Két éves a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör
2 évvel ezelőtt, 1999. február 19-én jött létre Hartán a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör, amely az MCSE Kiskun Csoportjának alapjául is szolgált, és jelenleg is ezzel párhuzamosan működik.
2 évvel ezelőtt, 1999. február 19-én jött létre Hartán a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör, amely az MCSE Kiskun Csoportjának alapjául is szolgált, és jelenleg is ezzel párhuzamosan működik.
Az AAVSO, a világ legjelentősebb változós szervezete 2001. januári körlevelében ismertette az 1999-2000. évben világszerte végzett észlelések összefoglalását. Magyarország az észlelők számában az USA után az igen előkelő, második helyet foglalja el. Az MCSE Változócsillag Szakcsoportja 81 észlelőjéből pedig három a mi sorainkból került ki!
2001. január végétől – két másik hartai természettudományos szervezettel közösen- központi helyiséget kaptunk Harta önkormányzatától, egyenlőre 2 éves időtartamra.
Nagy sikerrel zárult a solti előadást, melyet Bartha Lajos tartott “Csillagunk, a Nap” címmel.
Simon Attila és Balaton László tagokkal felvételt készített a Kiskőrös TV, melyben általános csillagászati kérdések megvitatásán túl lehetőség nyílt rendezvényeink, csoportunk népszerűsítésére is, így a szombati solti előadásról is szó esett.
Csoportunk szerte az országban, hat helyen kísérte figyelemmel a nagy eseményt.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum