Irány a Hármashatár-hegy!

A nőnapi távcsöves tanfolyam szüneteiben a szokásos napészlelés mellé Kiss Bence és Molnár Péter jóvoltából új programként bekerült a nappali Vénusz- és Merkúr-észlelés. A Vénusz könnyen és látványosan adta magát, mint keskeny sarló. A Merkúr nehéz diónak bizonyult. A picike „fél” bolygókorong megpillantásához szoktatni kellett a szemünket, a kicsi kontraszt miatt bújócskát játszott a Merkúr velünk. A becsléseink szerint a Vénusz 3-5%-os, a Merkúr 40-50% fázist mutat. Az előadás után a jelszó: irány a 3H, vagyis a Hármashatár-hegy hiszen a Polarisból a Vénuszt és Merkúrt már kitakarja a Hármashatár-hegy, ahol már esti égen folytathattuk az észleléseket.

Mártha Zoltán, Óbuda

A Hármashatár-hegyen az észleléseket egy 72/420 apóval és egy 127/1500 MC-vel, valamint sok-sok binokulárral végeztük. Az öt-fél hat közti találkozókor a fényesen ragyogó Holdat nyilván nem kellett keresni, de a Vénusz szabad szemes megpillantása még nem volt mindenkinek sikeres. A napnyugtában való gyönyörködés után már mindenki számára előbukkant a Vénusz. Ekkor a fő feladat a Merkúr megkeresése volt, ami először a 127/1500-as MC-vel sikerült, miután a felhők elúsztak és nem takarták tovább a Merkúrt, 17:40 körül, majd előbb binokulárral 17:55 körül és végül szabad szemmel 18:10 körül előbukkant. Az észlelési program fő pontja volt a Merkúr, amit így sikeresen teljesítettünk, így szakköröseink elmondhatják magukról, hogy már kétszer is látták a Merkúrt távcsőben és egyszer szabad szemmel. A fél Merkúrnál kissé kisebb a látszó bolygókorong. A sötétedés előre haladtával egyre kontrasztosban, de a horizonthoz való közeledés miatt egyre színesebb is a kép. A horizont közeli felhőkhöz érve elbúcsúzunk aMerkúrtól. A következő objektum a vénuszsarló, mely a mesekönyvek holdsarlójához hasonlóan csónakként úszott az égi tengeren. A Vénusz alig néhány százalékos fázisát már a binokulárok is jól mutatták az MC-ben pedig már a szarvak is megjelentek.

Szakkörösök az észlelőteraszon.

A szakkör hölgy tagjainak virággal kedveskedtünk, hiszen a foglalkozás március 8-ára esett.

A szakkörösökhöz a távcsövek láttán sok kiránduló is csatlakozott, így az észlelés helyett a spontán bemutató vette kezdetét.

A bemutatót természetesen a lassan lenyugvó Vénusszal kezdtük, ahol általános meglepetést keltett, hogy egy bolygó képe nem kör, hanem „ez olyan, mint a Hold…” Azt, hogy a fázist már a binók is mutatják, az érdeklődők is megerősítették. Némi magyarázkodás után már mindenki értette, hogy miért látunk keskeny sarlót és miért éppen abba az irányba mutat.

Az égi kalandozást mi mással, mint magával a Bolygókirállyal folytattuk. A Jupiter teljes szépségében megmutatta magát: A jól látszó felhősávok mellet mind a négy Galilei-hold mellett a lassan kifelé forduló Nagy Vörös Folt is megmutatta magát.

A kalandozásnál itt a két távcső útja ketté vált. A kis apo szépen mutatta a Fiastyúkot, ami sok érdeklődő számára meglepetés volt: A kifejezést ismerték, de nem tudták, hogy az égen kell keresni…, az MC pedig a Hold közelében lévő Marsot vette célba. A rohamosan csökkenő méretű Mars megmutatta a hósapkát, némi kékes-szürkés területek és 90% körüli fázisát is. Az, hogy a hósapkát a kirándulók is kiszúrták, számomra meglepetés volt.

A bemutató közben binokulárokkal többek közt a Vénusz-sarlót, a Jupiter holdjait, a Holdat, a Fiastyúkot és az Orion-ködöt mutatták meg az érdeklődőknek a szakkörösök. A kirándulók reakcióiból ismételten igazolást nyert, hogy „Matula gukkerjével” is lehet és érdemes az eget kémlelni.

Színpompás naplemente a Hármashatár-hegyen.

A 72/420-as apo ezután a Holdat vette célba és így előkerültek a kirándulók mobiltelefonjai és sok-sok saját holdfelvétel készült. Az MC a Hold-Mars páros mellett található Castort vette célba, amely már 50× nagyítás körül is szépen bomlott. A kettős után a téli égbolt legszebb mélyég-objektumát az Orion ködöt vettük célba OIII szűrő segítségével. Itt elidőztünk a csillagkeletkezés története körül az érdeklődőkkel. Ezután, ha már megmutattuk, hogy hol keletkeznek a csillagok felkiáltással mutassuk meg a végső állapotot is átfordultunk, az Eszkimó-ködre. Az Eszkimó-köd azért már nehezebb dió volt az érdeklődőknek, de némi magyarázkodás után mindenki látta.

Búcsúszóul mi más, mint a Hold került terítékre az MC-ben is. Először 50× nagyítás körül a teljes félholdat néztük meg. Ekkor a kirándulók megjegyezték, hogy sokkal fényesebb a kép, mint a „kicsiben”, így elmeséltük, hogy több mint háromszor annyi fényt gyűjt ez a távcső a nagyobb átmérő miatt. Ezután elkezdtünk a terminátor környékén kalandozni nagy nagyítással (265×) és bemutatásra került többek közt a majd 250 km-es Clavius-kráter, a RupesRecta 110 km-es „csíkja”. Az ezekről készült látogatói fotók után lassan összepakoltunk.

Az összepakoláshoz és lesétáláshoz se kellett elővenni az elemlámpát. A magasan járó Hold világította meg az utat lefelé, amit a legkitartóbb kirándulókkal közösen tettünk meg egy tavaszias, napsütéses kellemes nap zárásaként.

Fotók: Rudas Kati, Nyulászi László