Mégsem Gagarin volt az első?


Szenzációs, ámbár kissé hihetetlen hírt
tett közzé a Membrana orosz internetes lap. Nem kevesebbet állít,
mint hogy nem Jurij Gagarin volt a világ első űrhajósa, hanem valaki
egészen más. Néhány forrás már tavaly, Gagarin űrrepülésének 40.
évfordulója környékén kételkedésének adott hangot, az űrtörténelemkönyvek
egyik legbiztosabb adatával szemben. E források szerint a Szovjetunió
már 1961 előtt legalább három alkalommal kísérelt meg embert juttatni
a világűrbe. Ezek a ballisztikus pályán végrehajtott kísérletek,
azonban mind kudarcot vallottak: Alekszej Ledovszkij 1957 novemberében,
Szerenti Siborin 1958 februárjában és Andrej Mitkov 1959 januárjában
életét vesztette.
Ezekről, az eddig titokban tartott kísérletekről kivétel nélkül
nyugati médiumok számoltak be, ezért roppant figyelemreméltó az
első orosz
kételkedés Gagarin elsőségében. A Membrana azonban nem ezekről
az "ismert" űrbalesetekről
húz le újabb bőrt, hanem még messzebbre megy – az időben is! Az egykori
keletnémet titkosszolgálat, a Stasi most előkerült anyagaira hivatkozva,
az emberiség első űrrepülését 1945-re teszi, címadó kérdésében: "A
Harmadik Birodalom fasiszta-kozmonautája volt az első?"
1. Feladatuk végeztével a szárnyak leválnak,
és a rakéta ejtőernyővel ereszkedik le.
2. A Pomerániai-öböl partján épült fel Peenemünde rakétabázis.
A szenzációs hírt az MTI eddig nem erősítette
meg, az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA is a szokásos szűkszavúsággal
kezeli a bejelentést. Az újságírók természetesen össztűz alatt tartják
a NASA-t, ám egy semmitmondó nyilatkozaton kívül más információval
pillanatnyilag nem szolgálnak…
A kronológiai hűség kedvéért menjünk szép sorjában, tekintsük át
a III. Birodalom rakétaprogramját az első űrhajós indításáig:
1929. vége A Heereswaffenamt – Katonai Fegyverzeti
Hivatal Ballisztikai Osztálya Becker professzor
vezetésével megkezdi a vizsgálatokat sugár- és
rakétahajtóművek katonai hasznosítására.
1930. tavasza. Walter Dornberger ezredes
irányítása alatt a folyékony hajtóanyagú rakéták
kutatása kerül előtérbe.
1932. október 1. Werner von Braun bekerül
a Heereswaffenamt Ballisztikai Osztályára.
1932. december 21. Az első hajtóműpróba
Kummersdorfban. A kísérlet robbanással végződik.
1933.: Az első sikeres A-1 start. (A rakéták
A jelzése az Aggregat rövidítése).
1934. december. Az új, A-2-es rakétának
két sikeres próbája.
1935. Kifejlesztik az A-3-as típust.
1936. eleje. Egy 25 tonna tolóerejű rakéta
kifejlesztésének körvonalai bontakoznak ki. Ez
az A-4.
1936. április. A Pomerániai-öbölben, Usedom
szigetén megszüntetik a Peenemünde nevű kicsiny
halászfalut. Itt épül fel nagyjából 300 millió
márkás költségvetéssel Németország rakétabázisa.
A központ katonai parancsnoka a már ismert Walter
Dornberger, – ekkor már vezérőrnagy – a műszaki
főnöke Werner von Braun lett.
1937. nyara Warsitz kapitány Neuhardenbergben
sikeresen repül a Kummersdorfban kifejlesztett
He-112 rakétahajtóműves repülőgéppel.
3. Német pilóta túlterhelési vizsgálaton. Arca
eltorzul, szinte "szétfolyik".
1939. június 20. Elkészül és
repül a világ első rakétarepülőgépe a He-176-os.
1940. március 21. Az első sikeres próba
a 25 tonna tolóerejű hajtóművel.
1940. július 29. Az első tervrajz egy kétfokozatú,
interkontinentális rakétáról. Kettéválik a német
rakétaprogram. Az egyik irány a katonai rakéták
fejlesztése felé koncentrál, a másik ágon egy kis
csoport von Braun vezetésével az űrutazást szeretné
megvalósítani.
4. Szintén túlterhelési próba egy páncélszerű
öltözékben.
Részletek Werner von Braun naplójából:
" A Luftwaffe jövőbeni fő ereje a szárnyas, irányítható lövedék lesz. A Fi-103-as
mától FZG-76. A Fi jelzés Friesler repülőgéptervezőre utal, de a titkosság
kedvéért megváltoztatták. A sebesség óriási: 600 km óránként! Ha így haladunk,
tudjuk
tartani az ütemtervet. Egyre több a gond a stabilitással. Ha sürgősen nem teszünk
valamit a politikusok kellemetlenkedni fognak. Személyes kihallgatást kell
kérnem a Führertől. 1942-re 142 millió márka a költségvetésünk. Ez kereken
tízezer páncélos
ára, és a siker egyre késik…"
5. Wernher von Braun 1930-ban (jobbról a második).
A rakéta mellett az erdélyi születésű, és magyarul is kitűnően beszélő
Hermann Oberth áll.
Mivel a tervezők nem
tudnak megbirkózni a feladattal, Dornbergerék merész, pontosabban meglehetősen
kockázatos megoldást
eszelnek ki: módosítják a pilótás repülési program "C" változatát.
Az FZG robotrepülőgép egy részét miniatűr pilótakabinná alakítják át, beszerelnek
némi vezérlőberendezést, hogy a tesztpilóta repülés közben végezhessen
megfigyeléseket. Csakhogy az FZG kabinja olyan kicsi, hogy nem fér be egyetlen
férfi sem.
6. Braun, német tisztek csoportjával.
Hanna Reitsch sportrepülőnő önként vállalkozik
a feladatra. A bátor pilótanő ejtőernyővel ugrik ki az FZG-ből, amikor
kifogy a hajtóanyag. Több repülés után megtalálja a hibát, de az utolsó
repülésnél az FZG lezuhan, és Hanna súlyosan megsérül. Enyhíti fájdalmát,
hogy Hitler személyesen tünteti ki a lovagkereszttel.
1941. augusztus 20. Hitler személyesen hagyja jóvá az
A-4-es rakéta terveit. Von Braun elérhető közelségben érzi
a világűrt.
1942. július 8. A tudományos program részeként kidolgozzák
a magasatmoszféra kutatási tervét.
1942. október 3. Az első sikeres A-4-es start. 296 másodperc
alatt 85 km-es magasságba emelkedik, és az indítóhelytől 190
kilométernyire zuhan a tengerbe.
1943. július 7. Hitler a német fegyverkezési program
élére helyezi az A-4-est.
7. Peenemündéről készült ez a légi felvétel, amely
alapján Constance Babington-Smith kisasszony, az angol Királyi Légierő
elemzője felfedezte azt a gyanús, szivar alakú tárgyat 1943 májusában.
8. 1943. augusztus 17-én és 18-án az angol légierő
30 percen keresztül támadta Peenemündét. Ez maradt utána…
1943. augusztus 17-18. Az első óriási
angol légitámadás Peenemünde ellen. Ezután Hitler parancsára itt csak a
kísérleti és az ellenőrző állomások maradnak.
1943. szeptember 1. Először körvonalazódik a német atom-
és rakétaprogram összehangolása.
Az A-4 sorozatgyártására biztonságosabb helyet keresnek, és találnak is.
Nagy ipartelepet hoznak létre a Harz-hegységben lévő – vegyiparáról híres
város – Nordhausen környékén, az ott lévő, elhagyott gipszbányák gigantikus
üregeiben (10-11. kép). Az Aggregat-4 nevet Vergeltungswaffe-re, megtorló
fegyverre változtatják, de a V-2 tömeges bevetése sem tudja az egyre romló
hadihelyzetet megváltoztatni.
9. A-4 (V-2) rakéta indítási előkészületei
Braun és kis csoportja azonban nem adja fel.
Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a szövetséges légierő nem bombázza tovább
Peenemündét. A legnagyobb titokban, de igen szívósan dolgoznak tovább a
mind mostohábbá váló körülmények ellenére. A pilóták csoportját 1944-45
telén feloszlatják, egyszerűen a frontra küldik őket a Luftwaffe utolsó
reménysugaraként.
10. Vasúti vontatással az indítóhelyig – Németországban.
11. Vasúti vontatással az indítóhelyig – a Szovjetunióban.
A 10-es és a 11-es felvétel között mindössze 30 év telt el.
Zárójelben jegyzem meg,
hogy "szerencsecsillaguk" még
egyszer felragyog. A csoport életben maradt tagjai repülhetnek 1945 januárjában
a Messerschmitt gyár legkorszerűbb termékével, a Me-163 jelzésű rakétarepülőgéppel.
1944. szeptember 5-6. A V-2-es rakéták tömeges bevetése
London, Antwerpen ellen. A Braun-csoport megnyugvással veszi
tudomásul, hogy a német atomszakemberek nem tudják a bombát
megépíteni, a háború végérvényesen elveszett. Braun azonban
sejti, hogy csoportja tudására a nyugati szövetségeseknek hamarosan
szükségük lesz.
12. V-2-es rakéták
1944. december 27. Az ardenneki offenzíva,
a német hadsereg utolsó nagy támadása elenyészik, de Himmler keresztülhajszol
még egy kísérletet. Az atombombát az A-4-es rakéta csúcsán műteher képviseli.
Az eredmény minden várakozást felülmúl, a rakéta 110 kilométeres magasságra
emelkedik, és a becsapódás helyét nem is tudják regisztrálni. Himmler elégedetten
távozik, rendkívül kedvezőnek ítéli meg tárgyalási pozícióját a nyugati
hatalmakkal.
13. Az elektromos szerelőrészleg.
14. A mechanikai szerelőrészleg.
1945. január 24. A
Braun-csoport megfeszített munkája meghozza a hihetetlen eredményt.
Az A-4 tökéletesített
változatát áhítattal szemlélik Peenemünde 7-es számú indítóhelyén.
A nagyméretű szárnyakkal ellátott rakéta – a Föld körüli pályáról,
elméletileg – siklórepülésben visszatérhet a Földre. Ez azonban csak
elmélet: mind a Braun-csoport, mind a fiatal pilóta tisztában van
vele, hogy legalább 90%-os valószínűséggel nem tér élve vissza. A
kísérlet előtt összegyűjtik a rakétaprogram dokumentációját, a legfontosabbakból
tesznek a rakétába is. Ezt a "rakétapostát" a jövő Németországának
szánják küldeni. Az indítást azonban váratlanul el kell halasztani,
az üzemanyag tápszivattyú meghibásodása miatt.
15. Az A-4 tökéletesített változata a 7-es starthelyen.
Braunék felismerték, hogy a szárnyas rakéta lesz a jövő űreszköze.
1945. február 14. A rakéta felbocsátása
előtt távirat érkezik a Führertől, aki köszönetet mond a fiatal pilótának
azért, hogy a német nemzet érdekében kész akár feláldozni is magát
történelmi küldetése folyamán.
Reggel 9 óra 7 perckor a "Neues Deutschland" a magasba
emelkedik. A hajtómű azonban nem áll le a tervezett időben, hanem
kerek 260 másodperccel tovább működik, és nagyjából 350 kilométeres
sugarú, majdnem körpályára áll.
16. Felemelkedik a "Neues Deutschland" egy
fiatal, német pilótával a fedélzetén.
1945. február 17. A közeledő front
elől Peenemündét kiürítik.
1945. április 3. Dornberger vezetésével a Braun-csoport
többmázsányi tervrajzzal, az A-4-es rakéta modelljeivel a dél-német-svájci-osztrák
határnál fekvő Ingeburg luxusszállodában várják be a hamarosan
megérkező amerikaiakat.
1945. április 30. A szovjet Vörös Hadsereg eléri Usedomot.
1945. május 4. A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Peenemündét.
17. A törött karú Braun felveszi a kapcsolatot az amerikai
biztonsági szolgálat tagjával, Charles Stewarttal.
Az amerikaiak 100 darab V-2-es rakétát, többmázsányi
tervrajzot szállítottak el Nordhausenből, és a Braun-csoport is hamarosan
az Egyesült Államokban folytathatta munkáját. A szovjet hadsereg különleges
csoportja sem távozott üres kézzel Peenemündéről, az 1947-ben, Kapusztyin
Jarból indított első rakétájuk a V-2-es tökéletes mása volt. A háború után
1989-ig az NDK-val közösen légi- és tengerészeti támaszpontként használták
Peenemündét, az egykori rakétabázist. De egyikük sem sejtette, hogy német
űrhajó jutott a világűrbe 1945 februárjában. Vagy ha sejtették is, netalán
tán tudták, – mélyen hallgattak róla…
18. Németek csoportja az amerikai rakétafejlesztésben.
Nélkülük nem biztos, hogy az amerikaiak nyerték volna meg a holdversenyt.
19. Ez maradt a világ legelső rakéta-indítóhelyéből,
a Peenemünde 7-esből.
20. A peenemündei irányítóterem – a fedélzeten elhelyezett
kép.
{mosimage}
21. Az űrpilóta, páncélszerű űrruhában. A hely kissé
túlméretezett, a valóságban kb. a negyede állt az űrhajós rendelkezésére
– a fedélzeten elhelyezett kép.
22. Súlytalanság az űrhajón – a fedélzeten elhelyezett
kép.
Az űrhajó a természetes fékeződés következtében
hónapok, esetleg 2-3 év múlva visszatért a Földre, és a légkör sűrűbb rétegeiben
megsemmisült. Így a világ sohasem tudhatja meg annak a fiatal, német űrpilótának
a nevét, aki először jutott a kozmoszba…

Budapest, 2002. április
1.
Schuminszky Nándor

Ha Ön is elhitte a történetet, akkor itt a ideje, hogy megtudja az igazságot:
igenis Gagarin volt az első! A cikkel kapcsolatos kétségekre adott válaszok itt
olvashatók
.

Ajánljuk...