Napészlelők találkozója
Június 23-án nyolcadik alkalommal ad otthont a magyarországi amatőr napészlelőknek az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló az MCSE Napészlelő Szakcsoport szervezésében.
Június 23-án nyolcadik alkalommal ad otthont a magyarországi amatőr napészlelőknek az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló az MCSE Napészlelő Szakcsoport szervezésében.
Nem messze a Vörösvári és a Bécsi út találkozásától találunk egy kicsi, meredek utcát. Egy lámpás kereszteződés is van a sarkán, mégis könnyű elmenni mellette, pedig nevezetes intézmény foglal itt helyet: itt található az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló. Valószínűleg az óbudaiak többsége már hallott az intézményről. Aki pedig nem, annak most...
Február elején újraindul keddi előadás-sorozatunk a Polaris Csillagvizsgálóban. Kedd esténként 19 órakor várjuk tagjainkat és az érdeklődőket előadásainkon, melyekben régmúlt korok és napjaink új csillagászati eredményeiről hallhatunk előadásokat hazánk legjobb ismeretterjesztőitől, amatőr és hivatásos csillagászaitól Derült idő esetén az előadásokat távcsöves bemutató követi. Az előadások utólag megtekinthetők Youtube-csatornánkon.
Októberben ismét startol a Polaris Csillagvizsgáló népszerű keddi sorozata. Szellemi kalandozások a 108 ezer km/óra sebességgel száguldó Föld nevű űrhajón.
Az MCSE Mélyég Szakcsoportja október 14-én (szombaton) találkozót szervez az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban Charles Messier emlékére.
Szeptember 27-én ismét indul a „kisszakkör” a Polaris Csillagvizsgálóban, a 8-12 éves korosztály számára. Az első szakköri foglalkozás kezdési időpontja 17:00 óra, a helyszín a csillagvizsgáló előadóterme.
Újra itt a szakköri szezon! Az óbudai Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörét a 13-19 éves korosztály számára ajánljunk. Az első foglalkozás szeptember 21-én 18 órakor kezdődik. Ha érdekel a csillagászat és az űrkutatás, itt a helyed!
Július 1-jén hetedik alkalommal ad otthont a magyarországi amatőr napészlelőknek az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló az MCSE Napészlelő Szakcsoport szervezésében.
Az óbudai Polaris Csillagvizsgáló tavaszi sorozata a 200 évvel ezelőtt elhunyt Charles Messier (1730–1817) előtt tiszteleg. A kiváló francia csillagász üstökös- és mélyég-felfedezései révén írta be nevét a csillagászat történetébe.
Októberben újraindul a Polaris Csillagvizsgáló népszerű keddi sorozata. Újdonságok, érdekességek, hasznos tudnivalók a csillagászat világából!
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum