Mire ébredünk február 5-én?

Az emberi fantázia és a hiszékenység bámulatos dolgokat produkál. Kozmikus katasztrófáról suttognak baljóslatú híreket: „ketté válik a Föld”, „üstökössel találkozunk”, mely magával ragadja légkörünket, „tüzet fog okádni a Nap” és felperzseli a földi életet, „kontinensek süllyednek el” – még szerencse, hogy a kis Magyarország megmarad, mert távol van a tengerektől, amelyeknek vize elárasztja a parti országokat. De vannak olyan rémhírek is, hogy

újra kitör a Gellérthegy

– amely tudvalevően soha nem volt vulkán. És ki tudná elsorolni, mi minden rémületet tudnak kitalálni még az emberek. Mondják, hogy három napos sötétség lesz – erre ezrével vásárolják a gyertyát és gyufát és megszenteltetik azt, – de hogy miért lenne sötétség, arra senki sem tud választ adni.

A felvilágosultak és azok a józan emberek mosolyognak és csodálkoznak, hogy ezek a középkori babonák mindig rettegésben tudnak tartani embereket, a XX. században is.

Ha megkérdezzük a megfélemlített embereket, miért kellene jönni a katasztrófának, azt mondják: „a Rádió is beszélt róla és az újságok is megírták, meg a csillagászok is kiszámították.”

A Magyar Rádió e tekintetben soha nem mondott mást, mint ennek az ellenkezőjét, az újságok is csak azt írták, hogy a hiszékeny emberek felülnek az ostoba babonának. A csillagászok pedig határozottan azt állítják, hogy semmiféle égitest nem jön a Föld közelébe, nem ütközünk össze sem bolygóval, sem meteorrajjal, sem pedig üstökössel. Egyszerűen az történik, hogy amint az út mentén haladva a sürgönypóznákat nagyjából egy vonalban látjuk, ugyanúgy a Földről nézve most több égitestet látunk egy vonalban. De amint

a sürgönypóznák nem mennek közelebb egymáshoz,

úgy a bolygók sem.

Ezer évekre visszamenően ki tudjuk számítani, hányszor volt már ilyen és hasonló helyzet a bolygókkal és mikor lesznek ilyen helyzetek a jövőben, mert azokat semmiféle erő nem téríti le szabályos pályájukról és a Föld tengelye sem ferdülhet el. Tudjuk azt is, hogy a történelem folyamán hányszor terjedtek el már ilyen rémületkeltő hírek és azt is tudjuk, hogy a titokzatos jósok mindig szégyent vallottak.

Nem vagyunk próféták, de azt mégsem lesz nehéz megmondani, hogy mire ébredünk február ötödikén. Ugyanolyan nap lesz ez, mint más években. Sem a Föld, sem pedig az égitestek nem vesznek tudomást arról, hogy miket híresztelnek róluk.

A ma még mindentudó jósok és a rémületkeltő hírek terjesztői pedig egy ideig nem hallatják szavukat. Hivatkoznak majd arra, hogy ők maguk sem gondolták komolyan, csak másoktól hallották. De azok, akik egyébként jószándékúak, csupán hiszékenyek, szégyellni fogják magukat, hogy

felültek a híreknek.

Az lenne a becsületes dolog, hogy akiket megtévesztettek, most már végképpen leszámolnának magukban a hiedelmekkel. Szét tudnák választani, kikre nem érdemes hallgatni, és kikre érdemes figyelni.

Legyen ez a nap valóban világ vége. Annak a világnak vége, amelyben a sötétség és az irányított babona uralkodott. Ébredjünk február ötödikén egy szebb és tisztább világába, amely nem dédelgeti tovább a tudatlanság talaján táplált sötét babonákat; amely szakít a primitívség átkos örökségeivel és inkább előre tekint és tennivalót kínál mindenki számára.

A babonás jósok csak rémítgetnek, de maguk sem tudják, mit várnak. Mi tudjuk, hogy szavuk tévelygés és hazugság. Nem sokat kell várni és kitűnik, kinek volt igaza.

 

Dr. Kulin György
az Uránia Csillagvizsgáló
igazgatója

Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 1962. február 4. 

 

Ajánljuk...