Végre itt van szeptember! Nem minden iskolás ért ezzel egyet, ám megdönthetetlen tényekkel nem lehet vitatkozni! Egyre hosszabbodnak az éjszakák, egyre több időt tölthetünk éjszakai megfigyelésekkel. Célpont a Szaturnusz, a Jupiter, a Nyílcsillag, az E-köd! A bolygók járása Merkúr: A hónap első harmadában a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg,...
Vannak még csodák, az MTT 2023 időjárásával óriási szerencsénk volt, akiben buzgott az észlelőkedv, ki tudta használni ezt a három éjszakát. Például Sebestyén Attila is, aki – egyebek mellett – üstökösöket is rendszeresen észlel. Nem is akármilyen eredménnyel! Időről időre közölni szoktuk, hogy mely üstökös milyen mélyég-objektummal “áll együtt”, vagyis...
A mellékelt négy táblázat évszakos bontásban adja meg összesen 570 db mélyég-objektum adatait. Ezek az égitestek egy 13 cm-es műszerrel már mind gond nélkül elérhetőek, igaz, egy részük csak sötét égbolton válik megfigyelhetővé. Úgy válogattuk őket össze, hogy ne a katalógusokat kövesse, hiszen a Messier és NGC-lista sem tartalmazza az...
Végre itt van augusztus, amelytől sok-sok derült éjszakát várunk, sok-sok látnivalóval. Sokan várják a Perseidák maximumát, legalább ugyanennyien a Szaturnusz és a Jupiter láthatóságát, az Algol minimumait vagy a minél vékonyabb holdsarlókat. A bolygók járása Merkúr: Nincs megfigyelésre kedvező helyzetben. A hónap elején közel egy órával a Nap után nyugszik....
Július 15-én este ragyogó tűzgömb szántotta keresztül a nyáresti égboltot. Egy pillanatra kifényesedett az ég, majd százak és százak követhették az ingyenes égi tűzijátékot. Bánfalvy Zoltán automatikus teljeségbolt-kamerája is megörökítette a jelenséget, Újpestről. A főváros fényözönében is jól látható a “világító fullánk” a horizont közelében. Így ír róla Bánfalvy Zoltán:...
Az Meteor 2023 Távcsöves Találkozó éjszakái során egy kiemelt mélyeges célpontunk: kisebb távcsövekkel az M31, azaz Androméda-galaxis, nagyobb távcsövekkel pedig az M31 G1 jelű gömbhalmaza. A cél, hogy minél többféle és minél eltérőbb módon szülessenek megfigyelések a közös célpont(ok)ról. Az így nyert eredményekről cikk készül a Meteorba, amely egyedi nézőpontból...
A hazai amatőr protuberancia-észlelés úttörője Iskum József, aki az 1990-es évek közepén épített protuberancia-feltétjével ámulatba ejtette a szemlélőt: megjelentek a “lángok” a napperemen! 2023. június 18-án is észlelte a Napot, amely egyre aktívabb, egyre több jelenséget produkál, amint közeledünk esedékes naptevékenységi maximuma felé. “Direktben kezdődött az észlelés Bánfalvy Zoltánnal, ő...
Nyár van, akár rövidnadrágban is eltölthetünk egy-egy éjszakát a csillagos ég alatti vizsgálódással, ha az éjszaka vérszívói, a szúnyogok is engedélyezik ezt a merész öltözetet. Az éjszák rövidek, de melegek itt a szabadságok és az észlelőtáborozás ideje. Töltsünk minél több időt az éjszakai égbolt alatt! A bolygók járása Merkúr: Július...
Egyike a legkiválóbb amatőrcsillagász célpontoknak, észlelése minden éjszakán ajánlott, fényváltozása kiszámíthatatlan. Az R CrB ismét halványodik! R Coronae Borealis változók nem túl népes típus (jelölése: RCB), hiszen Galaxisunkban kevesebb mint 100 képviselőjéről van biztos tudomásunk. Hidrogénben szegény, de héliumban és szénben igen gazdag csillagok. B és R színképtípus között szinte...
A történelem első kettőscsillag-katalógusa, amelyet 1779-ben Christian Mayer mannheimi csillagász adott ki. Újrakiadva és kibővítve 1781-ben a berlini Johann Elert Bode által. Átdolgozta 2005-2009 és 2020-ban, J.S. Schlimmer Seeheimből – Jugenheim, Németország. Az alábbi mipt23 katalógus a Schlimmer-féle revízióból származó objektumok azonosítóit használja, figyelembe véve a csillagok koordinátáit. Kiegészítés a...
A K2–18 egy vörös törpecsillag a Naprendszertől 128 fényév távolságra, az Oroszlán csillagképben. A Kepler-űrtávcsővel 2015-ben a központi égitest mellett egy fedési exobolygót fedeztek fel a csillagászok. A 33 napos keringési periódusú kőzetbolygó, a K2–18b a csillag lakhatósági zónájában, vagyis tőle olyan távolságra kering, ahol a víz cseppfolyós halmazállapotban lehet jelen a bolygó felszínén. 2017-ben,
A Hawaii Egyetem kutatói egy hatalmas buborékot fedeztek fel a Földtől 820 millió fényévre, amelyről úgy gondolják, hogy az újszülött Világegyetem kövületszerű maradványa lehet. Brent Tully (University of Hawai’i) és munkatársai váratlanul találták meg a buborékot egy galaxishálón belül. A buborék a Hoʻoleilana nevet kapta. A szó a Kumulipoból, egy hawaii teremtési énekből származik, és
A kutatók új működési módban használták az Európai Űrügynökség (ESA) Solar Orbiter napkutató szondájának EUI kameráját, hogy a Nap légkörének egy részét extrém ultraibolya tartományban vizsgálhassák. Ez mostanáig szinte lehetetlen volt. Az új működési módot az tette lehetővé, hogy a kamerát az utolsó pillanatban mintegy „meghekkelték”, és az alkalmazott módszer szinte biztosan hatással lesz az
A magnetárok az Univerzum legerősebb mágnesei. Ezek a nagyon sűrű, rendkívül erősen mágneses halott csillagok a galaxisunkban mindenhol megtalálhatóak, de a mai napig nem tudják pontosan, hogy hogyan keletkeznek. Azonban számos obszervatórium, köztük az Európai Déli Obszervatórium (ESO) teleszkópjai összefogásával a kutatók egy olyan, még aktívan energiát termelő csillagot fedeztek fel, amely nagy valószínűséggel magnetárrá
A NASA James Webb-űrtávcsöve nemrég kezdte vizsgálni az egyik leghíresebb szupernóva, az SN 1987A maradványát. A tőlünk 168 ezer fényévre, a Nagy Magellán-felhőben lévő szupernóva-maradványt a gammasugárzástól a rádiótartományig számos hullámhosszon vizsgálták már az 1987. februári felfedezése óta eltelt majdnem 40 évben. A James Webb-űrtávcső NIRCam műszerének új felvételei fontos adalékot jelentenek a szupernóvák fejlődésének