Tényleg két hatalmas fekete lyuk összeolvadás előtti táncára utalnak a jelek egy különös rendszerben? Ez a kérdés a J1918+4937 jelű kvazárral, egy távoli aktív galaxismaggal kapcsolatban merült fel. A több millió vagy milliárd naptömeggel egyenértékű ún. szupernagy tömegű fekete lyukak lényegében minden valamire való galaxis magjában megtalálhatók. Ha pedig a környezetükből anyagot fognak be, akkor

A szimmetrikus alakja miatt pillangóra hasonlító, csodás színekben pompázó, szövevényes mintázatú NGC 2899 katalógusjelű gázbuborék úgy néz ki az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) friss felvételén, mintha épp ellibbenni készülne. Soha korábban nem készült még ennyire lenyűgözően részletes felvétel erről az égi tüneményről. A

A spirális galaxisoknak, mint amilyen a Tejútrendszer is, meglehetősen erős lehet a mágneses terük. Számos elmélet létezik a mágneses mező kialakulására, de teljesen még mindig nem értjük ezt a folyamatot. Egy nemzetközi kutatócsoport a Tejútrendszerhez hasonló NGC 4217 galaxis mágneses terét elemezte rádiótartományban végzett mérésekből, és egy eddig nem ismert mágnesestér-szerkezetet fedezett fel. Az adatok

Az augusztus 10-én kezdődő Egy hét a csillagok alatt című kezdeményezést azért indítottuk útjára, hogy minél többen élhessék át a csillagászati megfigyelések élményét. Aki már tartott csillagászati témájú előadást vagy távcsöves észlelést, az pontosan tudja, milyen rendkívüli érdeklődést tudnak kiváltani a látogatókból a világűr misztikus objektumai. Saját tapasztalataink alapján is úgy érezzük, hogy a csillagászati

A NEOWISE-üstökös már csak szép emlék, habár még mindig észlelhető a kora esti égen, de már csak árnyéka júliusi önmagának. Sebestyén Attila, Csongrád Az üstökös 2020. július 3-án volt napközelben, július 21-én járt legközelebb a Földhöz, azóta távolodik tőlünk, és napról napra halványodik! Hihetetlen, mennyire változott a kinézete! Végre itthonról tudtam észlelni és fotózni, nem