Ki az űrhajós?

Az egyik kereskedelmi rádió egyik reklámja mindennap az éterbe üvölti egy képzeletbeli vetélkedő kérdéseként, hogy: “Ki lépett először a Holdra?” A kérdezett hölgy Armstronggal válaszol, majd a “Ki volt a második?” kérdésre már tanácstalanul hallgat. Feltehetőleg ugyanígy járna az említett hölgy, ha a “Ki volt a világ első űrhajósa?” után a második nevére is rákérdeznének.
Nem járnánk jobban a hány ember járt eddig a világűrben kérdésre adandó pontos válasszal sem. Az össze kell számolni őket című válasz csak az első pillantásra tűnik kézenfekvőnek.
Tehát, ki tekinthető űrhajósnak?
Hát az, aki egy űreszközön eljut a világűrbe, hangozhat a válasz, csakhogy az űr nem egy világosan elhatárolt réteg felett kezdődik, azaz a légkör hajszálvékony “héja” felett már a semmi helyezkedik el. A korai kutató eszközök, rakéták csak kóstolgatták, de nem érték, érhették el a Föld körüli keringési pályára való kapaszkodás sebességét, de a 200-300 kilométeres magassági sávban már kétségtelenül hosszabb-rövidebb időt töltöttek az űrben.
Ha most pedig, megkérdeznénk tíz embert, hogy ki volt az első amerikai űrhajós, a többségük rávágná, hogy John Glenn! A magyar médiumok is meglehetősen sokat foglalkoztak a veterán űrhajóssal, amikor 77 évesen ismét űrutazáson vett részt, az első repülése után 37 évvel! A kérdésre adott válasz azonban nem pontos. Glenn 1962-es űrrepülését két “űrugrás” előzte meg. Alan Shepard és Virgil Grissom űrpilóták kabinjai ballisztikus pályán járták meg a kozmoszt, vagyis olyan úton haladtak, amilyet a kilőtt ágyúgolyó jár meg, vagyis nem végeztek a Föld gravitációs erejének engedve keringő mozgást glóbuszunk körül.
Ma már tudjuk, hogy a Koroljov vezette tervezőiroda is foglalkozott a ballisztikus űrutazás gondolatával egy módosított Vertyikal rakétával. Az Egyesült Államok kétségtelen légifölényénak ellensúlyozására, illetve az USA területének elérése érdekében kifejlesztett R-7-es interkontinentális ballisztikus rakéta sikere azonban örökre elhomályosította ezeket az elképzeléseket. Mivel az Egyesült Államok hagyományosan a légierőt részesítette előnyben, a rakétatechnikában – a német szakértők segítsége ellenére – meglehetősen lemaradt. A Szovjetunióban már a Föld körülrepülését tervezték, amikor az Egyesült Államok még csak ballisztikus “űrugrásokra” vállalkozhatott a rendelkezésükre álló hordozórakéták elégtelen teljesítménye miatt.
1961. áprilisában Gagarin megelőzte az amerikai űrhajósokat, így a néhai John F. Kennedy elnöknek nem maradt más választása, mint az első, amerikai űrhajósként kitüntetni Alan B. Shepardot. Ha viszont Shepard volt az első amerikai az űrben, akkor ki vagy mi volt John Glenn? Ő volt az első amerikai űrhajós volt, aki a Friendship 7 nevű űrhajóján háromszor megkerülte Földünket, vagyis az első amerikai, aki orbitális űrrepülést hajtott végre. Nemzetközileg csak Glennt számították “igazi” úrhajósnak, a két “űrugró” Shepard és Grissom évekkel később léphetett be az űrhajósok egyre szaporodó táborába. A NASA táblázatai azonban mindig is velük kezdődtek.
Amíg a Szovjetunióban az ötvenes évek végén az R-7-es interkontinentális rakéta megjelenésével háttérbe szorultak, sőt évtizedekig teljesen szüneteltek az űrrepülőgépek fejlesztéséhez szükséges előkísérletek, addig az Egyesült Államokban egészen 1968-ig repültek az X-15-ös rakéta-repülőgépekkel. Ezek a repülések azonban elnyelődtek a rakétapropaganda tengerében, és csak a szakmai lapok számoltak be róluk. Az X-15-ösök nem voltak alkalmasak Föld körüli repülésre, de nagyjából 10 percig tartó szuborbitális repülésekre igen!
{mosimage}Az amerikaiak nemes egyszerűséggel kijelentették: mindenkit űrhajósnak tekintenek, aki eléri legalább az 50 mérföldes (80 km-es) magasságot. Az X-15-ös rakétarepülőgép Boeing B-52-es repülőgép szárnya alól indulva 199 repülésből 13-szor volt képes ezt a magasságot elérni, tehát az űrhajósok létszáma e magassági kritériumnak megfelelően tovább gyarapodott. Az ASE (Association Space Explorers), az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége (melynek Farkas Bertalan is tagja), ugyanakkor csak azt fogadja el hivatalosan űrhajósnak, aki legalább egyszer megkerülte a Földet, a szuborbitális repülések végrehajtóit nem tekinti annak. Nem tekinti az ASE például a Challenger tragédiájában elhunytakat sem űrhajósnak, és azokban a kísérletben résztvevőket sem tudják tagjaik sorában, akik ugyan elindultak a Föld körüli pálya felé, de a hordozórakéta valamelyik fokozatának hibája miatt nem jutottak ki oda.
A világűrjog szerint mindazon objektumok, melyeket az orbitális, azaz a Föld körüli pálya elérése érdekében indítottak, űreszköznek tekintendők, függetlenül attól, hogy az orbitális pályát elérték vagy sem.
A számozási problémára csak a kettős sorszámozás nyújt kielégítő megoldást: az ASE-félét, és egy mindet, mely szerint a kozmosz felé elinduló űrjárművön tartózkodók az űrhajós kategóriába kerülnek, függetlenül a repülés magasságától, idejétől, és hogy megkerülte-e a Földet egyáltalán.

Ajánljuk...