református főiskolák csillagászati oktatása, később a megépített csillagvizsgálók felszerelése és az ott folyó kutatómunka mind röviden említve van a kezdetektől a 19. századig.
Majd a magyar nyelvű fizikai és csillagászati történések, könyvek, kalendáriumok, oktatók következnek. A 16. század közepétől (1538, 1571, 1578 ?) már magyarul is megjelennek egyes könyvek, főleg egyes fényes üstökösök: az 1577-es, az 1665-ös, az 1680-as évben látott égi tünemények okán.
Aztán jönnek a 18. századvégi természettudományos szaknyelv megmagyarítói: Molnár János, Benkő Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Benyák Bernát, Barcafalvi Szabó Dávid, stb. egészen Bugát Pálig. Minden (ismétlem: minden!) idegen nyelvű természettudományos (így csillagászati) szó magyarrá tevői! A szócsinálás (ha nincs rá magyar szó, majd mi csinálunk!) legnagyobbja Bugát Pál 1823-1843 között 40.000 darab természettudományi szónak adott magyar alakot……..Többségében kificamított, porrá zúzott és ezután imígy-amúgy összeragasztott magyar szavak szánalomra méltó nyomorékjai”… írták kortársai. Se a diákok, se a tanárok agya és gyomra nem tudta bevenni ezeket! A csillagászatot szerencsére főleg Tarczy Lajos, Hollósy Jusztinián, Vállas Antal magyarította meg, elég normálisan, habár vadhajtások itt is előfordultak (lásd: Lebvény- bolygódok fényhatályossága).
A magyar természettudományban is kiegyezés történt 1867 körül: kialakult az idegen és a magyar hangzású szavak egyensúlya, hivatalos szervek őrködtek: nehogy egyik vagy másik nézet túlságosan eluralkodjon a hazai oktatásban.
Jó, elismerem: ez nem tiszta csillagászati könyv, de ez alapján egyszer valaki bizonyosan megírhatná: mióta léteznek, ki találta ki azokat a szakszavakat, melyeket ma is használnak a csillagászok. Értelmes kutatás, érdekes olvasnivaló lehetne!
