Az ősz beköszöntével – derült idő esetén – az egyre hosszabbodó éjszakák egyre több és több látnivalóval szolgálnak. Hatvan évvel ezelőtt, 1957. október 4-én indították az első mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et. Észleljünk mi is mesterséges holdakat!
November hagyományosan az egyik legködösebb hónap. Bízunk benne, hogy idén másként alakul, hiszen érdekes együttállások várnak ránk!
Végre itt az igazi tavasz! Az év legkedvezőbb esti Merkúr-láthatósága, holdárnyékok a Jupiteren, Messier-maraton – áprilisi programok, látnivalók.
A hosszú téli borult időszak után itt a tavasz a rövidülő, de még mindig elegendően hosszú éjszakákkal, a tavaszi csillagképekkel és az ilyenkor szokásos Messier-látnivalókkal.
Február a korán kelők számára igazi bolygófelvonulással szolgál, különösen érdekes lesz a látvány 6-án hajnalban, amikor a holdsarló, a Vénusz és a Merkúr együttállásában gyönyörködhetünk.
Itt az igazi nyár, júliussal ránk köszöntöttek a “rövidnadrágos” éjszakák, amikor a lehető legkényelmesebben végezhetjük esti-éjszakai megfigyeléseinket. Ne feledjük: júliussal beköszöntött az észlelőtábori szezon is!
Április az egyre rövidülő éjszakák és a kora esti látványosságok hónapja. Kiváló Merkúr-láthatóság, hajszálvékony holdsarló és egy szép együttállás teheti emlékezetessé ezt a hónapot. Április 25-én pedig a Csillagászat Napja köszönt ránk!
Az ESO partnerségével üzemeltetett ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerrel csillagászok egy rendkívül távoli, így nagyon fiatal galaxist fedeztek fel, amely meglepően hasonlít a Tejútrendszerre. A galaxis olyan messze van, hogy fénye 12 milliárd év alatt ért el hozzánk: abban az állapotában látjuk, amikor az Univerzum még csak 1,4 milliárd éves volt. Szintén meglepő a
Tényleg két hatalmas fekete lyuk összeolvadás előtti táncára utalnak a jelek egy különös rendszerben? Ez a kérdés a J1918+4937 jelű kvazárral, egy távoli aktív galaxismaggal kapcsolatban merült fel. A több millió vagy milliárd naptömeggel egyenértékű ún. szupernagy tömegű fekete lyukak lényegében minden valamire való galaxis magjában megtalálhatók. Ha pedig a környezetükből anyagot fognak be, akkor
A szimmetrikus alakja miatt pillangóra hasonlító, csodás színekben pompázó, szövevényes mintázatú NGC 2899 katalógusjelű gázbuborék úgy néz ki az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) friss felvételén, mintha épp ellibbenni készülne. Soha korábban nem készült még ennyire lenyűgözően részletes felvétel erről az égi tüneményről. A
A spirális galaxisoknak, mint amilyen a Tejútrendszer is, meglehetősen erős lehet a mágneses terük. Számos elmélet létezik a mágneses mező kialakulására, de teljesen még mindig nem értjük ezt a folyamatot. Egy nemzetközi kutatócsoport a Tejútrendszerhez hasonló NGC 4217 galaxis mágneses terét elemezte rádiótartományban végzett mérésekből, és egy eddig nem ismert mágnesestér-szerkezetet fedezett fel. Az adatok
Az augusztus 10-én kezdődő Egy hét a csillagok alatt című kezdeményezést azért indítottuk útjára, hogy minél többen élhessék át a csillagászati megfigyelések élményét. Aki már tartott csillagászati témájú előadást vagy távcsöves észlelést, az pontosan tudja, milyen rendkívüli érdeklődést tudnak kiváltani a látogatókból a világűr misztikus objektumai. Saját tapasztalataink alapján is úgy érezzük, hogy a csillagászati