Földi űrkatasztrófa
A három űrhajós, Virgil Grissom, Edward White és az újonc Roger Chaffee feladata az új űrhajó Föld körüli pályán történő berepülése volt. Az idő sürgetett, hiszen a CIA jelentései szerint a Szovjetunió 1967. novemberében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára megkísérli, hogy emberekkel megkerüljék a Holdat. |
 |
Grissom, White és Chaffee – űrruhában (NASA) |
|
 |
A szokásos felkészítési folyamat részeként, az űrhajósok most már az utolsó ellenőrző próbákon vettek részt. 1967. január 25-én az indítóhelyen lévő űrhajóban rendben lezajlott az űrrepülési szimuláció, a második gyakorlatot január 27-ére tűzték ki. Helyi idő szerint 18 óra 31 percre ugrottak az órák mutatói, amikor tíz perccel az ellenőrző próba befejezése előtt bekövetkezett a tragédia. Ismét beszéljenek a hangszalagok a három űrhajós utolsó másodperceiről: |
A három űrhajós az indítóhely közelében (NASA) |
|
18:31:03 – a légnyomás és a hőmérséklet normális. White – akin egyedül volt biológiai mérőrendszer – szívverése rendben. Ekkor észlelik először a tüzet. 18:31:04 – White szívverése gyorsul, az űrhajósok mozgása következtében a kabin rezeg. 18:31:05 – White szívverése tovább gyorsul, a kabinban nő a nyomás és a hőmérséklet. Hangos kiáltások hallatszanak: -Égés szagát érzem! Tűz a kabinban! 18:31:09 – Chaffee kétségbeesetten felkiált: – Hatalmas tűz a kabinban! A fülke nyomása belső nyomása tovább nő, a kabin rezgése tovább erősödik az űrhajósok mozgásától. 18:31:12 – Chaffee kikapcsolja a külső áramforrásokat, és jelzi a fény növekedését. A bizonyítékok később igazolják, hogy az űrhajósok megkísérelték kinyitni az ajtót, küzdöttek a kijutásért. 18:31:14 – A három űrhajós ruhájának és az űrkabinnak az oxigénellátása egyre jobban ingadozik, a rádiókapcsolat megszakad. A kabinból érkező utolsó szavakat Chaffee kiáltja: – Égünk, vigyetek ki innen minket! 18:31:17 – A kabin hőmérséklete meghaladja az 500 Celsius fokot, a tűz teljesen elborít mindent. A nyomás növekedése közepette a fülke megsérül. A tűz feketére festi a szürke burkolatot, a kabin belseje teljesen kiég. |
|
A szakemberek megállapították: a tüzet rövidzárlat okozta, melyet hatásában háromszorosára fokozott a tiszta oxigén légkör. A 21 hónapos leállás alatt az Apollo űrkabint módosították, biztonságosabbá tették. Indításkor normális nyomású és összetételű levegő van benne, és ezt csak a pályára állás után cserélik ki csökkentett nyomású oxigén-hélium keverékre. Az ajtó nyitási idejét másodpercekre csökkentették, a felhasznált anyagokat fokozottan tűzállóra cserélték. Innen már egyenes út vezetett az 1969-es Holdra szállásig. |
 |
Az Apollo-1 űrkabinja (NASA)
|
|
 |
1999-ben váratlan fordulat állott be. A Star magazinban Grissom fia gyilkosságnak állította be apja halálát. "Apám volt kiszemelve az első holdra lépőnek, akit meggyilkoltak" – állította a Star hasábjain. "Apám nem balesetben halt meg. Megölték" – nyilatkozta a 48 éves Scott Grissom, aki kereskedelmi pilótaként keresi kenyerét. Tény, hogy a NASA vizsgálói sem tudták azonosítani a szikra kiváltó okát, de a katasztrófát, mint balesetet írták le. |
A Saturn-IB hordozórakétára emelik az Apollo űrhajót (NASA) |
|
Scott Grissom elmondta, hogy engedélyt kapott az űrkabin átkutatására, és így fedezte fel azt a barkácsolt fémlapot az ellenőrző- és kapcsolótáblánál. Itt lehet átkapcsolni az űrhajó elektromos ellátását a külső, vagy a belső forrásra, és itt keletkezett az a szikra, amelyből a tűzgolyó keletkezett. A NASA annak idején bevonta a vizsgálatba Clark MacDonaldot, a McDonnell-Douglas mérnökét a tűz okának kiderítésére, és most ő megtörte több mint harminc esztendős hallgatását. Azt állította, hogy az elektromos rövidzár az átkapcsolás következtében jött létre, és a NASA, hogy eltitkolja az igazságot, megsemmisítette az ő jelentését. " 31 évig haboztam, hogy az igazsággal leromboljam a NASA nimbuszát, de nem akarok egyetlen napot sem várni tovább" – mondta a mérnök. Kijelentésével a ma már 74 éves Grissom özvegye is egyetért. "Hiszem, hogy fiam megtalálta a kulcsot az igazság ajtajának feltárásához". |
|
De mi az ok? A klasszikus kérdésre Scott Grissom azt feleli, hogy a NASA azért nem akarta, hogy apja legyen az első Holdra szálló ember, mert annak első repülésénél pánikba esett, amikor a Mercury űrkabin az Atlanti-óceánon himbálózott. Az ajtó kinyitásakor (véletlenül) robbanópatronok indultak be, és Grissom életéért küzdött a hullámokban. Őt ugyan kimentették, de az űrkabin 4 ezer méter mélységbe süllyedt. (Korábban a Népszabadság megírta a történetet, most csak annyit, hogy a kabint 1999-ben kiemelték.) |
 |
A Langley Űrközpont egyik raktárában őrzik a kiégett
|
|
Űrhajós társai mindvégig kiálltak Grissom mellett, tagadták, hogy pánikba esett volna, hiszen a koreai háború pilótájaként majdnem 100 bombázóbevetésen vett részt. Volt vér a pucájában, nem ismerte a pánikot – állították társai. Közismert a történet, melyben a start napján a rendkívüli nyugalmat tanúsító Grissom vérnyomását vizsgáló orvos meg is jegyezete: – Egy kissé izgatottabbnak kéne lennie! – Kérem, majd megpróbálom egy kicsit feljebb tornászni – volt a válasz. Persze más egy vérnyomás vizsgálat és más egy süllyedő űrkabin az óceánon. A NASA vizsgálata nem zárta ki, hogy az ajtón lévő robbanószerkezet véletlenül lépett működésbe, és az is tény, hogy soha többé nem alkalmazták az amerikai űrhajókon az ilyesfajta szerkezetet. Szintén figyelemreméltó, hogy ha Grissom kezével, könyökével, vagy karjának bármely részével véletlenül kapcsolta volna be a robbanószerkezetet, akkor ütésnek, horzsolásnak kellett volna látszania az utólagos vizsgálatoknál. Ilyesmit azonban sohasem találtak. |
|
 |
Grissom a legtapasztaltabb űrhajósok társaságában már 1966 decemberében átkerült az Apollo-programba. Rengeteg kritikával illette az Apollo programot és annak fő szerződőjét, a North American Aviation-t. Grissom nem törődött a következményekkel, és röviddel halála előtt egy csomó citromot vitt az űrhajóba és körbe-körbe felfüggesztette, hogy a sajtó képviselői is láthatták azokat. Rájuk mutatva azt állította, hogy az Apollo-terv sohasem lesz időre befejezve. |
Sohasem jutott a világűrbe az Apollo-1 űrkabinja (NASA) |
|
A Grissom-család a kezdetek óta kételkedett a hivatalos NASA állásfoglalásban. Ami nem szerepelt abban: Grissom halálos fenyegetést kapott, amelyet családja az űrprogramból eredőnek hitt. A fenyegetések eléggé súlyosak voltak, ezért Grissomot a titkosszolgálat védelem alá helyezte, és egy biztonságos helyre költöztették. Az űrhajós többször hangoztatta, hogy amennyiben egy súlyos baleset következik be az űrprogramban, biztos, hogy őt fogja érinteni. |
{mosimage} |
A titokzatos, zöld színű, barkácsolt fémlapocska, amely szabotázsra utal (Scott Grissom) |
|
Az Apollo-1 balesetét követő kongresszusi meghallgatásokban Thomas Baron,
aki az indítópad felügyelői tisztét töltötte be, élesen kritizálta a NASA váratlan
események bekövetkeztére érvényes forgatókönyvét, és bizonyította, hogy az
űrhajósok sokkal korábban próbálták megmenteni a kapszulát, mint ahogy a hivatalos
változat azt megkövetelte.
Baron, nem sokkal tanúvallomása után autójában halt meg, amikor egy vasúti
átjáróban legázolta az érkező vonat. A hivatalos változat öngyilkosságnak tüntette
fel az eseményt.
"Kis lépés nekem, de nagy ugrás az emberiségnek" – mondta Neil Armstrong
első mondatában alig két és fél évvel később. Grissomnak azonban már csak a neve
jutott el annak a 13 amerikai és szovjet űrhajósnak a társaságában Földünk örök
kísérőjére azon a táblán, amelyet az Apollo-15 űrhajósai helyeztek el kegyeletből
a Holdon.
