Pille(könnyű) történet

A szakmai konferencia tekintélyét emelte Mazlan Othman professzor asszony “The role of the United Nations in the space activity of the world” című, angol nyelvű előadása.
Engem személy szerint Apáthy István beszámolója ragadott meg a legjobban, a Pille dózismérő ismertetéséről, fejlődéséről. Elnézést kérek a Telefontos olvasóitól, és feltehetőleg megbocsátanak majd szubjektivitásomért, ha megtudják: szerény űrhajózási gyűjteményem kitüntetett figyelmű tagja a Pille gyakorló változatának dózismérője.

{mosimage}A Szpektr modul deformálódott és ezért beszorult ajtaja miatt a Pille is megsemmisült, pedig Apáthy István főtervező ígérete szerint – legalább az egyik érzékelője – gyűjteményemet szaporította volna. Amúgy a Főtervező úrnak én amolyan kellemetlen jelenség vagyok. Tökéletesen jellemzett egy mondatában: “Nándi, te kínzó fejfájásként jelentkezel életemben…”
Szerencsére a főkonstruktőrt nem gyötörtem el oly mértékben, hogy ne rukkolt volna elő egy méltán világraszóló készülékkel. Az űrhajósokat érő sugárterhelés mértéke ugyanis a kezdettől fogva izgatta a szakembereket, de a dózis nagyságát csak a földre való visszatérés után tudták megállapítani. A mérőkészülékek nagysága nem tette lehetővé, hogy az állandó súlymegtakarítási lázban szenvedő űrállomásokra felcipeljék a többkilós monstrumokat. A KFKI-ban egy kis csoport munkája nyomán, Apáthy mérnök úr bábáskodásával megszületett a sugárzásmérő készülék. És ha már megszületett, meg is maradt egy újszülött, vagy inkább egy korai maroktelefonhoz hasonló méretben. A nevét is könnyen kitalálták: Pillének keresztelték.
Nem volt többé akadály Farkas Bertalan, az első – és mindmáig egyetlen – magyar űrhajós előtt, hogy a Pillét felvigye magával a Szaljut-6 űrállomásra, 1980-ban. A műszer nagyon jól vizsgázott, a továbbiakban az űrállomások állandó lakója lett. Érdekes, hogy az űrhajósok most már konkrét és figyelmeztető adatok birtokában sem akarták hálózsákjaikat az űrállomások belsőbb részei, azaz a sugárzás ellen jobban védett területek felé áthelyezni, továbbra is ragaszkodtak a félreesőbb, de a külső falhoz közelebbi részekhez.
Egy műszer lehet keleten akármilyen jó, nyugaton a kutya sem kíváncsi rá. És ne feledjék, ezekben az időkben a világ még ketté van osztva.
Így érkezett el 1983 októbere, amikor is a Nemzetközi Űrhajózási Szövetségnek Budapesten tartandó kongresszusra szottyant kedve. Az enyhülés jegyében szakemberek és űrhajósok érkeztek keletről és nyugatról egyaránt. A szokásos fogadások, látogatások, előadások mellett – ezek szóltak a nyilvánosságnak – a háttérben a Pille is fontos szerepet kapott. Napközben a keleti és nyugati űrhajósok szépen különválasztva üldögéltek az előadásokon, egymás számára szinte nem is léteztek. Ma már elképzelhetetlen ez a megosztás, de a magyar ember számára akkor sem volt az. Magyari Béla konspirációs tevékenysége bizony létrehozta az informális találkozót az űrhajós kollégák között, és ott azután alaposan megváltozott a hangulat. Az űrhajósnők ételrecepteket cseréltek, a fiúk régi barátokként koccintgattak és adomáztak, ugratták egymást, hogy azután másnap teljes közönnyel, vadidegenként szemléljék egymást a konferenciatermekben.
Hogy kié volt az ötlet és mikor találta ki, nem tudom, de tény, hogy a Pille kezdte érdekelni a NASA-t is. Sally Ride kapta meg egy évvel később a feladatot, a Pille kipróbálását, és nagy megelégedéssel használták a Challenger űrrepülőgép fedélzetén. A magyar sajtó erről természetesen hallgatott… A szovjetek meg egész egyszerűen katonai kezelésbe vették a Pillét. Természetesen nem az űrhajósok testét érő sugárzás mennyiségét kívánták méricskélni.
A Pille azonban túlélte a Szovjetuniót, és ma már a nemzetközi űrállomáson teljesít szolgálatot. Zárójelben teszem hozzá, hogy az orosz modulban a személyzet alapfelszereléséhez tartozik.
Az elanyagiasodott földi világban, azonban nehezebb a Pille szárnypróbálgatása, mint odafent a súlytalanságban. A Pille földi változatát először Pakson próbálták ki az idén, és siker esetén megkezdheti szárnyalását a szélrózsa minden irányában.
Hogy a Matávnak lesz-e valaha Pilléje? Pszt – már van!

Szabó Péter Pál hozzászólása a cikkhez:

Schuminszky Nándor írásában (Pillekönnyű történet) nagyon sok téves információ szerepel a PILLE termolumineszcens dózismérő készülék korai kifejlesztésével kapcsolatban. Valójában már tudomány-technika történeti tény, hogy a PILLE nevű termolumineszcens dózismérő kiértékelő készüléket a KFKI Sugárvédelmi Főosztályán 1978-1980 között fejlesztette ki egy fejlesztőcsapat, de nem Apáthy István.

A PILLE készülék főkonstruktőre:

Szabó Béla fejlesztő villamosmérnök,

A fejlesztő csapat további tagjai a következőek voltak:

Vágvölgyi Jenő fejlesztő villamosmérnök,
Szabó Péter Pál fizikus,
Fehér István vegyész,
Deme Sándor villamosmérnök,
Csoke Antal mechanikai tervező.

A Farkas Bertalan által használt PILLE készüléket Szabó Bélával és Vágvölgyi Jenővel közösen vittük ki Moszkvába , a mi neveinkkel fémjelzettek az összes 1990 előtt a PILLE-vel kapcsolatos cikkek, találmányi bejelentések, korabeli újságcikkek.
Ugyanez a fejlesztőgárda fejlesztette tovább a PILLÉ-t, amit 1984 októberében Sally Ride amerikai űrhajósnő vitt fel a világűrbe a Challanger űrsiklóra. Ezt a PILLE készüléket nekem volt szerencsém 1984 augusztusában kivinni az USÁ-ba, ahol a Houston-i JFK NASA űrcentrumban személyesen is találkozhattam Sally Ride-dal. Íme itt egy hivatkozás web címe, ahol az 1984-es évekbeli PILLE dozimetriai tulajdonságait mondtuk el egy Oxfordi konferencián:

http://www.ntp.org.uk/rpda/rpda1986171-4279.html

Apáthy Istvánnak ezekhez a fejlesztésekhez annyira nincs köze, hogy az engedélyünk nélkül nem adhat ki a kezéből sem Farkas Bertalant és a PILLÉ-t ábrázoló fotót, sem pedig Sally Ride-ot és a PILLÉ-t bemutató fotót! Ezekből a PILLE készülékekből a TUNGSRAM gyártott le kis sorozatban mintegy 50 készüléket, amiket a Polgári Védelem talán még a mai napig is használ, valamint a Paksi Atomerőműnél is használták őket környezet ellenőrzési mérések céljaira. A PILLE készülék volt az első olyan műszer, amelyik a szovjet és az amerikai űrhajókon is legelőször szerepelt. A Szaljut-6, Szaljut-7 űrállomásokon is sikeresen szerepeltek a PILLE készülékek. 1985-ben Szabó Béla fejlesztő villamosmérnök, a PILLE készülékek főkonstruktőre, megvált a KFKI AEKI-tól és a PILLE fejlesztése leállt. Csak 1992-től kezdődően vette át a PILLE továbbfejlesztését Apáthy István és csapata.

Szabó Péter Pál

Schuminszky Nándor válasza Szabó úr hozzászólásához:

Tisztelt Szabó Péter Pál úr!

Megkaptam villanypostáját, melyben Ön az írásomban fellelt “nagyon sok téves információ”-t kifogásolja. Elővettem a Schumi-űroldalakra (is) elküldött anyagot, és mégegyszer átolvasva – az Ön intelmeit figyelmem előtt tartva – valóban rábukkantam egy, azaz egy téves információra. Ezt valóban röstellem, és az sem menti hibámat, hogy azokról az időkről kevés információval rendelkezem a KFKI életéből. Nos, mi ez a hiba? Talán, idézem:

“A KFKI-ban egy kis csoport munkája nyomán, Apáthy mérnök úr bábáskodásával megszületett a sugárzásmérő készülék.”

Apáthy úr valóban nem bábáskodott az első generációs Pille megszületésénél, – bár a munkában részt vett – és én ezt a szerepet túloztam el az esetében. Ezért elnézést kérek, mert ma már tudom, hogy az akkori fejlesztést Fehér István vezette, és munkájának elismeréseképpen meg is kapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Azt már csak az érdeklődők részére teszem hozzá, hogy az első szakasz hiteles történetét a Fizikai Szemle 1981/1-es számában olvashatják el.

Menjünk tovább. Az idézetből is láthatja, hogy nem vontam kétségbe a csapatmunkát, bár a neveket nem tudtam volna felsorolni. Az Ön által felsoroltak közül csak Deme Sándor mérnök úrral találkoztam, és váltottam pár szót. Nem vontam kétségbe az Ön állítását, hogy a Pillét ki vitte ki Moszkvába és azt sem, hogy Ön találkozott személyesen Sally Ride-dal, igaz én is. Ön egy oxfordi (angol) címet jelöl meg, ahol beszámoltak a Pilléről. Én nem találtam ezt kétségbevonó adatot írásomban, sőt kicsit alátámasztva érzem írásom azon állítását, mely “konspirációs tevékenységben” jelölte meg a Pille nyugati útjának előkészítését.

Nem találtam továbbá a Szaljut-6 és -7 űrállomásokon való Pille-használatot torzító, téves információt, és a levelében még említett dolgokat sem vontam kétségbe. Egyébként az én írásom hangvétele könnyed, humoros, legalábbis részemről annak szánt anyag. Ettől a stílustól kissé messzebb áll az Ön tiltása, mely szerint az Ön és a csoportja “engedélye nélkül nem adhat ki a kezéből (gondolom Apáthy úrról van szó, bár nem akarok téves sejtést közölni) sem Farkas Bertalant és a Pillét ábrázoló fotót, sem pedig Sally Ride-ot és a Pillét bemutató fotót!”
Nos, ha megnézte a Pille(könnyű) történet képanyagát, akkor láthatta (láthatja), hogy nem is szerepel közöttük a fent említett tilalom alá eső felvétel.
Egyszerűen azért nem, mert az írás a Pille mai változatával foglalkozott, nem lett volna tehát különösebb értelme a 20 évvel ezelőtti képek bemutatása, bár Sally Ride kezében kétségtelenül érdekes a TLD-készülék, és a fotó az űrhajósnő aláírásával, ajánló soraival bizony, a gyűjtők számára igen értékes darab!

Engedje meg, hogy tilalmát tehát ne vegyem túlzottan komolyan. A Challenger űrrepülőgépen készült felvétellel – mint az összes ilyen űrfelvétellel – kizárólag a NASA rendelkezik a vonatkozó feltételekkel! Ön tehát hiába tiltaná meg a kép letöltését, ezt csak abban az esetben tehetné meg, ha Ön készítette volna a felvételt. Remélem, nem téves információ az, hogy az említett képen nem az Ön neve, hanem a NASA felirat szerepel, a fotó NASA-kódszámával. A Pillét tartó Farkas Bertalan fotójával is ugyanez a helyzet, csak értelemszerűen ez esetben nem a NASA a kép jogtulajdonosa, igaz nem is Ön!

Befejezésül. mert részemről lezártnak tekintem az ügyet: Apáthy úr szerepét valóban eltúloztam az egykori Pille kifejlesztésében ezért mégegyszer elnézést kérek. Nem menti természetesen hibámat, hogy a Millenáris kiállításon is hasonlóan tévesen tüntették fel Apáthy Istvánt az első generációs Pille fejlesztése vezetőjének. Ez azonban már nem az én hibám, mint ahogy a levelében említett “sok téves információt” sem követtem el.

Tisztelettel,

Schuminszky Nándor