Csillagászati távcsövek kezdőknek – I. rész
Távcsöveknél a milliméterben mért objektív átmérő fele a hasznos nagyítás, amit tovább fokozva csak a látott kép részleteinek méretei nőnek, de újabb alakzatok már nem bukkannak elő. A legapróbb részletek jobb megfigyelésére körülbelül ötszörösen túlléphetjük a hasznos nagyítást, de a fenti távcsövek esetében 150 szeres nagyítás felett, még a fényes bolygók képe is egyre sötétebbé válik. Mindebből az következik, hogy ezek a kis műszerek komolyabb amatőrmunkára nem alkalmasak. A remegő állványra szerelt „U” alakú kengyel, vízszintes és függőleges tengelyei körül mozgatható a távcső, (azimutális, magyarul horizontális tengelykereszt) nem alkalmas fotózásra.
Azért még ne mondjunk le műszerünkről, ugyanis saját kezűleg is sokat javíthatunk hibáin. Először is rezgésmentes állványra van szükség, ami lehet egy favázas fényképezőgép állványa, vagy egy teodolit állvány. Mindezt az ügyesebb apukák is elkészíthetik, vagy a családi házban lakók, egy erre a célra leásott oszlop furatába illeszthetik a távcső függőleges tengelyét. A második legsúlyosabb hiba kijavítása kellő ügyességet igényel, de erről majd a következő részben írok.
