Grissom kalandja

A Mercury űrkabin már
az óceán hátán hánykolódott, amikor a legizgalmasabb kalandra került sor.
Grissom teljes biztonságban érezte magát, nem érzett semmi fájdalmat, rendellenességet.
Jelentette helyzetét a kereső-mentőosztagnak, és azt kérte, hogy engedélyezzenek
számára még 10 percet, hogy feljegyezhesse a fülke műszereinek adatait.


Grissom vízre szállási gyakorlaton
(NASA)

Neki is látott, kesztyűs
kézzel gondosan feljegyezte a műszerek mutatóinak állását, a kapcsolók helyzetét
stb. Kioldotta annak a szerkezetnek a biztonsági zárját, amelynek a kijárási
nyílást kellett adott esetben lerobbantania. Úgy tűnt neki, hogy szükség-kése
a robbanószerkezethez van erősítve, s azon fáradozott, hogy eltávolítsa onnan.

Ekkor történt a váratlan
szerencsétlenség, a szerkezet felrobbant. Grissom letépte sisakját, és oly
gyorsan menekült, ahogyan csak tudott. A következő pillanatban már a hullámok
között úszott, miközben mellette vízzel kezdett megtelni az űrkabin. Attól
rettegett, hogy az örvény a mélybe rántja, ha a kabin elsüllyed, de aztán
sikerült távolabb jutnia.
Egy helikopter érkezett a fülke fölé, és lebocsátott horgára emelte. Már-már
Grissom is odaúszott, hogy segítsen, amikor az űrfülke teteje hirtelen jobbra
dőlt és lemerült, majd újra felbukkant a vízből. Ekkor a helikopterben motorhiba
támadt, feltehetően a vízzel megtelt fülke súlyának következtében, és a pilóta
kénytelen volt a kabint leoldani a horogról. Grissom
integetett, hogy visszahívja a távozó helikoptert, azonban hiába. A hullámok
átcsaptak feje fölött, és hirtelen rádöbbent, hogy mind mélyebbre süllyed a
vízben. Csak nagy erőfeszítéssel tudta fejét a hullámok fölött tartani. Ekkor
eszébe jutott; hogy öltözékének egyik légzsilipjét nem zárta be, és víz áramolhat
be a ruhájába. Valahányszor egy-egy hullám átcsapott rajta, jókora adagot kellett
nyelnie a sós vízből. Az idő lassú múlását csak süllyedésének gyorsasága múlta
felül, legalább is Grissom ezt érezte.

Három helikoptert
is látott a feje felett, de egyik sem sietett a segítségére. Hiába integetett
a szkafanderben nehézkessé vált karjaival, a segítség egyre csak késett.
Végül az egyik helikopter felette állt meg, hozzávonszolta a mentőhevedert
a vízen. Grissom magára öltötte azt, és nemsokára megrázhatta George Cox
pilótahadnagy kezét a helikopter fedélzetén. Cox kezelte Shepard és a Ham
nevű csimpánz mentőhevederét is. Grissom érthetően kimerültnek érezte magát,
amikor a helikopter fedélzetén megpihenhetett. Egy idő múlva egy tiszt jelentkezett
a sisakjával. Ezt Grissom az űrkabinban hagyta, de valahogy a víz felszínére
került. A tiszt elmondta, hogy a sisakot egy jókora cápa közeléből halászták
ki.

Grissom a július 23-i
Cape Canaveral-i sajtókonferencián már kitűnően érezte magát. A legtöbb kérdés
természetesen a szerencsétlenséget, a nyílást kivető szerkezet ismeretlen
okból történő felrobbanását illette. Grissomnak ezt a szerkezetet csak szükség
esetén kellett volna használnia. Ő maga csak annyit mondott: "Ez volt
számomra a nap legnagyobb meglepetése."

Megkísérlik kiemelni
az űrkabint, de az elsüllyed. (NASA)

Harmincnyolc esztendővel
később, 1999. szeptember 21-én kiemelték az Atlanti-óceán fenekéről a meglehetősen
jó állapotban lévő Liberty Bell űrkabint. Az expedíció költségeit a Discovery
Channel viselte, és filmfelvételen rögzítette az eseményt. Az érdeklődök
már Magyarországon is láthatták, sőt láthatják a kabin felkutatását, kiemelését.
Az elsüllyedés helye 233 km-re keletre, észak-keletre volt a Bahama szigetektől,
ahol a tengerfenék 4877 m mélyen van. A kutatóhajó oldalra néző víz alatti
lokátorokkal határozta meg a kabin pozícióját, majd azt egy robotberendezés
által lejuttatott kábelre erősítették. A kiemelésben részt vett az a George
Cox nevű pilóta, aki majd négy évtizeddel ezelőtt utoljára látta az űrkabint.
A NASA vizsgálóbizottságot alakított azzal a céllal, hogy megpróbálják kideríteni
az elsüllyedés valódi okát. Eddig ugyanis úgy vélték, hogy Grissom túl korán
kapcsolta be az űrkabin ajtajánál lévő robbantó zárakat. ezek ledobták az
ajtót, ahol a víz nyomban betört, ami végül is az elsüllyedéshez vezetett.
A Kongresszusban hevesen bírálták a NASA-t, hogy egy ilyen fontos akciót
magáncég kezdeményezésére hagyott.

38 évvel később ismét
napvilágot lát a Liberty Bell (NASA)
Az érmék, melyek
a kabinban maradtak (NASA)
{mosimage}
38 évvel később ismét
napvilágot lát a Liberty Bell (NASA)

A Mercury-program fogyatékosságaival
küszködő NASA, Grissomot kissé háttérbe szorította, hiszen a baleset okának
egyértelmű tisztázásáig nem akartak – a pilóta esetleges hibája miatt – további
presztízs veszteséget elszenvedni. A szovjet Vosztokok szárnyaltak, Amerika
egyre jobban lemaradt.
1965-ben azonban ismét Grissomra mosolygott a nap. Őt jelölték parancsnokként
az új, kétszemélyes űrhajó, a Gemini berepülésére. Társa az a John Young lett,
aki az űrhajózás történetében először érte el a hat űrrepülést. A Mercury kivételével
valamennyi amerikai űreszközön repült, és járt a Holdon is. A Gemini-sorozatot
a Hold elérését megcélzó Apollo-űrhajó kifejlesztéséig iktatták be, a holdutazáshoz
szükséges manőverek, űrrandevú, hétnapos repülés stb. gyakorlása érdekében.

Grissom gőzerővel
készült második űrrepülésére. Humorérzékét sem vesztette el a négyéves pihenő
alatt, hiszen új űrhajójának, nem minden él nélkül – a népszerű filmsorozat
elsüllyeszthetetlen hajójának nevét, a Molly Brown-t adta. Csak a krónika
kedvéért: a Gemini-3 repülése rendben lezajlott, az USA kezdte megközelíteni
a Szovjetuniót.
1966 decemberében Grissomot átirányították az Apollo-programba. Ismét ő kapta
a feladatot az új űrhajó berepülésére. Erre azonban már nem került sor. Edward
White és Roger Chaffee társaságában, 1967. január 27-én egy földi szimulációs
gyakorlaton, a tiszta oxigén-légkörű Apollo-kabinban fellépő rövidzárlat okozta
tűz következtében, életét vesztette.

Ajánljuk...