2006. május – Egy üstökös végnapjai

Jelenlegi napközelségekor helyzete jóval kedvezőbb a megfigyelésre, hiszen a fő rész május 12-én 11,8 millió km-re, a leszakadt darabok pedig a következő két napban 6-12 millió km-re megközelítik bolygónkat. A számtalan darabra hullott 73P/Schwassmann-Wachmann 3-üstökös földközelsége olyan jelenség, amely egy ember életében csak egyszer történik. Vagy egyszer sem, hiszen legutóbb a 19. század közepén fordult elő, hogy egy darabjaira hullott kométa — a híres Biela-üstökös — ilyen közel kerüljön a Földhöz.

A kedvező láthatóságnak köszönhetően már ötvennél is több fragmentumot sikerült felfedezni a földi távcsövekkel, amelyek közül többet is amatőrcsillagászok azonosítottak! Ezek a fragmentumok azonban nem stabil képződmények, az elmúlt hónapokban többnek a felbomlását, vagy teljes megsemmisülését is sikerült megfigyelni. A nagy eseménynek köszönhetően a világ számos óriástávcsövével is figyeli az üstökös darabjait, valamit az Arecibo-i rádiótávcsövet és a Hubble Űrtávcsövet is bevetik.

A Hubble Űrtávcső képei a B és G jelű magokról

Ez utóbbi április végi képei máris elkápráztatták a csillagászat rajongóit, hiszen a nagyobb méretűnek számító B és G jelű fragmentum közelében leszakadt apróságok seregét sikerült megfigyelni. Az eredmények azt mutatják, hogy a magok bomlása hierarchikus rendben történik meg, azaz a nagyobb fragmentumok fokozatosan apróbb darabokra esnek szét. Számos kisebb fragmentumot sikerült megfigyelni, amint a nagyobb törmelékek "mögött" haladnak. Ezek minden bizonnyal a már megfigyelt, nagyobb méretű darabok töredezése révén jöttek létre, és csak ezzel az igen érzékeny műszerrel figyelhetők meg.

A felbomlott B komponens dupla magja
Sárneczky Krisztián április 22-én
(60 cm-es Schmidt-teleszkóp,
MTA KTM CSKI, 4×30 s)

A néhány nappal később, a B jelű magról készült képek alapján sejthető, hogy a darabok a Nap felé forduló oldalukon meginduló gázkiáramlás által keltett tolóerő hatására válnak el a fődarabtól, hasonlóképpen, mint ahogyan az űrsétát végző űrhajósok manővereznek a hátukra szerelt apró rakétahajtóművekkel. Mivel a kisebb darabok tömege kisebb, ezek a nagyobb törmelékeknél gyorsabban távolodnak szülőfragmentumjaiktól. Néhány kisebb darab teljesen el is tűnt alig pár nap alatt.

A Jupiter által feldarabolt
Shoemaker-Levy 9
(HST felvétel)

A Naprendszer igen korai állapotát fagyott állapotban megőrzött üstökösmagok igen porózus és törékeny objektumok, amelyek fő alkotóelemei a por és a jég. Gravitációs árapályerők hatására könnyen darabokra szakadhatnak, mint ahogyan történt ez a Shoemaker-Levy 9-üstökös 1992-es Jupiter közelében való elhaladásakor (a fragmentumok két évvel később belecsapódtak az óriásbolygóba). Hasonlóképp széteshet az üstökösmag a gyors forgás következtében, vagy intenzív hőbesugárzás hatására a Naphoz közeli elhaladáskor, avagy egyszerűen szétrobbanhatnak a belsejükben található illékony gázok gyors kiszabadulása során. Ahogyan Hal Weaver (Johns Hopkins University) megfogalmazta, az üstökösök végső sorsa valószínűleg az ehhez hasonló katasztrófák során történő felaprózódás. A HST által nyert adatok, illetve más obszervatóriumok észleléseinek felhasználásával meghatározható lesz, mely folyamatok járulnak pontosan hozzá a 73P/Schwassman-Wachmann 3 üstökös szétszakadásához. Valószínű, hogy a magdarabok aprózódása tovább gyorsul, és abszolút bizonytalan, hogy egyáltalán túlélik-e a mostani napközelséget.

Kicsi távolságuk miatt a porladó darabok olyan fényesek, hogy vizuálisan is megfigyelhetők. A B és C jelű részek egy egyszerű binokulárral, a G és R magok egy 20 cm-es távcsővel, míg az AP jelű rész ennél nagyobb távcsővel látható biztosan, de ezek az adatok szinte napról napra változnak. A R és AP jelű részek április legutolsó napjaiban, néhány nap alatt fényesedtek több magnitúdót, miközben a B rész már a második kitörésén esik át pár héten belül.

A földközelség idején az üstökösök egy 25-30 fok hosszú sáv mentén látszanak egünkön, a Cygnus (Hattyú) csillagkép területén. (A darabok pályaelemei nagyon közel állnak a fő rész elemeihez, csak a napközelség időpontjában vannak jelentős, 1-2 napos eltérések, így az egy síkban lévő üstökösök látszólag egy egyenes mentén sorakoznak az égen.) Sajnos a legfontosabb napokban éppen telehold lesz, ami jelentősen rontja majd a megfigyelési körülményeket, bár a délen járó Hold viszonylag messze lesz a Cygnusban járó üstököstől.

Az üstökös C jelű darabjának útja 2006 májusában (a www.aerith.net alapján)

Az üstökösök várható fényességét a szokásosnál is nagyobb bizonytalansággal tudjuk előre jelezni. A C jelű, fő komponens már a szabadszemes láthatóság határán van, május közepén akár 4-5 magnitúdós is lehet. Ha nem oszlanak teljesen szét, akkor a B fényessége elérheti a 6-7 magnitúdót, míg a G szerencsés esetben 10-11 magnitúdós lehet. A fényesedő R és AP darabokról most még (május 2-án) semmi biztosat nem tudunk mondani, ezért folyamatos nyomon követésük nagyon fontos feladat. Ebben segít minden érdeklődőt az Üstökös Szakcsoport honlapja.

Ajánló:
» Az MCSE Üstökös Szakcsoport honlapja
» Üstökösökről a HÍREK.csillagászat.hu portálon
» A 73P/Schwassman-Wachmann 3 üstökösről az MCSE-honlapon
» A 73P/Schwassman-Wachmann 3 üstökös észlelése a Polarisból

» Keresőtérkép, pályaelemek, fénygörbék
» Az üstökös története, aktuális felvételek