Tragédia a Polaris légterében

Nagy szerencse, hogy több tanúja is volt ennek az elképesztő esetnek. 2007 egyik forró júniusi estéjén vagy egy tucatnyian vártuk a sötétedést a Polaris teraszán. A nyár derekán szinte sohasem akar besötétedni, ilyenkor mi, bemutatók a kinti padon ülve, vagy csak a korlátnak támaszkodva múlatjuk az időt. A hangulat, mint mindig, kitűnő volt, beszélgettünk, viccelődtünk, és a szúnyogok sem gyötörtek bennünket Egyszer csak egy riadt galambcsapatot pillantottunk meg a csillagvizsgáló fölött, vadul és kétségbeesetten körözve, mintha menekülnének valami elől. Talán a közelben fészkelő vörös vércse pár vágyik egy kis galambhúsra? Esetleg egy sólyom ijesztett rá a legalább húsz madárból álló rajra?

A válasz nem váratott sokáig magára. Hangos károgásra lettünk figyelmesek, és rögtön fel is tűnt három dolmányos varjú, amint egymással folyamatosan kommunikálva, három irányból kerítik be a galambcsapatot. Egy közeli fához terelték a riadt madarakat, és
ekkor az egyik varjú hirtelen kiragadott egyet közülük, majd eltűntek vele a teniszpályák fölötti fák sűrűjében. A sikeres vadászatnak futótűzként terjedt a híre a madárvilágban, mert másodperceken belül Budapest összes szarkája megjelent a tett színhelyén. Elképesztő cserregést hallottunk minden irányból. Az egyik szarka felrepült vagy ötven méter magasságba, és zuhanórepülésben csapott a fák közé. Hogy végül is „kik” ették meg a szerencsétlenül járt galambot, már sohasem tudhatjuk meg.

Köztudott, hogy a varjúfélék a legintelligensebbek a madarak között, de összehangolt vadászatukról eddig még sehol sem olvastam.

Ajánljuk...