Észlelési élményem

A téli szünetben, pár nappal karácsony előtt már
mindenkinek a “Hull a pelyhes” csilingel a fülében. Így volt ez velem
is, december 21-én, mígnem Pete Laci este felhívott, hogy van-e kedvem
felmenni a kupolába. Pár órája mentek el a felhők, szépen virított a
már erős fázisban lévő Hold. Kedvem, mint fellelkesült
amatőrcsillagásznak, természetesen volt, és az ég is jónak ígérkezett.
Győr fénykupolája a városközponttól való közelség ellenére nem volt
virító, de a szokásos alapállapota megvolt. Ami rendkívüli estét
sugallt, hogy a csillagok alig láthatóan vibráltak! Lacival nem lakunk
messze egymástól, és a Győri Egyetemi Bemutató Csillagvizsgáló sincs
messze, így gyalog mentünk. Éreztük, hogy a harmadik réteg ruhára
ráférhetett volna egy negyedik is, de szép téli éjszaka volt.

A Széchenyi István Egyetem kollégiumának (aminek
tetején van a kupola) portáján átvettük a kulcsokat, aláírtuk a
papírokat és felmentünk. Amikor az 50 éves öreg távcsövet ráfordítottuk
a Holdra, az valami egészen meglepő volt. Az optika nem öregszik ki, ha
karbantartják, ma is megmutatja, mit tud egy jó 30 centis tükör, ha jó
légkör társul a megfigyeléshez. Most megmutatta! Még nem láttam
ilyennek a Holdat, ennyi részletet, krátert, hegycsúcsot, kanyonokat
még soha nem mutatott meg nekem. Mindketten elhűltünk, de nyomban
felmelegedtünk a látványtól. Órákig tartó túrázás következett olyan
200x és 500x nagyítást váltogatva a kráterek és kanyonok mentén, de a
kép a légkör miatt alig rezzent, csak az óragép pontatlansága miatt
szaladt ide-oda. Ez megengedhető, ha egy ötven éves szerkezetre
tekintünk, amit a mai napig használnak, ugyanakkor bosszantó, ha az
ember fotózni szeretne vele.

{mosimage}
A Copernicus-kráter 2004. december 21-én

A Copernicus-kráter lenyűgöző volt, apró kráterek,
csuszamlások a kráter falán, a nagy becsapódás által kivetett
anyagrögök, porsávok hatalmas mennyiségben. A holdi “tengerek” se
simának látszottak, mintha homokkal szórták volna be, itt-ott néhány
szikladarabbal és apró kráterrel. A Clavius-kráter peremén sorakozó
többi kráter; a vulkanikusan elsimított kráterbelsőn is új kráterek
törik meg a felszín síkságát, mutatva, hogy a Hold felszíne
dinamikusan, állandóan változott, és a mai napig kisebb-nagyobb
becsapódások formálnak “új sebeket a Hold arcán”. Laci sorozatosan
fotózta okulárban a látványt, de az én fényképezőgépemet sajnos nem
erre találták ki, nem látott bele rendesen a szűkre szabott látómezejű
okulárokba, így nem tudtam sikeres képeket készíteni. Unszolásomra
ezért éjféltájt elmentünk hozzánk.

Itthon még több nagyon apró vonás és “homokszem”
látszott, a korábban tapasztalt részlet-áradat mellet. Nekem is lettek
jól sikerült fotóim, melyeket a megszokott összeállításommal
készítettem el: a 250/1000-es Schmidt-Newtonommal és nagy szemlencséjű
Plössl-okulárjaimmal. Laci is jól járt: szép képei lettek neki is,
jóval nagyobb látómezővel és kényelmesebb munkával, mint az egyetemen.
Át-át fordítottuk a távcsövet a Szaturnuszra is, de az nem mutatott
annyival több részletet a korábbi észlelésekhez viszonyítva, mint a
Hold, ezért ismét visszatértünk égi kísérőnkre. A holdfényes éjszaka
ellenére megnéztük a nagy Orion-ködöt is, ami feltehetően a tiszta idő
miatt ekkor is szép szálas szerkezetet mutatott a “bajszaival”.

Nagyjából két órakor aztán Laci elment haza, mert
neki 4 órakor kezdődött a munkaidő. Nem irigylem ilyenkor. A távcső
ezalatt a 2 óra alatt szépen lejegesedett, sajnos elfelejtettem rátenni
a párasapkát, lehet, hogy segített volna az odavilágító utcai lámpán
is, azóta jobban figyelek erre.

Kétség nem fér hozzá, nem a legmegfelelőbb időpont
volt mélyegezésre, de Holdra azóta is csak egy hasonló eget sikerült
kifognom.

Ez az alkalom 2005. március 21-én érkezett el.
Szintén Pete Laci segített hozzá, amikor megkérdezte, nem megyek-e fel
a kupolába, bemutatót tart egy osztálynak. “Törzsvendégek”, a
fizikatanáruk hozza őket nagyjából kéthavonta. Másnap még iskola volt,
de “majd időben hazajövök, úgyis régen távcsöveztem már” elgondolásból
elmentem. Ami a korán hazamenést illeti, éjjel 11 órára hazaértem, de
ismét kárpótolta a látvány a fáradságot, ismét nagyon jó légköri
viszonyok mellett csodálkozhattunk rá a Hold megunhatatlanul
részlet gazdag látványára. Talán a Hubble Ultra Deep Field-hez tudnám
hasonlítani (Meteor 2004/9.). Órákig nézi az ember, de mindig talál új
részletet. És ennek most nem csak mi ketten lehettünk tanúi, Pércsy
Kornél (Pete Laci, Kornél és én rendszeresen hármasban megyünk fel a
kupolába) is jelen volt mint bemutató, és az iskolai csoport is
láthatta, milyen szép a távcsőben látott kép.

 

Így, amatőrcsillagász szinten, a magam örömére,
kedvére nézem és fényképezem az eget távcsővel és anélkül, családom
lelkes támogatásával. Más amatőrcsillagász ismerőseimmel, barátaimmal
is észlelgetünk közösen. A látvány szépsége hajt, és hogy még több
érdeklődőt megnyerjünk ennek a szép hobbinak.

Bezák Tibor


Forrás:
Meteor 2005/7-8

 

Észlelési élményem

A téli szünetben, pár nappal karácsony előtt már mindenkinek a “Hull a pelyhes” csilingel a fülében. Így volt ez velem is, december 21-én, mígnem Pete Laci este felhívott, hogy van-e kedvem felmenni a kupolába. Pár órája mentek el a felhők, szépen virított a már erős fázisban lévő Hold. Kedvem, mint fellelkesült amatőrcsillagásznak, természetesen volt, és az ég is jónak ígérkezett. Győr fénykupolája a városközponttól való közelség ellenére nem volt virító, de a szokásos alapállapota megvolt. Ami rendkívüli estét sugallt, hogy a csillagok alig láthatóan vibráltak! Lacival nem lakunk messze egymástól, és a Győri Egyetemi Bemutató Csillagvizsgáló sincs messze, így gyalog mentünk. Éreztük, hogy a harmadik réteg ruhára ráférhetett volna egy negyedik is, de szép téli éjszaka volt. 

A Széchenyi István Egyetem kollégiumának (aminek tetején van a kupola) portáján átvettük a kulcsokat, aláírtuk a papírokat és felmentünk. Amikor az 50 éves öreg távcsövet ráfordítottuk a Holdra, az valami egészen meglepő volt. Az optika nem öregszik ki, ha karbantartják, ma is megmutatja, mit tud egy jó 30 centis tükör, ha jó légkör társul a megfigyeléshez. Most megmutatta! Még nem láttam ilyennek a Holdat, ennyi részletet, krátert, hegycsúcsot, kanyonokat még soha nem mutatott meg nekem. Mindketten elhűltünk, de nyomban felmelegedtünk a látványtól. Órákig tartó túrázás következett olyan 200x és 500x nagyítást váltogatva a kráterek és kanyonok mentén, de a kép a légkör miatt alig rezzent, csak az óragép pontatlansága miatt szaladt ide-oda. Ez megengedhető, ha egy ötven éves szerkezetre tekintünk, amit a mai napig használnak, ugyanakkor bosszantó, ha az ember fotózni szeretne vele.

{mosimage}
A Copernicus-kráter 2004. december 21-én

A Copernicus-kráter lenyűgöző volt, apró kráterek, csuszamlások a kráter falán, a nagy becsapódás által kivetett anyagrögök, porsávok hatalmas mennyiségben. A holdi “tengerek” se simának látszottak, mintha homokkal szórták volna be, itt-ott néhány szikladarabbal és apró kráterrel. A Clavius-kráter peremén sorakozó többi kráter; a vulkanikusan elsimított kráterbelsőn is új kráterek törik meg a felszín síkságát, mutatva, hogy a Hold felszíne dinamikusan, állandóan változott, és a mai napig kisebb-nagyobb becsapódások formálnak “új sebeket a Hold arcán”. Laci sorozatosan fotózta okulárban a látványt, de az én fényképezőgépemet sajnos nem erre találták ki, nem látott bele rendesen a szűkre szabott látómezejű okulárokba, így nem tudtam sikeres képeket készíteni. Unszolásomra ezért éjféltájt elmentünk hozzánk. 

Itthon még több nagyon apró vonás és “homokszem” látszott, a korábban tapasztalt részlet-áradat mellet. Nekem is lettek jól sikerült fotóim, melyeket a megszokott összeállításommal készítettem el: a 250/1000-es Schmidt-Newtonommal és nagy szemlencséjű Plössl-okulárjaimmal. Laci is jól járt: szép képei lettek neki is, jóval nagyobb látómezővel és kényelmesebb munkával, mint az egyetemen. Át-át fordítottuk a távcsövet a Szaturnuszra is, de az nem mutatott annyival több részletet a korábbi észlelésekhez viszonyítva, mint a Hold, ezért ismét visszatértünk égi kísérőnkre. A holdfényes éjszaka ellenére megnéztük a nagy Orion-ködöt is, ami feltehetően a tiszta idő miatt ekkor is szép szálas szerkezetet mutatott a “bajszaival”.

Nagyjából két órakor aztán Laci elment haza, mert neki 4 órakor kezdődött a munkaidő. Nem irigylem ilyenkor. A távcső ezalatt a 2 óra alatt szépen lejegesedett, sajnos elfelejtettem rátenni a párasapkát, lehet, hogy segített volna az odavilágító utcai lámpán is, azóta jobban figyelek erre.

Kétség nem fér hozzá, nem a legmegfelelőbb időpont volt mélyegezésre, de Holdra azóta is csak egy hasonló eget sikerült kifognom.

 

Ez az alkalom 2005. március 21-én érkezett el. Szintén Pete Laci segített hozzá, amikor megkérdezte, nem megyek-e fel a kupolába, bemutatót tart egy osztálynak. “Törzsvendégek”, a fizikatanáruk hozza őket nagyjából kéthavonta. Másnap még iskola volt, de “majd időben hazajövök, úgyis régen távcsöveztem már” elgondolásból elmentem. Ami a korán hazamenést illeti, éjjel 11 órára hazaértem, de ismét kárpótolta a látvány a fáradságot, ismét nagyon jó légköri viszonyok mellett csodálkozhattunk rá a Hold megunhatatlanul részlet gazdag látványára. Talán a Hubble Ultra Deep Field-hez tudnám hasonlítani (Meteor 2004/9.). Órákig nézi az ember, de mindig talál új részletet. És ennek most nem csak mi ketten lehettünk tanúi, Pércsy Kornél (Pete Laci, Kornél és én rendszeresen hármasban megyünk fel a kupolába) is jelen volt mint bemutató, és az iskolai csoport is láthatta, milyen szép a távcsőben látott kép.

 

 

Így, amatőrcsillagász szinten, a magam örömére, kedvére nézem és fényképezem az eget távcsővel és anélkül, családom lelkes támogatásával. Más amatőrcsillagász ismerőseimmel, barátaimmal is észlelgetünk közösen. A látvány szépsége hajt, és hogy még több érdeklődőt megnyerjünk ennek a szép hobbinak.

Bezák Tibor

Forrás: Meteor 2005/7-8

 

Ajánljuk...