„Találtam” egy űrhajót
Archiváló tapasztalatom alapján tulajdonképpen az volt a meglepető, hogy erre a csemegére nem figyeltem fel korábban. Talán az is hozzájárult a képpel való "nemtörődömséghez", hogy erről az eseményről soha, sehol nem láttam, nem olvastam semmit. |
||
 |
||
1. kép |
||
Az első nehézséget gyorsan legyőztem. Levelet írtam az MTI-nek, és válaszukból kiderült, hogy a kép 1970. szeptember 8-án készült. Az Apollo-program ekkor túl volt már két sikeres Holdra szálláson és egy balsikerű (Apollo-13) kísérleten, tehát meglehetősen értetlenül nézegettem a képet. Én az SA-8…SA-10 űrkísérletben részt vett valamelyik Apollo BP-re, (boiler plate, azaz az amerikai űrhajók modellje, a valóságoshoz nagyon hasonlító űrjármű) gyanakodtam, mert a rendelkezésemre álló források nem tettek említést olyan Apollo-kabinról, amelyet a szovjetek adtak vissza az amerikaiaknak. Bőséges könyvkínálatom cserbenhagyott, és a NASA virtuális táblázataiban sem találtam az indított űrhajók körében idevágó adatot. Több villámpostát engedtem el, de a beérkezett válaszok alapján csak bizonyos részletek világosodtak meg. A NASA hallgatott, és olyan kiváló Apollo-szakértő, mint Richard Orloff, az (Apollo By The Numbers – A Statistical Reference, Pages: 334, NASA No.: SP-2000-4029) Apollo a számok tükrében című könyv szerzője sem tudott segíteni. Hiába sorakoznak gigantikus számoszlopok könyvében, az Apollo-kabin továbbra is őrizte inkognitóját. Az igazsághoz tartozik, hogy Mr Orloff csak az űrhajósokkal végrehajtott Apollo-repülésekről állította össze statisztikáit, az ember nélküli Apollo-űrhajók ebben nem szerepelnek. |
||
Sovány eredménynek látszott, de több volt a semminél, hogy Ausztráliából megérkezett Colin Burgess szakíró véleménye a tengerészek ruhájának azonosításáról, és ekkor már biztos volt, hogy amerikai hajóról van szó, és a tengerészek is biztosan amerikaiak. Végső elkeseredésemben írtam Mark Wade-nek, aki talán a legjobb űrhajózási adatbázist működteti a világhálón, és ő hatalmas lendülettel látott munkához. Oldalt nyitott a keresésnek, és élő szemtanúk jelentkezését is várta. (A részletes leírást megtalálhatják az itt jelölt oldalon). |
|
|
2. kép |
||
|
Adam Bootle emlékezni vélt egy az Északi-tengeren elveszett Apollo-kabinra. Ezt John Charles megerősítette egy saját készítésű fotóval (2. kép). Nagy meglepetést jelentett számomra a magyar Fehér Tamás észrevétele, melyben az Űrhajózási Lexikonban, a 33. oldalon felfedezte az ominózus kép egy másik fázisát. A kép szövege szerint egy üres Apollo-kabint emelnek ki a tengerből, de ez nyilvánvalóan ellenkezik a valósággal (3. kép). Sajnos, ma már valószínűleg kideríthetetlen, hogy a lexikon készítői honnan szerezték be ezt a felvételt, de én született optimista lévén, bízom a szerencsés végkifejletben… |
|
3. kép |
||
|
||
4. kép |
||
További levelezők, elemzők sikerrel azonosították, hogy az MTI-fotón lévő hajó "Szél" osztályú, és az amerikai parti őrség jégtörője (4. kép). 1970 júniusától novemberig a Southwind jégtörő óceánográfiai kutatásokat végzett a Barents- és a Kara-tengeren. Ezt követően látogatást tett Grönlandon, majd a hajónaplóban feljegyezhették a legészakibb meglátogatott pont koordinátáit: északi 83 fok és 1 perc. Egy rövid izlandi látogatást követően a Southwind Murmanszkba hajózott. Ez volt az első alkalom a II. világháború óta, hogy amerikai hadihajó érkezett szovjet kikötőbe. A hajó mit sem sejtő személyzetének nagy meglepetésére a szovjetek közölték, hogy egy Apollo-kabint szándékoznak átadni. A procedúra megtörtént, a kabint a leszerelt első fedélzeti ágyú helyére rendben beemelték, majd egy szovjet jégtörő kíséretében a Southwind kihajózott Murmanszkból. Tromső, Osló után az amerikai hajó Portsmouth kikötőjébe érkezett. Itt átrakták a Royal Navy (Angol Királyi Haditengerészet) egy hajójára, és a kabin rendben megérkezett a hazai, marylandi partokra. A NASA átvette, és a Smithsonian múzeumba szállították. 1976-ban az Egyesült Államok bicentenáriumi ünnepségeinek keretében a Michigan állambeli Grand Rapids-ba szállították. Itt tettek bele az akkori életre jellemző emléktárgyakat, majd egyfajta időkapszulaként "bocsátották" útjára. Felnyitását 2076. július 4-én, a tricentenáris évforduló alkalmából tervezik. A kiállított kabin emléktábláján már egy sor tanúskodik arról, hogy a tengeren elveszett űrhajót a szovjetek adták vissza (5. kép) |
||
A tábla szövege: This Apollo Command Module (No. SN BP-1227) contains memorabilia, collected by area high school students. This memorabilia reflects life in Grand Rapids, Michigan, at the time of the City’s Sesquicentennial and the Nation’s Bicentennial. It was used in training for the recovery of astronauts returning from the moon. During an exorcise off the coast of England, it was lost at sea, found by the USSR, and returned. The module is on loan from the National Air and Space Museum to the people of Grand Rapids and is to be opened July 4, 2076 during our country’s Tricentennial." |
|
|
5. kép |
||
A Michigan államban időkapszulaként azonosított Apollo BP-1227-es kabin története
azonban még mindig több ponton válaszra vár: hogyan és mikor veszett el a kabin,
és milyen módon került a nyilvánvalóan – erre is – felkészült szovjet halászok
hálójába? Miért fogták el a szovjetek az amerikai űrhajót, nemzetközi incidenst
kockáztatva? Hogyan tudták észrevétel nélkül elvinni a Biscaya-öböltől a szovjet
partokig? Biztos, hogy Murmanszkba szállították először? Miért adták vissza
a nem reklamáló amerikaiaknak, és ők honnan tudták hogy érte kell menniük?
