A Napfelkelte űrhajósai
A késői publikációk természetesen többé-kevésbé, de mindig különböztek a korábbiaktól.
Kiindulásként és összegezésként megállapíthatjuk: a tervek 5 repülést irányoztak
elő:
-> Voszhod 1 – az első többszemélyes űrrepülés
-> Voszhod 2 – az első űrséta
-> Voszhod 3 – NP, azaz naucsnij program (tudományos program, 7-12 napos
űrrepülés)
-> Voszhod 3 – VP, az vojennoj program (katonai program, a Gemini-MOL ellensúlyozására)
-> Voszhod 4 – női személyzet, női űrséta
A "mindig elsőként mindig újat" nézőpont jegyében a szocialista rendszer fölényét támasztották alá, és hirdették az űrkutatásban kétségtelenül elért eredmények tükrében. Mivel közismert volt a hatvanas évek közepére, a Mercury első botladozásai és a gigantikus Apollo-terv közé beiktatott Gemini-program űrrepülései a szovjet vezetést arra késztették, hogy lépéselőnyüket megtartva valami újjal álljanak elő. A Vosztok űrhajókat, – az amerikai Mercuryval ellentétben – nem helyezték nyugdíjba, hanem kissé módosítva, Voszhod néven használták tovább (lásd Rezsabek Nándor írásait). Csak egy mondat erejéig ugorjunk át az óceánon túlra. |
 Voszhod-űrhajó és rakéta az indítóhelyen |
 Voszhod-űrhajó a szerelőcsarnokban. A háttérben a rakéta "melegebbik" vége. |
1964. április 8-án indították az első – személyzet nélküli – Gemini űrhajót, május 13-án sikeres kísérletet hajtottak végre egy Apollo űrkabinnal, és két héttel később, az SA-6 jelzésű kísérletben már földkörüli pályára állították az Apollo-rendszer makettjét, majd ez utóbbit megismételték szeptember 19-én. A szovjeteknek tehát sietniük kellett. 1964. május 26-ától június 11-éig hét jelöltet választottak ki az első, többszemélyes űrrepülésre. Mellőzték a hagyományos csoport összeállítást, és az ún. célirányos kiválasztás keretében jelölték ki a leendő kozmonautákat. Innen keletkezett tehát az az ellentmondás, hogy például Lazarev később lett az űrhajós csoport tagja, mint amikor már felkészült az űrrepülésre. |
A hivatásos, azaz a szovjet légierő (VVSz) csoportjából csak Vlagyimir Komarov került a Voszhod-jelöltekhez, igaz ő lett a parancsnok; négy orvos és három mérnök társaságában. Konsztantyin Feoktyisztov, "Az űrhajókról" című könyvében azt állítja, hogy az első Voszhod repülésére heten készültek. Öt nevet ad meg (ők tényleg részt vettek), továbbá szemérmesen megemlít egy mérnököt és egy orvost. "Két személyzet készült. |
 Voszhod-űrhajó összeillesztése a hordozórakétával. |
 Komarov, Feoktyisztov és Jegorov a gyakorló Voszhodban. |
Eredetileg négyen voltak az én személyzetemben, még pontosabban a csoportban: Vlagyimir Komarov parancsnok, én, és két doktor, az egyik közülük Vaszilij Lazarev. A másik személyzetben készült Borisz Volinov, Borisz Jegorov és egy mérnök. Hosszú ideig nem tudtuk, melyik csoport lesz az első számú, és melyik a tartalék személyzet. Mindannyian egyformán készültünk." |
Hruscsov pártfőtitkár már 1964 elején sürgette az újabb szovjet űrsikert. Március 24-én Kamanyin tábornok (az űrhajós csoport parancsnoka), Jurij Gagarin és más szakemberek azt javasolták, hogy a Voszhod személyzetében a hivatásos parancsnok mellett két mérnök kapjon helyet Koroljov főkonstruktőr OKB-1-es tervezőirodájából. |
 Komarov, Feoktyisztov és Szorokin. |
 Beljajev és Leonov a gyakorló Voszhodban |
Az újoncok kiképzésére azonban kevés idő állt rendelkezésre, ezért módosítottak elképzelésükön, és azt terjesztették elő, hogy a régiek közül repüljenek inkább ketten (Komarov mellett). 1964. április 2-án a Népegészségügyi Minisztérium kierőszakolta, hogy a személyzetben legyen egy orvos is. Ez további ellentéteket hozott a felszínre. A Szovjet Tudományos Akadémia – elsősorban annak elnöke M.V. Keldis – a saját jelöltjét, Georgij Katiszt támogatta az NSz pozíciójára, de Koroljov főkonstruktőr, saját kollégáját, Konsztantyin Feoktyisztovot javasolta. |
|
Főkonstruktőr lévén KK: Vlagyimir Komarov tKK: Borisz Volinov |
 Beregovoj és Satalov a gyakorló Voszhodban |
 Volinov és Sonyin túlélési gyakorlaton |
tKK2: nincs (Vlagyimir KK – Komandir Korabla A második Voszhod |
|
A májusra felgyógyuló
Voszhod-2: KK: Pavel Beljajev tKK: Dmitrij Zaikin
|
{mosimage} A női űrsétát nagyon is komolyan gondolták. E sosem látott felvételen Tyereskova látható az űrsétára alkalmas kilépő szkafanderben. |
A Voszhod-3 programját
– hosszú időtartamú űrrepülés – lényegében a Szojuz-9 űrhajóval 1970-ben
valósították meg. Szergej Koroljov, 1966. januárjában bekövetkezett halálával,
a helyébe lépő Misin már az új űrhajóval, a Szojuzzal kívánta megkezdeni
saját, és folytatni a szovjet programot. A tudományos Voszhodnak befellegzett
tehát, de az amerikai katonai űrállomás, a MOL-program ellensúlyozásaképpen
egy katonai repülést még szerettek volna megvalósítani. Két Voszhodot azonban
nem lehetett összekapcsolni a megfelelő berendezések hiányában, ezért a rendkívül
sikeres Gemini-űrrepülések hatására a Voszhod-prgram végleges törlése mellett
döntöttek. Nem került sor a női űrsétára és a nemhivatalosan létező újságírók
felküldésére sem.
Voszhod-3 NP
KK: Borisz Volinov
NSz: Georgij Katisz
tKK: Georgij Beregovoj
tNSz: Lev Gyomin
tKK2: Vlagyimir Satalov
tNSz2: Jurij Artyuhin
Voszhod-3 VP
KK: Borisz Volinov
P: Georgij Sonyin (eredetileg Viktor Gorbatko)
tKK: Georgij Beregovoj
tP: Vlagyimir Satalov
Voszhod-4
KK: Valentyina Ponomarjova
P: Irina Szolovjova
tKK: Dmitrij Zaikin
tP: Jevgenyij Hrunov
tKK2: Georgij Sonyin
tP2: Viktor Gorbatko
Zöld utat kapott tehát
a Szojuz-program, amely mind a mai napig nemcsak a szovjet-orosz űrhajózás
legnagyobb darabszámú sorozata, hanem ismeretlen személyzetei révén még sok
meglepetést is tartogat.
