Állatövi fény, tavaszi változócsillagok, kettőscsillagok – ezeket az égi célpontokat észleljük márciusban. A hónap elején még észlelhető a Merkúr az esti szürkületben, magasan jár a Mars kora este, Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz kedvéért azonban hajnalban kell kelni. A bolygók járása Merkúr: A hónap elején bő másfél órával nyugszik...
Szeptember első napjaiban egy földközelítő kisbolygó tartja izgalomban a csillagászat iránt érdeklődőket. Az amatőrcsillagászokat pedig az foglalkoztatja a hónap további részében, hogy végre rohamosan hosszabbodnak az éjszakák, de még nincs itt a csontig hatoló hideg.
Február a korán kelők számára igazi bolygófelvonulással szolgál, különösen érdekes lesz a látvány 6-án hajnalban, amikor a holdsarló, a Vénusz és a Merkúr együttállásában gyönyörködhetünk.
Beköszöntött a ködös november – nagy kérdés, mennyit láthatunk a hajnali égaljon sorakozó bolygókból. Az iskolába vagy munkába igyekvők számára a Vénusz, a Jupiter és a Mars hármasa jelentenek némi hajnali vigaszt.
Október egyre hosszabb és hosszabb éjszakákkal ajándékozza meg az észlelőt. Számos érdekes égi eseményt kínál ez a hónap, de a legérdekesebb jelenségek a hajnali égen láthatók, ahol szinte sorban állnak a bolygók.
A legrövidebb hónapban még mindig nagyon hosszúak az éjszakák – érdemes kihasználni a ritkán adódó derült időszakokat! Oppozícióban a Jupiter, itt az állatövi fény időszaka!
Az első “igazi” nyári hónap – reményeink szerint – sok-sok derült éjszakát és rengeteg égi látnivalót hoz.
A Mars egyes szembenállásai meglehetősen változatos láthatósággal járnak együtt. Az idei szembenállás április 8-án következik be, ekkor figyelhető meg legjobban a vörös bolygó. A 38 fok magasan elhelyezkedő bolygó látszó mérete ezen az estén csupán 15 ívmásodperc lesz, de feltűnően ragyog az éjszakai égbolton. Látogassunk el egy bemutató csillagvizsgálóba áprilisban...
Idén lesz 20 éves a Chandra és az XMM-Newton röntgencsillagászati műhold. Ez alkalomból felidézzük hét elképesztő felfedezésüket. Két mérföldkőnek számító küldetés ünnepli 2019-ben a huszadik évfordulóját: a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma, amelyet 1999. július 23-án bocsátottak fel, valamint a néhány hónappal később, 1999. december 10-én útnak indított XMM-Newton (X-ray Multi-Mirror mission), az Európai Űrügynökség űrtávcsöve. A […]
Bizonyítékot találtak arra, hogy egyes csillagpárok kénytelenek elhagyni a galaxisukat. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma olyan felfedezéssel szolgált, amely az egyik legtisztább példája ennek az eseménynek. Gravitációsan kötött párokat alkothatnak a Naphoz hasonló csillagok, vagy különlegesebb égitestek is, például neutroncsillagok vagy fekete lyukak. Neutroncsillag akkor jön létre, amikor egy nagy tömegű csillag szupernóvaként felrobban, és a […]
Ezen a látványos hosszú expozíciós idejű felvételen az Európai Déli Obszervatórium (ESO) egyik asztofotós nagykövete, Petr Horálek az ESO La Silla Obszervatóriumának éjszakai nyüzsgését és a chilei Atacama-sivatag távolabbi országútjainak és településeinek halovány fénylését örökítette meg a csillagos égbolt alatt. A háttérben összetéveszthetetlen zöldes derengésként láthatjuk a Föld magaslégköréből származó légkörfénylést is. A horizonton feldereng a […]
Miért különbözik a Hold felénk forduló és tőlünk nem látható oldalának felszíne? Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a Hold tőlünk látható és túlsó oldala felszínének eltérése egy régmúltban bekövetkezett kolosszális becsapódás következménye lehet. A becsapódó test egy törpebolygó vagy egy kisebb bolygó tömegű égitest lehetett a korai Naprendszerben. Földi megfigyelésekből, valamint a Hold tőlünk nem látható […]
Az ALMA legújabb megfigyelései egy eddig még sosem látott hideg, csillagközi gázkorongot mutattak ki a Tejútrendszer közepén található szupernagy tömegű fekete lyuk körül. Ez a ködkorong új betekintést enged abba, hogyan történik az akkréció. […]