Szerző: Mizser Attila · 2009. január 3, szombat
A www.csillagaszat2009.hu webcímen elérhető oldalt elsősorban az MCSE-hez kötődő programok, a csillagászat évével kapcsolatos újdonságok megismertetése céljából indítottuk. A honlapot hivatalosan a Polaris december 21-i adásában mutattuk be. A honlap célkitűzéseit Balaton László technikai szerkesztő ismertette.
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett