A Föld védelmében – II. rész
{mosimage}
Különös, hogy 1970-ig csak 13 olyan objektumot ismertek, amelyek bizonyos ponton átszelték a földpályát, de 1973-tól Eugene Shoemaker és Eleanor Helin elkezdte az elsõ földközeli objektum, Near Earth Object (NEO) vizsgálatát. 1984-től Shoemaker, már Carolyn Shoemakerrel végezte újabb vizsgálatait a Föld élõvilága védelmében, és 1991-ben – számos ország bevonásával – létrehozta a mindenre kiterjedõ kutatási programot végző Discovery Working Group és Intercept Working Group kutatócsoportokat. Rövidesen az Amerikai Kongresszus, majd az Európa Tanács is határozatot adott ki e témával kapcsolatban, így számos nemzetközi NEO-keresõ csoport alakult.
A Shoemaker házaspár és David Levy amatőrcsillagász 1993-ban a Palomar-hegyi csillagvizsgáló egyik távcsövének felvételén egy apró üstököst talált. Az űrtávcsővel is megfigyelt Shoemaker-Levy 9 üstökösről kiderült, hogy ellipszispályájának fókuszpontjában a Nap helyett, a Jupiter bolygó található! Kimutatták, hogy 1992. július 8-án a kométa 35.000 kilométerre száguldott el a Jupiter mellett, és a bolygó hatalmas gravitációs ereje darabokra zúzta Naprendszerünk parányi vándorát. Egy távoli bolygón várható becsapódás előjeleit először láthatta ember távcsövön keresztül, amint a néhai üstökös millió és milliárd tonnás darabjai 1994-re gyöngysor alakban a Jupiter felé tartottak. A média segítségével mindenki láthatta, amint 1994. július 16-a és 22-e között a darabok sorozatszerűen becsapódtak a gázóriás lassan felénk forduló déli félgömbjének felhőzetébe, ahol az évek múltán összefolyt felhőörvények még ma is sötétebb színben látszanak. A légköri zavarok oly hatalmasak voltak, hogy azokat még a legkisebb amatőrcsillagász műszerek is mutatták.
