2005. január – Emlékezzünk Kulin Györgyre!

Több mint harminc éve már. Az ősz bácsi épp a műhelyben dolgozott, a munkapad
előtt állva piszkosnak tűnő korongokkal foglalatoskodott, néha méricskélt,
máskor a csiszolópadnál ügyködött; különös mozdulatokkal próbált görbületet
lehelni az üvegbe. Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló előadására vagy távcsöves
bemutatására sietve mindenkinek feltűnt az idős mester, amint a kivilágított
műhelyben bűvöli az optikákat. Soha nem találkoztam vele azelőtt, de első
pillantásra tudtam, hogy Kulin Györgyöt leshetem meg munka közben. Nehéz ezt
megmagyarázni, de minden mozdulatából, egész lényéből sugárzott, hogy ő Kulin
György, a híres csillagász. Aki személyesen ismerhette, annak nem is kell ezt
megmagyarázni.

Az amatőrcsillagász mozgalom fénykorát élte akkoriban. Az 1964-ben alakult
Csillagászat Baráti Köre (az akkori MCSE) igazi országos szervezetté vált
addigra, minden évben 1500 új tag lépett be a CSBK-ba, melynek első számú
hajtómotorja az a Kulin György volt, akit estéről estére a csiszológépnél
láthattunk. Fáradhatatlanul gyártotta a távcsőtükröket az amatőrök számára,
hiszen jól tudta, hogy a mozgalom legfontosabb eleme az észlelési élmény, amit
a csillagászati távcsövön kívül semmi más nem adhat. Amatőrök ezreit segítette
hozzá saját távcsőhöz egy olyan korszakban, amikor jó minőségű, gyári műszer
vásárlásáról még csak nem is álmodhattunk. Hogyan is lehetett volna távcsőhöz
jutni, amikor évekig kellett várni arra, hogy az emberek pénzért autót vehessenek,
a telefonigénylések pedig apáról fiúra szálltak?! Nem csoda, hogy virágzott a
csináld magad mozgalom, és ha autót nem is, távcsövet annál inkább
készítettünk magunknak!

Ha távcsövet szeretnénk, akkor magunknak kell elkészíteni — ezt mindenki
természetesnek vette. Csak el kellett ballagni a Lenin körút 96-ba, ahol a
Tanért Uránia Boltjában néhány forintért különféle optikákat vásárolhattunk,
majd tovább a BajcsyZsilinszky úti műanyagáruházba, ahol a távcsőhöz szükséges
csövet lehetett beszerezni. Pontosan emlékszem arra a májusi estére, amikor
40/1000-es egytagú lencsével szerelt, 40-szeres nagyítású Keplertávcsövemmel
először állítottam be a Holdat, és ezzel a primitív eszközzel valóban látszottak
a kráterek! (Azt viszont nem tudnám megmondani, mikor néztem először
apokromátba…) Igaza volt Kulinnak azzal, hogy mozgalommá tette a távcsőépítést:
a barkácsolt távcsővel magam is kicsit Galileivé váltam, akárcsak az a több
ezer kis csillagász, akik mindmind részesültek a híres Galileiélményben. Ez
az élmény egészen más minőségű, mint amikor valamilyen nagy, obszervatóriumi
teleszkóppal fürkésszük az eget. A kis Kepler-távcső által nyújtott kép sokkal
inkább a "mienk", már csak azért is, mert "megdolgoztunk" érte.

Kulin György több helyütt leírta, életrajz írói is kiemelik, hogy 1935-ig,
harminc éves koráig különösebben nem érdekelte a csillagászat, sőt, távcsőbe
se nézett. (Egyetlen komolyabb csillagászati élménye a Halleyüstökös 1910-es
"vészt jósló" látogatása volt, amit gyermekként élt át Nagyszalontán.) 1935-ben
került gyakornokként a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, öt évvel később már országos
hírű csillagász, a fotografikus kisbolygóészlelő program eredményeként számos
kisbolygót fedez fel, de az igazi hírnevet üstökösei hozzák meg. 1941ben, hat
évvel a Svábhegyre kerülése után jelenik meg A távcső világa első, kétkötetes
kiadása. A kívülálló, a csillagászat iránt nem túl fogékony fiatalemberből
néhány év leforgása alatt a csillagászat leghatásosabb népszerűsítője vált!

A távcső világával új korszak kezdődik a magyarországi amatőrcsillagászatban
— mert 1941-ben mozgalomról még (már) nem beszélhetünk, hiszen a Stella
Csillagászati Egyesület
1932-ben megszűnt. A könyv máig legfőbb értéke a
távcsövekről és a távcsőkészítésről szóló, több mint 150 oldalas rész, melyet
Haeffner Tivadar közreműködésével írt Kulin. A távcső világában olvasható
először magyar nyelven részletes távcsőépítési útmutatás!

Kulin György tudományos munkája mellett nagyon sok csoportot is fogadott a
Svábhegyi Csillagvizsgálóban — a 30as évek végén ez volt Budapest egyetlen,
ráadásul vadonatúj csillagvizsgálója, így érthető a nagyközönség fokozott
érdeklődése. A csillagászati ismeretterjesztés "első vonalában" dolgozva
tapasztalhatta, milyen sokan érdeklődnek a távcsövek világa, a távcsöves
bemutatások iránt, ugyanakkor azt is látta, hogy a közönség fogadását és a
tudományos megfigyeléseket nehéz összeegyeztetni ugyanazon intézményen belül.
Már a negyvenes évek legelején megfogalmazódott benne, hogy valahol Budapesten,
a városközponthoz közelebb kellene létesíteni egy Uránia bemutató
csillagvizsgálót, melynek legfőbb feladata a csillagászat népszerűsítése lenne,
és otthont adna a csillagászat iránt érdeklődő amatőrcsillagászoknak is.

Idealista gondolat? Meglehet. De hát csillagászattal foglalkozni, és különösen
abból megélni — ugyancsak idealista gondolat… Utólag könnyű idealistaként
beállítani Kulint, aki a háború kellős közepén kezdte el szervezni a budapesti
nagyplanetáriumot (a jénai Zeiss Művek által leszállított műszerek elvesztek a
háború forgatagában), miközben nem feledkezett meg az amatőrök szervezéséről
sem, kezdeményezésére 1944ben jött létre a Királyi Magyar Természettudományi
Társulaton belül a Műkedvelő Csillagászati Alosztály. Ha Kulin idealista volt,
akkor igaz ez azokra is, akik a háborús években is jártak moziba, színházba,
rádiót hallgattak, karácsonyfát állítottak, vagy éppen csillagászkodtak —
egyszóval normális életet igyekeztek élni.

Egy dologban azonban mindenképp idealista volt Kulin György: hitt abban, hogy
józan érvekkel sikerül "megtéríteni" az asztrológia tanaiban hívőket. A távcső
világa 1941-es kiadásában jelentős fejezetet szentel a csillagjóslásnak (Az
asztrológia elmélete és bírálata), sőt, az 1946-ban alakult Magyar Csillagászati
Egyesületen belül is alakult Asztrológiakritikai szakosztály, mely — az
asztrológusok egymás közti vitáinak eredményeként — végül botrányos
körülmények között szüntette be működését. A távcső világa értékét mindenképp
csökkentette az efféle kézikönyvekbe nem illő, az asztrológiát támadó terjedelmes
fejezet. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, és mai fejjel nehéz is megérteni,
hogy később épp azt vetették Kulin szemére, hogy csillagjóslással "foglalkozott".
Később, az MCSE megszüntetésekor, majd Kulin menesztésekor mindez nagyon jó
adunak bizonyult…

1946-ban tehát létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet, egy évvel később
pedig megnyithatták Budapest első bemutató csillagvizsgálóját, az Urániát. Az
intézményt akkor az MCSE működtette — aligha létezhetett volna az amatőrök
segítsége nélkül. Akkor még nem vált szét az ismeretterjesztés és az
amatőrcsillagászat, hanem szerves egységet alkotott, amint azt az Uránia
Bemutató Csillagvizsgáló
korabeli programjából is láthatjuk. Ezt az egységet
jól tükrözik a Csillagok Világa 1947 és 1949 között megjelent számai. Az
MCSE-ben ma is megvan ez az egység — gondoljunk csak a Vénuszátvonulás
során szervezett több mint 70 távcsöves bemutatóra, melyek az amatőrök nélkül
nem valósulhattak volna meg.

Az "első" MCSE történetét jól ismerjük, és jól tudjuk, hogy 1949-ben Kulint
eltávolították az általa alapított intézmény éléről. Voltak, akik szolidaritásból
vele tartottak, és voltak, akik maradtak. (A szituáció ismerős, azóta
számtalanszor megismétlődött.) A kiteljesedő szocialista "demokráciában" nem
volt hely az olyan civil szerveződések számára, mint az MCSE, legfeljebb
szigorúan ellenőrzött viszonyok mellett, akkor éppen a Természettudományi
Társulat
keretében.

A "száműzetés" éveiben az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban tanított
Gyurka bácsi, akit nem csak diákjai szólítottak így, de az amatőrök is —
az MCSE-évek során vált Kulin György "Gyurka bácsivá" (nála idősebb műkedvelők
is így szólították), az amatőrök atyjává, aki 1950ben még mindig csak 45 éves
volt. Az újpesti évek sem múltak el nyomtalanul: a patinás gimnázium tetejére
ekkoriban épült az iskolai csillagvizsgáló kupolája Kulin Györgynek köszönhetően,
szabadidejében pedig kitanulta a tükörcsiszolás mesterségét. "A Könyves" híven
őrzi egykori tanára emlékét: az intézmény aulájában Babits Mihály és Kulin György
emléktáblája látható, a csillagvizsgálót pedig nemrégiben nevezték el Gyurka
bácsiról.

1954 igazi örömünnep volt Kulin György és az amatőrök életében: viszszahelyezték
szeretett Urániája élére. A "rehabilitáció" azonban nem volt teljes. Szerette
volna tudományos pályáját is folytatni, erre azonban többé nem nyílt lehetősége.
Kettőzött erővel fogott az Uránia és a mozgalom szervezéséhez. Az ötvenes
években több vidéki bemutatóhely alakult a budapesti Uránia példájára (pl.
Szombathely, Miskolc, Győr, Baja), ez a szervezőmunka azonban a 60-as évektől
hozta meg igazán gyümölcsét, a TIT, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
égisze alatt. Az Uránia műhelyében — Orgoványi János irányításával
— szinte sorozatban gyártják a 30 cmes Newtontávcsöveket, ilyen műszer
kerül Székesfehérvárra, Zalaegerszegre, Fűzfőgyártelepre is — közülük
néhány ma is hibátlanul működik. Emberek tízezrei láthatták a csillagos ég
szépségeit ezekkel a távcsövekkel. Létrejön az Uránia bolt, a citadellai
bemutató részleg, az Urániaműhely távcsövei megjelennek a BNV-n, megkezdődik
a távcsőtükrök sorozatgyártása…

1963-ban először rendezik meg az amatőrcsillagászok országos találkozóját
Szentendrén, egy évvel később megszületik az Amatőrcsillagászok Baráti Köre,
későbbi nevén a Csillagászat Baráti Köre. 1966-ban útjára indul a
Föld és Ég, hosszú idő óta az első országos terjesztésű, legalább részben
csillagászati folyóirat. A kéthavi lapban a csillagászati és űrkutatási hírek
csak a terjedelem felét tölthetik ki, azonban így is alapvető szerepe van a
mozgalom öszszefogásában.


A miskolci országos találkozó (1964)

Hobbym: a csillagos ég. Először 1969-ben sugározza a Magyar Televízió
ezt a legendás dokumentumfilmet, melyben Gyurka bácsi mintegy kéttucatnyi
bemutató csillagvizsgálót és távcsőépítő amatőrt látogat végig. Ma már értékes
kordokumentum ez a film, akkori hatását azonban jól jellemzi, hogy a mozgalom
szárnyakat kapott tőle. Vetítésekor 2600 tagja volt a CSBKnak. Hat évvel később,
1975-ben 14.000. Ez természetesen nem jelentett 14 ezer aktív tagot, "csupán"
annyit, hogy ennyi embert érintett meg a csillagászat világa bő tíz év alatt.
(Összehasonlításul: a "második" MCSE-be 15 év alatt 4000-en léptek be.)


Napkivetítés az Urániában (1973)

Kulin György munkabírása hihetetlen volt. Az Uránia irányítása, az amatőrmozgalom
szervezése mellett jutott ideje, energiája ismeretterjesztő cikkek írására,
számos könyvet írt (1958-ban jelent meg A távcső világa második kiadása,
1975-ben a harmadik, 1980-ban a negyedik), rengeteg előadást tartott, szerepelt
a rádióban, a televízióban, és ha mindez nem lenne elég: még scifi regényeket
is írt. A kulturális élet közismert alakja volt, tevékenységét a Munka Érdemrend
ezüst fokozatával (1966), SZOT-díjjal (1973) és Bugát Pál emlékéremmel (1975)
ismerték el. Az igazi elismerés azonban az amatőrök általános és feltétlen
szeretete volt. Kulin György — mint minden nagy egyéniség — nem volt
"könnyű ember", szép számmal akadtak konfliktusai, hiszen a hivatalos szervek
vagy azok képviselői nem mindig értettek egyet céljaival. Az amatőrcsillagászok
körében azonban olyan hallatlan elismertségnek örvendett, mint azóta senki sem.
Az amatőrök féltve őrzött kincse egyegy Kulintükör, még akkor is, ha minősége
nem üti meg a diffrakcióhatárolt szintet. Ugyan, kit érdekel ez, ha a tükröt
Gyurka bácsi csiszolta!? Ugyanígy őrzik a dedikált Kulinköteteket, vagy akár
az olyan prózai tartalmú levelezőlapokat is, melyeken csak annyi áll, hogy a
megrendelt távcsőtükör elkészült.


Látogatóban Orosházán (1977), jobbra a GAK észlelői között (1978)

Az amatőrök, barátai körében érezte magát legjobban a nyugdíjaztatása (1975)
utáni években is, amikor nem csupán az Urániából nyugdíjazták, hanem az
amatőrcsillagász mozgalomból is, holott tele volt tervekkel, és nála jobban
senki nem ismerte az amatőrök világát. A mozgalomból azonban nem lehet nyugdíjba
menni — ezt elfelejtették azok az "illetékesek", akiknek szúrta a szemét
a 14 ezer fős CSBK, és egy tollvonással "decentralizálták" a mozgalmat. 1976-tól
19 megyei (és természetesen egy budapesti) központja lett a CSBKnak. Többé nem
lehetett tudni a pontos taglétszámot, képtelenség volt a tagságot úgy egyben
tartani, mint a korábbi években. Természetes, hogy a megyei CSBK-központok is
eltérő eredményességgel dolgoztak, és az is természetes, hogy a taglétszám
radikálisan visszaesett. Lám, sikerült "bebizonyítani", hogy Kulinnak nincs
14 ezer embere!… Gyurka bácsi két nagy sérelme közül ez volt az egyik, amit
élete végéig emlegetett. A másik sokkal régebbi keletű: az MCSE 1949-es
megszüntetése.

{mosimage}
A kiskunhalasi országos találkozón (1984), gyerekek gyűrűjében (1979)

Ez utóbbi sérelmet alighanem sikerült valamelyest enyhíteni 1989. február 19-én,
amikor újjáalakítottuk a Magyar Csillagászati Egyesületet. Az alakuló
közgyűlésen részt vett, nagybetegen, az eljövendő idők feladataival kapcsolatos
tanácsai, javaslatai arról tanúskodtak, hogy szívén viseli a mozgalom sorsát.
Ez a néhány perces hozzászólás volt utolsó közszereplése.

A fiatalabb amatőrgenerációk irigykedve hallgatják Gyurka bácsival kapcsolatos
történeteinket. Irigykednek, mert mi ismerhettük őt, tőlünk még megkérdezhette:
hogy szuperál a távcsöved, kis komám? Aztán tartasze vele bemutatásokat? Mert
másoknak is meg kell ám mutatni az égi csodákat!

A mai fiatalok mintha népmesei figurának kezdenék látni az amatőrök atyját. És
Kulin György valóban mesebeli figurává vált. Néha még most is sugározza a
Kossuth Rádió Sárközy Mária A cica, aki szerette a Holdat c. meséjét. A
mesében szereplő cicát, aki sehogy sem érti a Hold eleltünedezésének okát, egy
iskolás fiú igazítja útba: menj fel a Sánc utca három per bébe, és keresd Dr.
Kulin György csillagászt! Gyurka bácsi — aki természetesen az állatokat
is szereti — türelmesen elmagyarázza az érdeklődő cicának a Hold
fázisváltozását.

Kulin György mesehőssé lett. Ennél nagyobb karriert el nem lehet képzelni!

Ajánljuk...