Szojuz-11
Ahogyan Georgij Grecsko szovjet kozmonauta nyilatkozta a Spaceflight című angol szaklapnak: “Az amerikaiak sikere után már nem volt semmi értelme, hogy a holdrepülést megismételjük”, de a Föld körüli pályán keringő űrállomások terén még nyílt volt a verseny. A közhiedelemmel ellentétben az első űrállomást az Egyesült Államokból bocsátották fel 1966-ban, a MOL (Manned Orbiting Laboratory, Emberirányította Keringő Laboratórium) program keretében, de űrhajósok sosem tartózkodtak a fedélzetén. A Szovjetunió 1971. április 19-én indította első űrállomását, a Szaljutot (Szaljut = Üdvözlet). |
|
|
Érdekes, hogy ezt a nevet, csak később kapta, a rakéta tetején látható felirat szerint eredeti neve Zarja, azaz Hajnalpír volt. Az első személyzetet a Szojuz-10 űrhajó szállította 1971. április 22-én az űrállomáshoz, és egy nappal később sikeresen össze is kapcsolódott vele. A Népszabadság április 25-ei számában arról számolt be, hogy “Az űrhajó és a Szaljut űrállomás össze- és szétkapcsolását gyakorolták, új szerkezetet próbáltak ki”. A valóság még ennél is prózaibbnak bizonyult: nem tudták kinyitni az átjáróajtót a két kozmikus objektum között, ezért öt és fél órás együttes repülés után szétváltak, és a Szojuz-10 rövidesen vissza is tért a Földre. |
Az első személyzet, amely belakta az űrállomást, az 1971. június 6-án indított Szojuz-11 legénysége volt. A sikeres dokkolást követően Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev megkezdte háromhetes kutatási programját. Huszonhárom napos, valóban eredményes munka után az űrhajósok megkezdték a pakolást. A Szal,jut-űrállomásról a tudományos megfigyelések anyagait, filmeket, fedélzeti naplókat átvitték az űrhajóba, majd 21 óra 28 perc-kor a két űrobjektumot szétkapcsolták, és a Szojuz-11 eltávolodott az űrállomástól. |
|
|
A TASzSz június 30-án a következő jelentést adta ki: …moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor bekapcsolódott a fékező hajtómű, amely a számítások szerinti ideig működött. A fékező hajtómű üzemének befejeztével a hírkapcsolat a személyzettel megszakadt. A programnak megfelelően az aerodinamikai fékezés után működésbe lépett az ejtőernyőrendszer és közvetlenül a Föld felett a sima leszállítást biztosító hajtóművek. A leszálló egység repülése a megadott térségben sima földet éréssel fejeződött be. |
Az űrkabinnal egyidejűleg földet érő helikopter |
|
A mentőcsoport mesterséges légzést alkalmaz, de már ez sem segített. |
Mivel az űrhajósok nem viseltek szkafandert az elszökő levegő a biztos halált jelentette. Elvileg lehetőség volt a szelep kézi elzárására, de azt, az elzáró rudazat rövidsége miatt a beszíjazott űrhajósok egyike sem érhette el. Csak 1989-ben mondta el Misin akadémikus, hogy Pacajev megpróbálta az egyik ujjával betömni a szelepet, de igyekezete kudarcra volt ítélve. |
A felravatalozott holttestek |
A ventillációs kerék, amely a kép közepe táján helyezkedik el a levegőellátó berendezések között. |
{mosimage} Az áttervezett kabinrész: a harmadik ülés helyére kerültek a levegőellátó berendezések, viszont szkafanderben már csak két űrhajós fér a kabinba. |
A Szojuz űrhajót a tragédia után áttervezték: a harmadik ülés helyére levegőellátó berendezés került, amely az ismét szkafanderben helyet foglaló, de csak két fő számára biztosította a levegőellátást, még abban az esetben is, ha az űrhajó kihermetizálódik. |