A hónap műtárgya: Atlas Coeli
A mai digitális kánaánban megszoktuk, hogy néhány kattintásnyi távolságban vagyunk a számunkra fontos információktól. Így például az égbolt különféle térképeit használjuk észlelőmunkához, az aktuális éjszakai égboltot pedig valamilyen planetáriumprogram segítségével ellenőrizzük.
Nem volt ez mindig így, nem is olyan régen még krónikus térképhiánytól szenvedtek a magyar amatőrcsillagászok. Ilyen-olyan csatornákon próbáltak térképekhez, atlaszokhoz jutni, reprodukciók, majd fénymásolatok segítségével.
Sokáig a csehszlovák kiadású Atlas Coeli volt a vágy titokzatos tárgya. A hetvenes évek elejéig kapható volt a budapesti Csehszlovák kultúrában is, a mi példányunk valamikor Taracsák Gáboré volt, aki az MCSE-nek ajándékozta a becses atlaszt. Az Atlas Coeli a modern csillagatlaszok “ősapja”, Antonín Becvár cseh csillagász készítette, és a Csehszlovák Csillagászati Egyesület jelentette meg először, 1948-ban. A kézzel rajzolt térképoldalak “dizájnját” a mai, korszerű atlaszok is követik.
Az Atlas Coeli határmagnitúdója 7,5, rengeteg mélyég-objektumot tüntet fel, ezért sokáig számított alapvető forrásmunkának a mélyég-észlelők számára. Az atlasz méretei lenyűgözőek: a térképlapok 58×38 cm-esek, ezért meglehetősen nagy asztalra van szükségünk, ha észleléshez kívánjuk használni az Atlas Coelit. Méreteit jól mutatja az alábbi kép, melyen egy 10×50-es binokulár és egy észlelőlámpa látható az atlasz borítóján.
Binokulár, észlelőlámpa, csillagatlasz. Jól mutatja az Atlas Coeli méreteit, hogy szinte elvész rajta a 10×50-es Zeiss Dekarem.
Az Andromeda és vidéke az Atlas Coeli II-es számú térképlapján. Egy külön könyvjelző szolgál jelmagyarázatként.
