Negyven éves az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló
Kulin György beszédének szövege az Uránia fennállásának 40 éves évfordulóján, 1987-ben.
1947. szeptember 22-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt az ország első Bemutató Népi Csillagvizsgálója, amit a Magyar Csillagászati Egyesület hozott létre.
Ez a tény máris utalás arra, hogy a mai TIT Uránia Csillagvizsgálónak évekre, sőt évtizedekre visszanyúló története van.
Ahogyan a hazai csillagászatnak, a csillagászati ismeretterjesztésnek múltja sem volt zökkenőmentes.
A Gellérthegyi csillagvizsgáló épületét a szabadságharc ágyúi rombolták szét. Politikai okok miatt menekült külföldre a bicskei csillagvizsgáló alapítója, Nagy Károly. Az első világháború után elveszítettük Ógyallát, a Svábhegyi Csillagvizsgáló működését évekre be kellett szüntetni a bombázások és a főváros ostroma miatt.
Az érdeklődők ezreit tömörítő Stella Csillagászati Egyesületet a harmincas évek gazdasági krízise söpörte el.
Ígéretes kezdések, megtorpanások és újrakezdések jellemzik a múltat.
1941-ben a Természettudományi Társulat gondozásában megjelent a Távcső Világa kétkötetes népszerű könyv. E könyv sikerét az adta, hogy a leíró csillagászaton kívül tartalmazta a megfigyelési módokat és a távcsőkészítés elemeit.
Ez volt az előzménye annak, hogy ma az Uránia 40 éves jubileumát ünnepeljük? Részben igen, de a gyökerek még messzebbre nyúlnak, azokhoz a felismerésekhez, amelyek e könyv megírásának indítékai voltak.
30 éves voltam, amikor mint állástalan diplomás, a Svábhegyi Csillagvizsgáló gyakornoka lettem. Ott néztem először nagyobb távcsőbe, és a kupola csendjében a félórás fényképfelvételek alatt Galileire gondoltam, aki akkor 325 éve először szegezte szemüveglencséből készült távcsövét az égre, és a meglátott valóság az új csillagászati világkép és a modern csillagászat forrása lett.
Ahogyan én 30 éves koromig, ugyanúgy Galilei óta nemzedékek éltek és haltak meg anélkül, hogy bármit is megláthattak volna az égbolt csodáiból.
És felrémlettek bennem az 1910-es Halley-üstökös világpánikot keltő rémhírei, amiket ötéves koromban éltem át.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló meghirdetett bemutatásait hatalmas tömegek látogatták, zsúfolásig megteltek a termek a Népművelési Intézet csillagászati előadásain.
Az első fontos feltétel, a közönség érdeklődése tehát adva van, lehet mire építeni.
A társulat keretében működő Csillagászati Szakosztály értékes előadásai főként a szakembereket vonzották. A nagyközönség valami másra vágyott.
A társulat keretében 1944. február 9-én megalakítottam a Műkedvelő Csillagászati Alosztályt, ahol mintegy 200-an jelentek meg.
Megjelent a Csillagok Világa első száma, elkezdtük a tagok toborzását. Néhány hónap alatt a taglétszám 400 fölé emelkedett, az adományozó pártoló és alapító tagok munkánk anyagi alapjait teremtették meg.
De sűrűsödtek a bombázások, majd elkezdődött Budapest ostroma, az alosztály működése abba maradt. Annyi azonban máris világosan kiderült, hogy tagjaink az ismeretszerzésen túl a megfigyelésekben is részt kívánnak venni, és ehhez távcsöveket igényeltek, vagy maguk barkácsoltak.
Még romokban hevert a város 1945-ben, amikor a Gellérthegy környékét járva otthont kerestem a csillagászati ismeretterjesztés számára. Így jutottam el a Sánc utca 3/B-ig, amelynek gazdája a bombatámadások áldozata lett. Az épület az Orvosi Egyetem tulajdona lett, és jogilag a minisztérium rendelkezett felette, amelynek vezetője Dr. Ortutay Gyula, ifjúkori jó barátom volt. Kérésemre ide adta az épületet, gondoskodott a romos épület megjavításáról, amihez az Építésügyi Minisztérium 20 ezer, a főváros 5 ezer forinttal hozzájárult.
1946. november 11-én belügyminiszteri engedéllyel megalakult a Magyar Csillagászati Egyesület.
Kiadtuk a Csillagok Világa új évfolyamát, és minden évre szerény évkönyvet jelentettünk meg.
Elindult tehát egy mozgalom, aminek országos jellegét az adta, hogy vidéken, ahol legalább 20 tagunk volt, megalakultak a helyi csoportok.
A valóság minden reményünket túlszárnyalta. Egymás után alakultak a helyi csoportok, és hamarosan húsznál is több hely jelentkezett, ahol a megalakulás feltételei adottak voltak. Névsorba szedve ezek a következők voltak: Baja, Bátaszék, Bázakerettye, Csepel, Debrecen, Diósgyőr, Érd, Karcag, Keszthely, Mezőtúr, Nyíregyháza, Orosháza, Pécs, Pesterzsébet, Püspökladány, Rákospalota-Újpest, Soltvadkert, Szarvas, Szombathely, Szuhakálló.
1947. szeptember 22-én adtuk át a nagyközönségnek az Uránia Csillagvizsgálót, amelynek előadásait és bemutatásait az első másfél évben 12500-an látogatták.
Az Uránia főműszere a csillagvizsgálótól kapott 20 cm-es refraktor és a bicskei csillagvizsgálóból megmaradt 20 cm-es dialyt távcső voltak.
Minden derült estén bemutatásokat tartottunk, vasárnap délelőttönként pedig a Napot mutattuk be.
A műszereket eleinte ponyvákkal védtük az időjárás ellen, majd később a MÁV Északi Főműhely társadalmi munkában védőbódét készített. Jelenlegi kupolája Orgoványi János munkája, a lelkes tagok társadalmi munkájával.
A lapszerkesztés, levelezés, tagnyilvántartás rengeteg adminisztrációs munkát igényelt. Mindezt társadalmi munkatársak végezték, nem volt egyetlen fizetett alkalmazottunk sem.
Az Urániának ezt a korszakát az önkéntes áldozatvállalás jellemezte. Előadásainkat egyetemi tanárok, szakcsillagászok tiszteletdíj nélkül tartották, így írták a cikkeket is.
Társadalmi munkatársak voltak a bemutatók is, akik még az útiköltség-megtérítést sem fogadták el.
Több mint tíz szakosztályban indult meg a munka, egyetemi tanárok, szakcsillagászok és képzett szakemberek vezetésével.
A kiadványok, a nyomdai és postaköltségek anyagi fedezetét a rendes, pártoló és alapító tagok adományai fedezték, de a tagok természetbeni adományaiból bútorozkodtunk be. Uhlyarik Róbert adományozta az írógépet, a Csepeli Gyár az üveg falitáblát, és kaptunk bútorokat, terítőket és függönyöket is.
Új tagjaink névsorát a Csillagok Világa folyóiratban és az Évkönyvekben közöltük. Két év sem telt el, s a taglétszám 2300 fölé emelkedett.
Engem a Szabadsághegyi Intézetbeli adjunktusi állásom terhére bízott meg a miniszter az Uránia vezetésével.
1949. a megpróbáltatás éve volt számomra és a mozgalom számára is.
A Magyar Csillagászati Egyesületet a társulat akkori főtitkára fúzióra szólította fel. Olvadjunk be a társulatba, mert így az eddigi „szatócs” módra végzett munka helyett sokkal tágabb keretek között végezhetjük munkánkat.
Nem egyszerű felszólítás volt ez, hanem egy nagyon is önkényes, téves ideológiával alátámasztott követelés.
Meg kell akadályozni, hogy a csillagászat az idealista eszmék fészke legyen. Elkobozták a magánosok távcsövét, feldúlták és kifosztották a híres egri és kalocsai csillagvizsgáló könyvtárát és műszerparkját.
Engem – aki a Távcső Világában a legrészletesebb kritikát írtam, azzal vádoltak, hogy az asztrológiával foglalkozom. Az ürügy az volt, az Egyesületben asztrológiai kritikai szakosztály működött.
Enyhén szólva engem azonnali hatállyal felmentettek, és négy és fél éven át az Újpesti Gimnáziumban a szakérettségin és a Műegyetemen tanítottam, majd 1954-ben visszahívtak az Uránia vezetésére.
Megszűnt tehát az Egyesület. Legfőbb gondunk a tagság bizalmának visszaszerzése volt, amiben Róka Gedeon volt segítségemre. Eltelt 14 év, amíg megrendezhettük a Szentendrei Találkozót. Ott 1963-ban Darázs Endre költő javaslatára meghirdettük a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) megalakulását. Véglegesen az 1964-es miskolci találkozón mondtuk ki és több mint száz alapító tag írta alá szándékunkat.
Mégis több mint 30 hónap telt el, amíg annyira sikerült visszanyerni a tagság bizalmát, hogy taglétszámunk elérte az ezret. 1969-ben már elértük a négyezres létszámot. Ezután 1969 és 1975 között nyugdíjaztatásomig minden évben 1500 új tagot toboroztunk, és elértük a 13 ezres létszámot.
Minden ezredik tag távcsövet kapott ajándékba, és erről a Föld és Égben rendszeresen beszámoltunk.
A TIT akkori főtitkára, megkerülve a hivatalos utat, önkényesen elrendelte, hogy a mozgalom ügyét ezután a megyék intézzék, és elrendelte a tagrevíziót, a tagsági igazolvány cseréjét.
A 13 ezer tagból 2700-an kértek új igazolványt, de kiderült, hogy a Föld és Égnek az előfizetőivel a tényleges tagság 4100. Most 1987-et írunk, és 1975 után 12 évvel a taglétszám a hivatalos kimutatás szerint kb. 8000.
Egy mozgalom életét adminisztratív intézkedésekkel lehet fékezni, bénítani, de azt a szellemet, ami az éltetője, megölni nem lehet.
A budapesti példa nyomán egymás után létesültek a dolgozók társadalmi munkájából a vidéki Urániák, Miskolc, Szolnok, Győr után következett Székesfehérvár, Ózd, Leninváros, majd sorra tucatnyi új Uránia és szaporodtak a magán csillagvizsgálók.
Tanulságos tény, hogy minden vidéki bemutató csillagvizsgáló egyetlen ember kezdeményezésének és fáradhatatlan munkájának az eredménye.
Huszonkét éve jelent meg a csillagászat és a földtudományok havi folyóirata, a Föld és Ég, amely dokumentálja mozgalmunk történetének több mint két évtizedét.
Róka Gedeonnal rendszeresítettük az országos találkozókat, a csillagászati heteket és a kétévenként esedékes tíznapos bentlakásos tanfolyamot az előadók és szakkörvezetők képzésére.
Az Uránia nemcsak bemutatásokkal és ismeretterjesztéssel foglalkozik. Kezdettől fogva mechanikai és optikai műhelyében távcsöveket és optikai elemeket készít. Tízezer számra készítettük az egyszerű Kepler távcsövet, de az otthon barkácsolóknak is segítségére voltunk a MOM-tól és a Honvédségtől kapott optikai elemekkel.
A sok távcsőnek és az évente megrendezett megfigyelő táboroknak köszönhető, hogy megszaporodtak az észlelők. Munkájukról a havonta megjelenő Meteor számol be, amiből kiderül, hogy ez a kis tízmilliós ország az észlelők és az észlelések számát tekintve sok, nálunk sokkal nagyobb országot megelőz a világranglistán.
1975-ben tehát megtört az a lendület, amely az Uránia és a CSBK mozgalom életét korábban jellemezte.
Az én álláspontom mindig az volt, hogy aki egyszer bejelentette vonzalmát a csillagászat iránt, és tagként beiratkozott, azt hozzánk tartozónak kell tekinteni akkor is, ha életkörülményei megváltoztak, elköltözött, katonának ment, megnősült.
Úgy, mint a Flammarion által alapított Francia Egyesületben, ahol több mint száz éve folyamatosan számozzák a tagokat.
Igen sokszor előfordul ugyanis az, hogy valaki diákkorában tagunk volt, de később megjelenik gyerekeivel és szeretné tovább folytatni ott, ahol kénytelen volt abbahagyni.
Ma is vitatják, kit nevezzünk aktív tagnak. Azt, aki pillanatnyilag is jár az előadásokra, előfizetője a Meteornak, vagy a Föld és Égnek?
Ilyen meggondolásokból rendelték el a tagrevíziót és helyezték ki a megyékbe a tagnyilvántartást.
A felszólításra a 13 ezer nyilvántartott tagból 2700-an kérték a tagsági igazolvány megújítását, de több ezer olyan tag nem kért új igazolványt, akik a Föld és Égnek tényleges előfizetői voltak.
A rendelkezés nem az Uránia vezetőségétől indult ki, ezért a tagság egy részében a bizalmatlanság jelei mutatkoztak.
Ha megmarad a korábbi rend, hogy a tagnyilvántartást és a tagtoborzást az Uránia végzi, folytatódott volna a korábbi fejlődési ütem, taglétszámunk ma közel 30 ezer lenne, és ez, mint hatalmas tömegbázis biztosítaná a Föld és Ég és a Meteor életben maradását.
A valóság az, hogy immár egy évtizede, a hivatalos nyilvántartás szerint a taglétszám kb. 8000, vagyis egy helyben topogunk. Ennek egyik okát abban látom, hogy hat éve nem volt tíznapos, bentlakásos tanfolyam, nincs előadó és szakkörvezető képzés, hiányzanak azok a lelkes tagok, akik iskolakezdéskor felhívnák az ifjúság figyelmét a mozgalomra.
A romos, olcsó bútorokkal berendezett Uránia helyén ma sokmillió forintért felújított szép Uránia áll, de hiányzik az a nyüzsgés, ami a kezdetet jellemezte.
Az Uránia Csillagvizsgáló a negyven év alatt túlnőtte a létesítésekor kitűzött célt, az ismeretterjesztést. Országos mozgalom központja lett, felbecsülhetetlen segítséget adott az iskolai oktatásnak és a szakcsillagász utánképzésnek. Ponori-Thewrewk Aurél, aki kezdettől fogva lelkes munkatársunk volt, a kort és a nemet tekintve vegyes szakkörében éveken át olyan munkát végzett, aminek eredményeként a felnövekvő szakcsillagász-generáció jelentős része az Urániában nevelkedett.
És ami talán a legtöbb: a minden életideál nélkül felnövő fiatalok ezreinek adtunk ösztönzést az alkotó munkára, a tartalmasabb élethez.
