Szojuz-11

Ahogyan Georgij Grecsko szovjet kozmonauta
nyilatkozta a Spaceflight című angol szaklapnak: “Az amerikaiak sikere után már nem
volt semmi értelme, hogy a holdrepülést megismételjük”, de a Föld körüli
pályán keringő űrállomások terén még nyílt volt a verseny. A közhiedelemmel
ellentétben az első űrállomást az Egyesült Államokból bocsátották fel
1966-ban, a MOL (Manned Orbiting Laboratory, Emberirányította Keringő
Laboratórium) program keretében, de űrhajósok sosem tartózkodtak a fedélzetén.
A Szovjetunió 1971. április 19-én indította első űrállomását, a Szaljutot
(Szaljut = Üdvözlet).


Indítóhelyen a Szaljut űrállomás a Proton-rakéta tetején. A felirat
szerint Zarja az igazi neve, a Szaljutot csak később kapta.

 


Űrruha nélkül a három szovjet űrhajós a beszállás előtt. A Szojuz mentőrakétája
alatt integetnek a földön maradóknak.

 

Érdekes, hogy ezt a nevet, csak később
kapta, a rakéta tetején látható felirat szerint eredeti neve Zarja, azaz
Hajnalpír volt. Az első személyzetet a Szojuz-10 űrhajó szállította 1971.
április 22-én az űrállomáshoz, és egy nappal később sikeresen össze is
kapcsolódott vele. A Népszabadság április 25-ei számában arról számolt
be, hogy “Az űrhajó és a Szaljut űrállomás össze- és szétkapcsolását
gyakorolták, új szerkezetet próbáltak ki”.
A valóság még ennél is prózaibbnak bizonyult: nem tudták kinyitni az átjáróajtót
a két kozmikus objektum között, ezért öt és fél órás együttes repülés után
szétváltak, és a Szojuz-10 rövidesen vissza is tért a Földre.
Az első személyzet, amely belakta az
űrállomást, az 1971. június 6-án indított Szojuz-11 legénysége volt.
A sikeres dokkolást követően Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov
és Viktor Pacajev megkezdte háromhetes kutatási programját. Huszonhárom
napos, valóban eredményes munka után az űrhajósok megkezdték a pakolást.
A Szal,jut-űrállomásról a tudományos megfigyelések anyagait, filmeket,
fedélzeti naplókat átvitték az űrhajóba, majd 21 óra 28 perc-kor a két
űrobjektumot szétkapcsolták, és a Szojuz-11 eltávolodott az űrállomástól.


Dobrovolszkij és Volkov orvosi kísérletet végeznek az űrállomáson.

 


A Szojuz-11 űrkabinja a földön.

 

A TASzSz június 30-án a következő jelentést
adta ki: …moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor bekapcsolódott a fékező
hajtómű, amely a számítások szerinti ideig működött. A fékező hajtómű
üzemének befejeztével a hírkapcsolat a személyzettel megszakadt. A programnak
megfelelően az aerodinamikai fékezés után működésbe lépett az ejtőernyőrendszer
és közvetlenül a Föld felett a sima leszállítást biztosító hajtóművek.
A leszálló egység repülése a megadott térségben sima földet éréssel fejeződött
be.

Az űrkabinnal egyidejűleg földet érő helikopter
mentőcsoportja az ajtó kinyitása után a Szojuz-11 űrhajó legénységét:
Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredest, Vlagyiszlav Nyikolajevics
Volkov fedélzeti mérnököt és Viktor Ivanovics Pacajev kutatómérnököt
a saját helyükön találta, de életjelek nélkül. A személyzet halálának
okait kivizsgálják.
Két héttel később a vizsgálóbizottság jelentése napvilágot látott. A
tragédiát az okozta, hogy 20 perccel a földet érés előtt váratlanul kinyitott
az a szelep, amely a belső és külső légnyomás kiegyenlítését végezte.


A mentőcsoport mesterséges légzést alkalmaz a három, élettelenül fekvő
emberen.

 


A mentőcsoport mesterséges légzést alkalmaz, de már ez sem segített.
Mivel az űrhajósok nem viseltek szkafandert
az elszökő levegő a biztos halált jelentette. Elvileg lehetőség volt
a szelep kézi elzárására, de azt, az elzáró rudazat rövidsége miatt a
beszíjazott űrhajósok egyike sem érhette el. Csak 1989-ben mondta el
Misin akadémikus, hogy Pacajev megpróbálta az egyik ujjával betömni a
szelepet, de igyekezete kudarcra volt ítélve.

A felravatalozott holttestek

A ventillációs kerék, amely a kép közepe táján helyezkedik el a levegőellátó
berendezések között.
{mosimage}
Az áttervezett kabinrész: a harmadik ülés helyére kerültek a levegőellátó
berendezések, viszont szkafanderben már csak két űrhajós fér a kabinba.
A Szojuz űrhajót a tragédia után áttervezték:
a harmadik ülés helyére levegőellátó berendezés került, amely az ismét
szkafanderben helyet foglaló, de csak két fő számára biztosította a levegőellátást,
még abban az esetben is, ha az űrhajó kihermetizálódik.

Ajánljuk...