Mégsem Gagarin volt az első?
|
||||
 |
||||
2. A Pomerániai-öböl partján épült fel Peenemünde rakétabázis. |
||||
|
||||
|
||||
 |
Részletek Werner von Braun naplójából: " A Luftwaffe jövőbeni fő ereje a szárnyas, irányítható lövedék lesz. A Fi-103-as mától FZG-76. A Fi jelzés Friesler repülőgéptervezőre utal, de a titkosság kedvéért megváltoztatták. A sebesség óriási: 600 km óránként! Ha így haladunk, tudjuk tartani az ütemtervet. Egyre több a gond a stabilitással. Ha sürgősen nem teszünk valamit a politikusok kellemetlenkedni fognak. Személyes kihallgatást kell kérnem a Führertől. 1942-re 142 millió márka a költségvetésünk. Ez kereken tízezer páncélos ára, és a siker egyre késik…" |
|||
5. Wernher von Braun 1930-ban (jobbról a második). A rakéta mellett az erdélyi születésű, és magyarul is kitűnően beszélő Hermann Oberth áll. |
||||
Mivel a tervezők nem tudnak megbirkózni a feladattal, Dornbergerék merész, pontosabban meglehetősen kockázatos megoldást eszelnek ki: módosítják a pilótás repülési program "C" változatát. Az FZG robotrepülőgép egy részét miniatűr pilótakabinná alakítják át, beszerelnek némi vezérlőberendezést, hogy a tesztpilóta repülés közben végezhessen megfigyeléseket. Csakhogy az FZG kabinja olyan kicsi, hogy nem fér be egyetlen férfi sem. |
 |
|||
6. Braun, német tisztek csoportjával. |
||||
 |
Hanna Reitsch sportrepülőnő önként vállalkozik a feladatra. A bátor pilótanő ejtőernyővel ugrik ki az FZG-ből, amikor kifogy a hajtóanyag. Több repülés után megtalálja a hibát, de az utolsó repülésnél az FZG lezuhan, és Hanna súlyosan megsérül. Enyhíti fájdalmát, hogy Hitler személyesen tünteti ki a lovagkereszttel. 1941. augusztus 20. Hitler személyesen hagyja jóvá az A-4-es rakéta terveit. Von Braun elérhető közelségben érzi a világűrt. 1942. július 8. A tudományos program részeként kidolgozzák a magasatmoszféra kutatási tervét. 1942. október 3. Az első sikeres A-4-es start. 296 másodperc alatt 85 km-es magasságba emelkedik, és az indítóhelytől 190 kilométernyire zuhan a tengerbe. 1943. július 7. Hitler a német fegyverkezési program élére helyezi az A-4-est. |
|||
7. Peenemündéről készült ez a légi felvétel, amely alapján Constance Babington-Smith kisasszony, az angol Királyi Légierő elemzője felfedezte azt a gyanús, szivar alakú tárgyat 1943 májusában. |
||||
 |
||||
8. 1943. augusztus 17-én és 18-án az angol légierő 30 percen keresztül támadta Peenemündét. Ez maradt utána… |
||||
 |
1943. augusztus 17-18. Az első óriási angol légitámadás Peenemünde ellen. Ezután Hitler parancsára itt csak a kísérleti és az ellenőrző állomások maradnak. 1943. szeptember 1. Először körvonalazódik a német atom- és rakétaprogram összehangolása. Az A-4 sorozatgyártására biztonságosabb helyet keresnek, és találnak is. Nagy ipartelepet hoznak létre a Harz-hegységben lévő – vegyiparáról híres város – Nordhausen környékén, az ott lévő, elhagyott gipszbányák gigantikus üregeiben (10-11. kép). Az Aggregat-4 nevet Vergeltungswaffe-re, megtorló fegyverre változtatják, de a V-2 tömeges bevetése sem tudja az egyre romló hadihelyzetet megváltoztatni. |
|||
9. A-4 (V-2) rakéta indítási előkészületei |
||||
Braun és kis csoportja azonban nem adja fel. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a szövetséges légierő nem bombázza tovább Peenemündét. A legnagyobb titokban, de igen szívósan dolgoznak tovább a mind mostohábbá váló körülmények ellenére. A pilóták csoportját 1944-45 telén feloszlatják, egyszerűen a frontra küldik őket a Luftwaffe utolsó reménysugaraként. |
 |
|||
10. Vasúti vontatással az indítóhelyig – Németországban. |
||||
 |
||||
11. Vasúti vontatással az indítóhelyig – a Szovjetunióban. A 10-es és a 11-es felvétel között mindössze 30 év telt el. |
||||
 |
Zárójelben jegyzem meg, hogy "szerencsecsillaguk" még egyszer felragyog. A csoport életben maradt tagjai repülhetnek 1945 januárjában a Messerschmitt gyár legkorszerűbb termékével, a Me-163 jelzésű rakétarepülőgéppel. 1944. szeptember 5-6. A V-2-es rakéták tömeges bevetése London, Antwerpen ellen. A Braun-csoport megnyugvással veszi tudomásul, hogy a német atomszakemberek nem tudják a bombát megépíteni, a háború végérvényesen elveszett. Braun azonban sejti, hogy csoportja tudására a nyugati szövetségeseknek hamarosan szükségük lesz. |
|||
12. V-2-es rakéták |
||||
1944. december 27. Az ardenneki offenzíva, a német hadsereg utolsó nagy támadása elenyészik, de Himmler keresztülhajszol még egy kísérletet. Az atombombát az A-4-es rakéta csúcsán műteher képviseli. Az eredmény minden várakozást felülmúl, a rakéta 110 kilométeres magasságra emelkedik, és a becsapódás helyét nem is tudják regisztrálni. Himmler elégedetten távozik, rendkívül kedvezőnek ítéli meg tárgyalási pozícióját a nyugati hatalmakkal. |
 |
|||
13. Az elektromos szerelőrészleg. |
||||
 |
||||
14. A mechanikai szerelőrészleg. |
||||
|
||||
|
||||
 |
1945. február 17. A közeledő front elől Peenemündét kiürítik. 1945. április 3. Dornberger vezetésével a Braun-csoport többmázsányi tervrajzzal, az A-4-es rakéta modelljeivel a dél-német-svájci-osztrák határnál fekvő Ingeburg luxusszállodában várják be a hamarosan megérkező amerikaiakat. 1945. április 30. A szovjet Vörös Hadsereg eléri Usedomot. 1945. május 4. A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Peenemündét. |
|||
17. A törött karú Braun felveszi a kapcsolatot az amerikai biztonsági szolgálat tagjával, Charles Stewarttal. |
||||
Az amerikaiak 100 darab V-2-es rakétát, többmázsányi tervrajzot szállítottak el Nordhausenből, és a Braun-csoport is hamarosan az Egyesült Államokban folytathatta munkáját. A szovjet hadsereg különleges csoportja sem távozott üres kézzel Peenemündéről, az 1947-ben, Kapusztyin Jarból indított első rakétájuk a V-2-es tökéletes mása volt. A háború után 1989-ig az NDK-val közösen légi- és tengerészeti támaszpontként használták Peenemündét, az egykori rakétabázist. De egyikük sem sejtette, hogy német űrhajó jutott a világűrbe 1945 februárjában. Vagy ha sejtették is, netalán tán tudták, – mélyen hallgattak róla… |
 |
|||
18. Németek csoportja az amerikai rakétafejlesztésben. Nélkülük nem biztos, hogy az amerikaiak nyerték volna meg a holdversenyt. |
||||
 |
 |
|||
19. Ez maradt a világ legelső rakéta-indítóhelyéből, a Peenemünde 7-esből. |
20. A peenemündei irányítóterem – a fedélzeten elhelyezett kép. |
|||
 |
{mosimage} |
|||
21. Az űrpilóta, páncélszerű űrruhában. A hely kissé túlméretezett, a valóságban kb. a negyede állt az űrhajós rendelkezésére – a fedélzeten elhelyezett kép. |
22. Súlytalanság az űrhajón – a fedélzeten elhelyezett kép. |
|||
Az űrhajó a természetes fékeződés következtében hónapok, esetleg 2-3 év múlva visszatért a Földre, és a légkör sűrűbb rétegeiben megsemmisült. Így a világ sohasem tudhatja meg annak a fiatal, német űrpilótának a nevét, aki először jutott a kozmoszba… |
||||
Budapest, 2002. április
1.
Schuminszky Nándor
Ha Ön is elhitte a történetet, akkor itt a ideje, hogy megtudja az igazságot:
igenis Gagarin volt az első! A cikkel kapcsolatos kétségekre adott válaszok itt
olvashatók.
