A történelem első kettőscsillag-katalógusa, amelyet 1779-ben Christian Mayer mannheimi csillagász adott ki. Újrakiadva és kibővítve 1781-ben a berlini Johann Elert Bode által. Átdolgozta 2005-2009 és 2020-ban, J.S. Schlimmer Seeheimből – Jugenheim, Németország. Az alábbi mipt23 katalógus a Schlimmer-féle revízióból származó objektumok azonosítóit használja, figyelembe véve a csillagok koordinátáit. Kiegészítés a...
Újra megrendezésre kerül az MCSE Kettőscsillag Észlelők találkozója Lovasberényben, a Csillagtanyán. Az eseményen az előadások mellett lehetőségünk lesz megosztani egymással ötleteinket és tapasztalatainkat. A gyakorlottabb amatőrök betekintést nyújtanak a észlelési munkájukba, illetve válaszolnak a felmerülő kérdésekre. Este megfelelő ég esetén lehetőség van több csillagpárt is felkeresni a Csillagtanya 355/3556 mm-es...
Március idusához közeledve egyre nagyobb lett az élet az észlelőszakkör berkeiben és a Magyar Csillagászati Egyesület lovasberényi észlelőbázisán. A hosszú hétvégén a Csillagtanya egyik területe parkolóvá alakult, és ahogy a reggel délelőtté vált, egyre több autó foglalta el helyét. Mindenki nagyon várta már az új évet, reménykedve, hogy az elmúlt...
A Sirius B észlelése az egyik legnehezebb feladat a kettőscsillagok megfigyelői számára. A ragyogó Sirius A mellett a halvány Sirius B-t nem könnyű megpillantani, hiszen a két csillag fényességkülönbsége óriási. A Sirius-rendszerről Szklenár Tamás rovatvezetőnk írt részletesen a Meteor 2014/2. számában. Elevenítsük fel sorait! “1844-ben Friedrich Bessel német csillagász a...
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum