Ismét földközelben a Mars

{mosimage}


A vörös bolygó 2003. augusztusi 27-i 56 millió kilométeres nagy földközelségét meg sem közelíti a  mostani 70 millió kilométeres közelség, ennek ellenére nagy várakozással nézünk elébe. A magyarázat Földünk tengelydőlésében rejlik. Köztudott, hogy anyabolygónk napkörüli keringésének síkjában, az ekliptika közelében láthatóak a bolygók és a Hold. Nyáron, amikor Földünk tengelye a Nap felé dől, magasan sétál a Nap, mire pedig az esti és éjszakai oldalra fordulunk, a háztetőket súrolva bandukol vöröslő égi kísérőnk a Hold, bolygóinkkal együtt. Az erős légköri mozgások miatt ilyenkor rossz megfigyelési helyzetben vannak a felsorolt égitestek, ám az ősz előrehaladtával változik a helyzet. Központi csillagunk, a Nap már egyre alacsonyabban jár a látóhatár felett, ám mire Földünkkel az  éjszakai oldalra fordulunk, magasra emelkednek az ekliptika közelében járó planéták és a telihold.


Az asztrológusok jóslatai ellenére abban nyugodtak lehetünk, hogy a rőt fényű bolygónak sem a Földre, sem lakói számára semmilyen hatása nem lesz, és ha valaki október, vagy november folyamán nemcsak szabad szemmel, de kisebb csillagászati távcsövével is szeretné látni, akkor több tényezőt is figyelembe kell vennie. Még akkor is, ha  magasabban jár a Mars, néhány részletének – mint a legfeltűnőbb pólusi hósapkának – megpillantását nagyban befolyásolja légkörünk tisztasága és átlátszósága, ám ha megfigyelésünk tárgyán éppen egy kisebb, vagy netán egy globális porvihar dúl, ne lökjük félre csalódva műszerünket, inkább válasszunk új megfigyelési időpontot. 

Ajánljuk...