Űrmagyar – 1. (Előzmények és kiválogatás)

Vadászpilóták egy csoportja. Balról az első Magyari Béla, közvetlen mellette áll Farkas Bertalan (MH).

Az 1969-ben eldőlt holdverseny után az amerikai Apollo-program már erősen megcsonkítva is a végéhez érkezett. A NASA új utakat keresve a többször felhasználható űreszközök felé fordult, melynek az lett a következménye, hogy az űrhajózás történetének leghosszabb időtartamáig három hónap híján hat évig, amerikai űrhajós nem juthatott ki a világűrbe.

A Szovjetunió – a Föld közeli térségre koncentrálva – katonai és civil Szaljut-űrállomásai révén egyre növelte a kozmoszban tartózkodás idejét, majd a második generációs űrállomás (Szaljut-6) megjelenésével szinte folyamatossá tette jelenlétét a világűrben. A két összekapcsoló-egységgel ellátott űrállomás lehetővé tette az alapszemélyzet 3-6 havonkénti cseréjét, valamint a Progressz típusú teherűrhajóval történő ellátás- és anyagutánpótlást.

A rendelkezésre álló űrtechnika mellett a Szovjetunió már az ötvenes évek végén felismerte, és attól kezdve alaposan ki is használta az űrkutatásban rejlő politikai lehetőségeket.

Meghívás Interkozmosz-űrrepülésekre

1976 nyarán az Interkozmosz tagországok soron következő értekezletüket Moszkvában tartották. A magyar kormányküldöttséget – amely július 12-én érkezett meg a szovjet fővárosba – Mártha Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára vezette, tagjai voltak: Kerpel Róbert, az MTV gazdasági alelnöke, az Űrkutatási Kor­ mánybizottság elnöke, Mónus Lajos, a Minisztertanács jogi szakértője, Pásztorniczky Lajos, a BME egyetemi tanára és dr. Szabó József, a Magyar Néphadsereg repülőfőnök első helyettese.

Az értekezlet első és második napján az Interkozmosz-program feladatai végrehajtásának értékelésére sor. A házigazda Alekszandrov akadémikus kiemelte, hogy a szocialista országok közös űrprogramjának 1965-ös elindítása óta 16 darab Interkozmosz-holdat állítottak Föld körüli pályára. A mesterséges holdak műszereit, tudományos programjait is már az Interkozmosz-együttműködés kere­tében készítették el, a résztvevő országok kutatói, szakemberei dolgozták ki. A kapott adatok feldolgozása is közösen történt. Az értékelés után a küldöttségek beszámoltak országaik űrtevékenységéről, eredményeiről és problémáiról, majd a m ásodik nap végén jóváhagyták a következő, 1977. évre szóló tervet.

Az értekezlet harmadik napján a szovjet delegáció vezetője, Alekszandrov akadémikus szenzációs bejelentést tett: a szovjet kormány meghívja a szocialista országokat, hogy űrhajósaikkal vegyenek részt a világűr békés célú kutatásában. A programhoz a Szovjetunió biztosítja az űreszközöket, vállalja a kiképzés és a repülés összes költségét, kivéve az űrhajósok egyéni felszereléséhez tartozó ruházati és egyéb berendezésekét. A résztvevő országok kötelesek ezen kívül fizetni a szovjet fél által biztosított lakás lakbérét és az étkeztetés költségeit is.

A bejelentés nagy izgalmat váltott ki a résztvevők körében. Nyilván­való volt, hogy a felajánlás politikai célokból történt, de senkinek sem volt kétsége afelől, hogy egy ilyen vállalkozásból nem szabad kimaradni.

Ezután Vlagyimir A. Satalov űrhajós altábornagy, a szovjet légierő parancsnokának űrhajózási helyettese tartott előadást az űrhajósok kiválogatásának, illetve a várható felkészítési programjának részleteiről. Hangsúlyozta , hogy nem rendelkeznek még tapasztalatokkal a közös felkészítés módszereiről, célszerű formájáról és időtartamáról, de mindenképpen a saját tapasztalataik alapján állítják össze majd a programot, a lehető legcélravezetőbb módszerek al­ kalmazására törekedve. A továbbiakban Satalov azt javasolta a küldötteknek, hogy a jelöltek kiválogatását a vadászrepülők körében kezdjék, mert az ő érzékszerveik a háromdimenziós mozgást már természetesnek fogják fel, és a repülés so rán fellépő terhelésekhez is már hozzászoktak. Nem titkolta, hogy az űrrepülés folyamán felléphetnek olyan különleges helyzetek, amelyekben az űrhajósoknak meg kell őrizniük szellemi és fizikai teljesítőképességeiket. Satalov kihangsúlyozta, hogy a teljes program szerint készítik fel a meghívott országok leendő űrhajósait, akik adott esetben képesek lesznek átvenni az űrhajó vezetését is.

A tervezett közös űrrepülés komoly erőpróbát jelent, amelyre a felkészítés a Moszkvától 20 km-nyire lévő Csillagvárosban, ott is a világ első űrhajósáról, Jurij Gagarinról elnevezett Űrhajós Kiképző Központban a Szovjet Tudományos Akadémia felügyelete mellett történik. Csillagvárosban mér­ nökök, orvosok és mérnök repülőgép-vezetők és nem utolsó sorban űrhajósok dolgoznak, akik az elmúlt évtizedek során jelentős tapasztalatra tettek szert. Ők végzik jelenleg a szovjet, majd az Interkozmosz-űrhajósjelöltek sokoldalú és alapos kiképzését.

Satalov altábornagy röviden vázolta a jelöltek lényegében három szakaszból álló felkészítésének tervét is. Az elsőben az általános kozmikus felkészítésre, a másodikban a speciális felkészítésre (űrhajó, űrállomás felépítésének, működésének stb.), míg a harmadikban az űrrepülőtér berendezéseinek megismerésére kerül sor, majd elvégzik az űrrepülés előtti közvetlen felkészítést. A küldöttségek részére felvázolt elképzelés még csak tervezet volt, hiszen a végleges forma kidolgozása még csak ezután kezdődött, és nyitva hagyták a lehetőséget az első személyzetek felkészí­tése során szerzett tapasztalatok alapján a további változtatásokra. A Satalov által felvázolt terv a következőket tartalmazta:

• Mérnök-műszaki felkészítési szakasz:
  
• űrhajó vezetési ismeretek (40 óra),
  
• csillagászati és térképészeti ismeretek (18 óra),
  
• kozmikus navigáció alapjai (30 óra),
  
• fedélzeti számítógép-ismeret (20 óra),
  
• Szojuz-űrhajó szerkezeti elemei és fedélzeti rendszerei (120 óra),
  
• Szaljut-űrállomás szerkezeti elemei és fedélzeti rendszerei (210 óra),
  
• Startberendezés és a hordozórakéta konstrukciós jellemzői, elemei (22 óra),
  
• felvevőkamerák és fényképezőgépek kezelése (10 óra),
  
• önálló felkészülés (100 óra).

Az első szakasz óraigénye: 600 óra. Az elméleti foglal­ kozásokat testnevelési foglalkozások, tornatermi és sza­badtéri sportok (futás, tenisz, röplabda stb.) egészítik ki.

2. S peciális felkészítés az űrrepülésre:

• repülőgépek dokumentációinak tanulmányozása (18 óra),
  
• repülésre és ejtőernyős ugrásokra való felkészülés (32 óra),
  
• repülés L-29-es és MiG-21-es típusú gépekkel (72 óra),
  
• csillagászati navigáció gyakorlása repülő-laboratóriumban (18 óra),
  
• súlytalansági gyakorlat repülőgépen (20 óra),
  
• orvos-biológiai felkészítés (140 óra),
  
• űrhajó és az űrállomás rendszereinek gyakorlati ismerete, konkrét feladatok végrehajtása a komplex és speciális gyakorlóberendezéseken (700 óra).

A második szakasz óraigénye mindösszesen 1000 óra.

3. Űrrepülésre való közvetlen felkészülés

• űrrepülésre való közvetlen felkészülés az űrre­ pülőtéren (80 óra).

A felkészítésben két személyzet vesz részt: a két szovjet parancsnok mellett két kutatóűr hajósra lesz szükség. Minden ország tehát két jelöltet fog kiválasztani, és kiképzésük eredménye alapján a szovjet fél fog javaslatot tenni a repülő, illetve a tartalék személyére. Ha a kiképzés során a két jelölt egyforma eredménny el végez, akkor az illető országban dönthetnek arról, hogy ki fog repülni, illetve ki lesz a tartalék. A továbbiakban Borisz Ny. Petrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnö­ ke, az Interkozmosz Tanács elnöke vette át az értekezlet vezetését. Elmondta, hogy a tervek szerint a közös űrrepülésekre 1978 és 1985 között kerül majd sor. Mivel az első Interkozmosz-jelöltek kiképzését 1978 elejére be kell fejezni, tehát s ürgősen meg kell határozni az országok részvételi sor­rendjét.

Farkas Bertalan dr. Hideg Jánossal a vizsgálatok idején (dr. Remes Péter).

A délutáni órákra – kormányaikkal való egyeztetés után – megszületett a döntés: minden résztvevő küldöttség örömmel fogadta a lehetőséget, és előzetesen elfogadták a közös űrrepülésre szóló ajánlatot.

A szovjetek az első három személyzetre országaiknak az Interkozmosz-programhoz való hozzájárulásaik mértékének megfelelő sorrendet javasolták. Ennek megfelelően Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság (NDK) és Lengyelor szág űrhajósai követték volna egymást, míg a többi ország az orosz betűrendben elfoglalt helye szerint került volna sorra. (Bulgá­ria után Magyarország jöhetett, mert orosz nevünk a Vengrija kezdőbetűje a cirill ábécé harmadik betűje).

Az egyeztetések váratlanul megszakadtak, mert a lengyelek nem akartak a németek (!) után repülni. H osszas huzavona után felkerültek a második helyre, és az NDK lett a harmadik.

A küldöttségek ezután látogatást tettek Csillagvárosban, ahol megtekintették a kiképzést szolgáló berendezéseket, a hatalmas centrifugát, amelyen éppen korszerűsítést végeztek. (Magyarországon nincs centrifuga, egyébként minden más vizsgálatot el tudnak itthon is végezni). A szovjet vezető a sportlétesítmé­nyek láttán többször hangsúlyozták a sport jelentős szerepét az űrhajósok életében. Bár nem célszerű a hivatásos szintű sportolás, inkább kedvtelésből, de rendszeresen kell mozogni, úszni, teniszezni, futni, röplabdázni. Kiemelte a téli, magaslati síelés fontosságát, célszerűségét is. (Érdekes, hogy a focit kifejezetten tiltották, de hát melyik magyar, pláne ha űrhajósjelölt tud ellenállni a kísértésnek, főleg akkor, amikor “bizonyítaniuk kellett”, hogy kispályán is remekül oldják meg a rájuk váró feladatokat).

A küldöttségeket még elvitték a moszkvai Orvos-Biológiai Intézetben, ahol Borisz Jegorov orvos-űrhajós – az intézet bemutatása mellett – elmondta, hogy a jelöltek már az elő­ készítés folyamán párna nélkül aludjanak, és ágyaik lábfelőli részét 10-12°-kal emeljék meg . Két-három nap múlva elő tudják idézni azokat a keringési változásokat, amelyek a világűrben általában a pályára állást követően néhány órán belül szinte mindenkinél, még ha kisebb-nagyobb mértékben is, de megjelenik. A súlytalanságban ugyanis a test felső részén vérbőség jön létre a test alsó feléhez képest, és ez a jelenség vezet a kellemetlen egyensúlyi zavarokhoz. A Földre való visszatérés után a visszaszoktatás a földi körülményekhez mintegy két hetet igényel. H a az űrhajósok az űrállomás fedélzetén folyamatosan sportolnak, és meghatározott eszközök segítségét veszik igénybe, valamint rövi­ debb idejű űrrepülés esetén ez az időtartam kb. egy hétre csökkenthető.

A négy jelölt a kecskeméti barokamrában: Farkas Bertalan, Elek László, a vizsgálatot vezető orvos, Buczkó Imre és Magyari Béla (MTI).

Jegorov elmondta, hogy intézetük állandó kapcsolatot tart az irányítóközponttal, náluk is folyamatosan követik a világűrben élő és dolgozó űrhajósok adatait. Szükség esetén az orvos-biológiai rendellenességek kivédésére, illetve a szükséges teendőkre vonatkozóan tőlük kapják az űrhajósok a szakmai támogatást, utasítást. A szakértők meghatározott csoportja – váltásokkal – a nap 24 órájában állandó készenlétben van.

Természetesen gondoskodnak az űrhajósok megfelelő sugárvédelméről is, hiszen egy-egy napkitörés alkalmával a sugárzás intenzitása alaposan megnövekszik, meghaladhatja a megengedett érték három-­ négyszeresét.

Jegorov végül bemutatta a Szaljut-5 űrállomáson éppen fent lévő két űrhajós adatait: Borisz Volinov parancsnok vérnyomása 120/70, pulzus­ száma 58-62, légzésszáma 14, testhőmérséklete 36,6 °C volt, míg Vitalij Zsolobov fedélzeti mérnök neve mellett hasonló számoszlopok látszottak a képernyőn. Az űrállomás fedélzetén a légnyomás értéke 851, az oxigén parciális nyomása 193, a mérgező gázoké pedig 6 higanymilliméter volt. A hőmérő a levegő 83%-os páratartalma mellett, 23 °C értéket mutatott. Ezek az adatok azért voltak fontosak, mert a személyzet ekkor már 9 napja, 20 órája és 3 perce tartózkodott a világűrben, és nagyjából ez az időtartam várt az űrhajósjelöltekre is.

A Farkas- és Magyari-család Czinege Lajos (akkori) honvédelmi miniszternél (APN).

Az adatokat, – mint ahogyan minden adatot az űrrepülés megkezdése óta – a re­pülésirányítók és az orvos-biológiai szakemberek folyamatosan értékelték, hogy adott esetben azonnal beavatkozhassanak, és segítséget nyújthassanak a bajba jutott űrhajósok­ nak. Amikor a folyamatos megfigyelésre a Szovjetunió területén elhelye­ zett követőrendszer nem adott lehetőséget, akkor a világtengereken szolgálatot teljesítő hajók segítségével történt – és történik azóta is – a kapcsolattartás. Az adatok ebben az esetben is ugyan 2-3 másodperces késéssel, de a repülésirányítók képernyőjére kerültek és kerülnek, tehát az értékelését a nap 24 órájában folyamatosan végezhették, végezhetik.

Az értekezlet befejező napján Petrov akadémikus röviden értékelte az el végzett munka eredményeit. Kiemelte, hogy az Interkozmosz-együttműködés keretében a kö­vetkező időszakban különös figyelmet kell fordítani a Földnek az űrből való megfigyelésére, valamint az űrtávközlés fejlesztésére. Kérte a küldöttségeket, hogy a jelöltek kiválogatását sürgősen kezdjék meg, azon követelmények alapján, melyeket rövidesen elküldenek minden országnak. Fél éven belül mindenki megkapja a tudományos programot is, amelyet az egyes országok saját űrhajósuk programjának az összeállításához felhasználhatnak.

Meghatározta a következő találkozó várható idő­ pontját, és felhívta a figyelmet, hogy az értekezlet anyaga egyelőre “nem publikus”, arról csak a TASzSz adhat ki közleményt. Később majd természetesen részletesebb közlésekre is sor ke­rülhet.

Végül Petrov akadémikus minden delegációnak sok sikert kívánt a prog­ ram megvalósításához, és ezzel az 1976. évi Interkozmosz Tanács ülését bezár­ ta.

Előttük a csillagos ég

A Minisztertanács 3315/1976 sz. hatá­rozata alapján még 1976 őszén megkezdődött a magyar jelöltek kiválogatása. Dr. Szabó József a Honvédelmi Minisztérium személyügyi képvi selőjével együtt végigjárta a repülőtereket, ahol a MiG-21-es vadászgépekre korláto­zás nélkül alkalmas vadászpilótákat választottak ki, és tájékoztatták őket űrrepülésben való önkéntes részvétel lehetőségéről.

Ezt követően kapcsolódott be a kiválogatásba dr. Hideg János orvos ezredes irányításával, a dr. Remes Péter orvos ezredes vezette kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet. A Szovjetunióból kapott követelmények alapján a je­ löltek részletes terheléses és klinikai vizsgálatokon estek át:

• nap: Coriolis-gyorsulás kumulatív hatása folyamatos ingerléssel,
  
• nap: kétlépcsős, szubmaximális kerékpár- ergometria,
  
• nap: pszichológiai vizsgálatok
  
• nap: Coriolis-gyorsulás kumulatív hatása szakaszos ingerléssel,
  
• nap: passzív, ortosztatikus próba,
  
• nap: Hilov-hintás ellenőr­ zés.

A követelmények nagyon szigorúak voltak, mert amíg a szuperszonikus pilótáknak 1 percig kell elviselniük a forgószék hatásait, az űrhajós-jelölteknek már 10 percet kellett pörögniük abban, amíg a repülőgép-vezetők szemei az információk 85%-át fogadják be, addig az űrhajósoké ennél 5%-kal többet. A szem tökéletessége talán a legfontosabb feltétele az űrutazásnak, hiszen a földi repülőgép-katasztrófák háromnegyedéért a pilóták szeme a felelős!

Alaposan vizsgálták a jelöltek reakcióidejét is, nevezetesen azt, hogy a váratlanul érkező információkat mennyi idő alatt voltak képesek feldolgozni, és reagálni rájuk. A követelmény itt az átlagember teljesítményének 2-3-szorosa volt. Bár a barokamra a repülőgép-vezetők egészségügyi ellenőrzését szolgálta és szolgálja, de lehetőséget adott az űrhajós-jelöltek vizsgálatára is: bírják-e a nagy, illetve a hirtelen légnyomásváltozás? A három tengelye körül lendülő-forgó Hilov-hinta azt jelezte, hogy elviselik-e az ún. “tengeri betegséget”, amely a súlytalanság állapotában lép fel. Kiterjedt személyiségvizsgálatokon is átestek a jelöltek. Ez azért volt fontos a kiválogatásnál, mert a tényleges felkészülés egy-másfél éve alatt nemcsak az űrhajó, űrállomás működését, hanem sok más tudományágból is rengeteg ismeretanyagot kell feldolgozniuk. A klinikai vizsgálatok kiterjedtek: a vér, vizelet, a gyomor-bél, széklet vizsgálataira; a mellkas, a koponya kétirányú és a teljes gerinc röntgenvizsgálatára. Az EKG és mechanográfiai vizsgálatok mellett nem lehetett elkerülni az alapos fogászati ellenőrzéseket sem. Az orosz nyelv kifogástalan ismerete szinte már nem is számított feltételnek, hiszen MiG-pilótáink a “russzkij jazikot” már korábban elsajátították.

A Farkas- és Magyari-család a kiutazás előtt. A kép bal szélén dr. Szabó József (APN).

Mivel az űrrepülés orvosi követelményei magasabbak, mint a szuperszonikus repülőgép-vezetőké, a kiválogatás a ROVKI adatai alapján a következőképpen alakult: 95 önkéntes jelentkezőből 59 azonnal kiesett az elsődleges vizsgálatok után. 24-en sebészeti, 20-an belgyógyászati, 6-an ideggyógyászati, 7-en fogászati, 2 fő pedig egyéb okokból. A maradék 36 elsődlegesen alkalmas vadászpilótából 27-en adták be írásban, hogy vállalják a további kiválogatásban való részvételt, é s annak rendje-módja szerint meg is jelentek Kecskeméten, a ROVKI-ban folytatódó kéthetes vizsgálatokra.

Az első héten a terheléses, funkcionális diagnosztikai vizsgálatok zajlottak le. Az első vizsgálati napon 27 fő, a másodiktól a negyedikig 26, az ötödik napon 16 és az utolsó napon , a második hét klinikai vizsgálatainak végén 11-en maradtak fenn a rostán.

Végül a ROVKI orvosai összegezték, és értékelték a vizsgálatok eredmé­nyeit, melyek alapján 7 fő (Farkas Bertalan és Magyari Béla főhadnagyok, Elek László, Buczkó Imre, Weigel Endre, Gutyina Péter és Neumann György századosok) került elsődleges kiválasztásra, akiket a későbbiek folyamán szovjet űrorvosok vizs­gáltak meg, és közülük az első négyet jelölték ki a Moszkvában elvégzendő végső vizsgálatotokon való részvételre.

A mindent eldöntő utolsó vizsgálatok után ketten maradtak. Az újságokból továbbra sem tudhattuk meg, ki az a két jelölt, aki “a múlt héten kiutazott Csillagvárosba, és megkezdte felkészülését az űrutazásra”. Ma már tudjuk, hogy ők ketten voltak: Farkas Bertalan és Magyari Béla.

Források:

• Dr. Szabó József: A közös űrrepülés előkészítésének rövid összefoglalása.
  
• ROVKI-táblázatok: Ki alkalmas űrhajósnak? A magyar űrhajós kiválogatás, Kecskemét.
  
• Népszabadság, 1978. március 22.
  
• Magyar Nemzet, 1978. március 22.

Írta és összeállította: