Számozott kisbolygók (1-181699)

Gyűrű-köd, Eszkimó-köd, Dumbbell-köd, Hógolyó-köd: a planetáris ködök szupersztárjai. Most azonban vegyük szemügyre a PK 103-29.1 jelű planetáris ködöt! Varga István, Cserszegtomaj Rebecca Jones amerikai csillagász fedezte fel 1941-ben, a Harvard Obszervatórium fotólemezein. A PK 104-29.1 elnevezés Luboš Perekre és Luboš Kohoutekre utal, a két cseh csillagász 1967-ben katalógust állított össze a Tejútrendszer akkoriban ismert összes planetáris ködéről.

Csillagászok egy csoportja ún. protoplanetáris korongot detektált egy fiatal csillag körül a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában, a Nagy-Magellán-felhőben. Ez az első eset, hogy egy másik galaxisban azonosítottak olyan porkorongot egy csillag körül, amelyből a saját galaxisunkban is keletkeznek a bolygók. Az új megfigyelések egy nagy tömegű, fiatal csillagot fedtek fel, amely a környezetéből anyagot szív be,

A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe. A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű

Egy égboltfelmérő program, az UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey – északi ultraibolya, közeli infravörös és optikai felmérés) képeinek elemzése során egy nemzetközi csillagászcsoport felfedezte, hogy a Tejútrendszernek van egy apró kísérője, amely az Ursa Major III/UNIONS 1 jelölést kapta. A felfedezett objektumról kiderült, hogy a Tejútrendszer leghalványabb ismert kísérője. Az eredményeket ismertető szakcikket

Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál