VCSSZ – Változócsillag Atlasz füzetei

A hónapok óta nagy reményekkel várt C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös elérte napközelségét, és miután egy hete nagyon jól mutatott a SOHO napkutató szonda felvételein, az első földfelszíni fotókon sem okozott csalódást. Ha így folytatja, júliusban lehet egy igazi nyári üstökösünk, amely a hónap közepén akár szabad szemmel is megpillantható lesz. A Napunkat jelentősebben megközelítő, és

A Nature Geoscience nemzetközi tudományos folyóiratban publikált legújabb eredmények szerint folyékony óceán lehetett a Pluto felszínén, ami idővel megfagyott. Sőt, az sem kizárható, hogy az akkréció során elegendő hő szabadult fel ahhoz, hogy akár a mai napig folyékony víztömeg rejtőzzön a jeges kéreg alatt. Ez a hot start elmélet ellenkezik a tradicionális elképzeléssel, miszerint a

A magnetárok a Világegyetem legextrémebb égitestei között vannak. A lehető legsűrűbb anyagból állnak, gyorsabban forognak, mint egy turmixgép kése, és a legerősebb mágneses teret gerjesztik, amit a kozmosz valaha látott. A csillagászok nemrég egy újszülött példányt figyelhettek meg. A neutroncsillagok egykori nagy tömegű csillagok magjai. A csillag kataklizmikus halálának utolsó pillanatai előtt több milliárd tonna

Távol, a bolygók pályáján túl húzódik annak a mágneses védőburoknak a határa, amely körülvesz bennünket. Ez a helioszféra, a Nap mágneses tere által létrehozott hatalmas buborék, amely magába foglalja az összes bolygót. A kozmikus buborék széle nem állandó. A Nap sóhajainak hatására az évek során összehúzódik és kiterjed. A NASA IBEX (Interstellar Boundary Explorer) űrszondája most először

A legújabb megfigyelések szerint rendkívül forró, nagyjából 10 millió fokos gáz veszi körül a Tejútrendszert. A gázt csillagrobbanások fújták ki a galaxisunkból. Csillagvárosunk kívülről nézve lenyűgöző lehet: por, gáz és csillagok hatalmas spirálkorongja. Van azonban egy része, ami szinte láthatatlan, és ezért sokszor elkerüli a figyelmünket. A csillagászok régóta tudják, hogy a Tejutat ritka, forró