Irány az űr!

A Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörén hallottam először az Irány az űr versenyről. Még tavalyelőtt, a szakkör online módra való átállásakor csatlakoztam a Horvai Ferenc által tartott heti összejövetelekhez. Akkor indult először a verseny, a szakkör is küldött egy csapatot Szabó Botond, Rab Fanni, Sas Csanád és Haris-Kiss András személyében. A tavalyi döntőből győztesként kerültek ki, így ellátogathattak az ESA egyik legfontosabb központjába, az ESTEC-be, ami Noordwijkban, Hollandiában található.

Kovács Marcell, Budapest

Tavaly ősszel, amikor másodszor indult a verseny, én is szerettem volna csatlakozni a Polaris csapatához. Részben a járványhelyzet miatt azonban alig maradtunk valamennyien szakkörösök, én voltam az egyetlen középiskolás, aki rendszeresen el tudott látogatni élőben vagy online a csillagvizsgálóba. Szerencsére az iskolánkban, a Kempelen Farkas Gimnáziumban volt érdeklődő. A fizika tanárnőnk és az én ösztönzésemre a mi évfolyamunk három csapatot is ki tudott állítani. Hozzám csatlakozott Száraz Ákos és Zulauf Henrik, mentorunk pedig Andris lett a szakkörről, ahogy tavaly is mentor volt. Novemberben indultunk a versenyen Kempelen–Polaris csapatnévvel.

Az első három fordulón könnyen túljutottunk, ezeken főleg feleletválasztós és kifejtendő kérdések voltak, sokszor számolni is kellett. A témák nagyon változatosak voltak. Ez nem egy fizikaverseny volt, hanem genetika, kémia, informatika, űrorvostan és űrkutatás-történet is kapott szerepet. A verseny a naprendszerbeli űrkutatást, az űrhajózást és az űralkalmazásokat helyezte középpontba. Ez három témakör, így el tudtuk osztani magunk között a felkészülés során.

A döntőbe négy másik csapattal együtt jutottunk be. Az utolsó fordulót eredetileg március 25-én rendezték volna, de három csapatnak is ütközött az Athletica Galactica verseny döntőjével, így egy héttel előbbre tették át. Ez azt jelentette, hogy sokkal kevesebb időnk maradt a felkészülésre.

Az egész versenyben az volt a legjobb, hogy az utolsó héten, amikor csak tudtam, űrkutatással foglalkozhattam a döntőre hivatkozva. Andris és Feri a döntő előtt hihetetlen mennyiségű információáradattal látott el minket, átvettük majdnem a teljes űrtevékenységet a földmegfigyeléstől és a műholdas navigációtól kezdve az űrállomásokon át egészen a Naprendszer legnehezebben elérhető szegletéig.

A Kempelen-Polaris csapat.

A döntőt március 18-án rendezték meg, élőben is közvetítették, valamint vissza is nézhető az Irány az űr Facebook oldalán. Online lehetett csak megszervezni, a mi csapatunk nálam gyűlt össze, hogy teljesítsük a kihívásokat. A verseny zenés bemelegítéssel kezdődött, utána egy előre elkészített prezentációt kellett nagyon röviden, három percben bemutatni.

A képes párbaj idén új feladat volt. Minden csapat küldött két-két képet a szervezőknek magyar űrkutatás témakörben, majd a döntőn egy másik csapat kapta meg őket, nekik az egyik választott képről kellett egy percig lehetőleg minél információdúsabban beszélni. Ezután a kihívó csapat értékelte az elhangzottakat, a zsűri a pontozásnál ezt figyelembe vehette.

A forduló elején még hátulról indultunk, csak a vége felé tudtuk megszerezni holtversenyben a második, majd az első helyet. A képfelismerés hasonlított az előző feladathoz, itt viszont korlátozott gondolkodási idő állt rendelkezésünkre. A megjelenő képek közül szinte mindegyikről volt szó a döntőt megelőző felkészítő szakkörökön (kivéve pont azt, amit mi kaptunk). Az utolsó feladat a képes totó volt, itt több tavaly elhangzott kérdés is szerepelt. Végül ez volt az, ami három pont előnnyel az első helyhez segített minket.

A verseny után a legjobb tapasztalatom nem a nyeremények voltak (bár nyilván ezek meg a dicsőség volt a fő hajtóerő), hanem hogy sikerült valamennyire felkeltenem az iskolában mások érdeklődését is az űrkutatás (és remélem, hogy a csillagászat) iránt. Ezt segítette az egyik feladat is, amelynek keretén belül egy csapatképet kellett megosztani, és arra minél több lájkot szerezni.

Ajánljuk...