Szolnoki csoportunk beszámolója a 2025-ös évről

Cím: 5000, Szolnok, Jubileumi tér 5., 23. emelet

Csoportvezető: Szabó Szabolcs Zsolt

Kapcsolat: facebook.com/tit.szolnok.urania ; tit.szolnok.urania@gmail.com

A 2025-ös év tulajdonképpen el sem kezdődött, sok tekintetben egy 2024 2.0-s kiadás volt, vagy ha az nem is, de mindenféleképpen egy folytatása a korábbi évnek. Ennek egyik oka, hogy a 2024-es év végén olyan projektek indultak be és el, amelyek 2025-ben tetőztek…

Január elején erős felütésként posztoltuk a karácsonyi észleléseinket, melyek sokak elismerő nyilatkozatát vonták maguk után. Ekkor került megosztásra a hazánkból addig igencsak alul észlelt ködösség, az NGC 2467, a Halálfej-köd, valamint nem sokkal később a Rozetta-ködösséget mutató felvétel is. Ezen posztokhoz mellékeltük az asztrofoto.hu oldalról, valamint az mcse észlelésfeltöltőjéről is a linkeket. Harmadikán egy igazán látványosra sikerült Hold – Vénusz együttállást szemlélhettünk meg az erős szélben a tetőről. Az eseményt vizuálisan Kocsis Richárd 200/1200-as Dobsonjával követtük, fotografikusan pedig alap és teleobjektívekkel, valamint egy nagy becsben tartott Sky-Watcher 80/600-as ED Pro refraktorral is. Másnap ritka okkultációért mentünk, a Hold elfedte a Szaturnusz bolygót. Ez már izmosabb feladat volt, tekintettel arra, hogy az esemény a láthatár felett nem sokkal, valamint erősen zavaró fátyolfelhőzeten keresztül történt. Az eseményt ismét Ricsi 200-as dobsonjával követtük vizuálisan, fotografikusan pedig egy fotózásra felkészített 254/1200-as Newtonnal és egy Canon Eos 6d-vel. A belépést gond nélkül sikerült követnünk, amíg szépen eltűnt, a kilépést már csak erős nagyítással és túlexponálással volt szerencsénk észlelni, sajnos ez már nem volt annyira látványos. Másnap lettünk készen Galambos László galgamácsai barátunk karácsonyi felvételeivel, melyeket innen a csillagdánk tetőteraszáról készített. Az Aurigában az Ebihal-ködösséget, a Monocerosban a Rozettát, valamint a halovány Sirályködöt. Ahogy a bevezetőben említve lett, folytattuk a tavalyi év végét. Még karácsony előtt Kocsis Richárd és Szabó Szabolcs Zsolt, december 23-án vonatra ültek, irány Pécel, de Nyíregyházán keresztül, ahol is Mizsák Erzsébet [Hugi] várta őket. A cél állomáson pedig már várta őket az előzetesen lebeszélt Rákos patakból mentett Sky-Watcher 180/2700 Makszutov

Cassegrain távcső. A kalandos útról és a felújításról cikket is küldtünk Mizser Attilának. A felújítást megelőző szétszedés és probléma megoldásának kitalálása esett a januári hónap második felére.

Február hónapban előadásokat tartottunk űrkutatás témakörében, valamint ekkor volt a vízből mentett nagy MC távcső szerelésének egy része, valamint ekkora készült el majdnem teljesen Mizsák Erzsébet [Hugi] munkájaként egy szélvédő sötét árnyékoló huzat is. 22-én este volt az első fény a mentett Makszutov esetében, ahol is megállapítást nyert, hogy nem lesz ez rossz, de még több dolog van, amit kell rajta javítani, kicserélni. Az egyik ilyen a távcső főtükrét tartó szerkezet állíthatóságának mobilizálása, melyhez jusztírcsavarok is kellettek, melyek hosszabbak lettek, mint elődeik, valamint több gumi és fém alátét került rájuk, a még pontosabb és precízebb beállítási lehetőségeket szem előtt tartva. Mindezekről a küldött (eddig a meteorban meg nem jelent) cikk foglalkozik részletesen. A hónap utolsó harmadában egy több éves projektbe fogtunk, melynek célpontja a Rák-köd, a Messier 1. Erről majd később.

Március elsején egy csodaszép égbolton egy vékony holdsarlót tudtunk közösen megfigyelni. Egyszerűen nehezen írható le az a szépség, amely ilyenkor a szem elé tárul. Megállapítottuk, hogy nincs az a fotó, amely vissza tudja adni a látottakat a témát illetően. 2- én este már a felújítás alatt lévő nagy Makszutovval készült egy részlet kép a vastagabb sarló és a sötét oldalról. Közösségi oldalunkon nagy tetszést ért el ez a képünk. Közben a hónap során [Hugi] távcsövét és új mono kameráját is teszteltük, teljes megelégedéssel. A hónap utolsó napjaiban két egzotikus objektumot vettünk távcsővégre, az egyik a híres Medúza-ködössége a Geminiben, a másik egy sokkal kevésbé ismert ködösség, melynek listaszáma az SH2-274 – planetáris ködösség, mely szintén a Geminiben bújik meg. 29-én enyhén ködös időszakban az alig pár százalékos napfogyatkozást sikerült egy 135 mm-es teleobjektívvel megörökíteni, nagyjából a maximum környékén.

Még több szolnoki kép galériánkban: https://www.mcse.hu/galeria/nggallery/emlekezetes-esemenyek/szolnok-2025

Április elsején Holdunk a Messier 45 felé közelített. Az eseményt páran tudtuk megfigyelni kisebb és nagyobb távcsövekkel is. Legjobb talán binokuláron keresztül volt. Április 5-én Ujlaki Csaba járdacsillagászatot tartott a város egyik népszerű terén a Hild-téren. Április 9-én a Szolnoki Szakképzési Centrum rendezvénye a „Centrum szakmai nap” keretén belül a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum udvarán a Petőfi Sándor Technikum és Szakképző Iskola Kreatív munkaközösség oktató tagjainak segítségével a bitumenes focipályára egy hatalmas logót készítettek, melyen Városunk 950 éves évfordulójának emléke látható. A terv az volt, hogy a munka elkészülte után egy drónnal felrepülnek és fentről lefotózzák. Az eset vagy nem jött össze vagy megelőztük, de Szabó Szabolcs Zsolt tagtársunk fentről lefotózta, így a Szakképzési Centrum kollégái ezt a – csillagdánkból készült – fotót, a mi közösségi média oldalunkról osztották tovább, nem kis reklámot csinálva ezzel Nekünk. 19- én a Messier 3 gömbhalmazt örökítettük meg 6 óra össz expozícióval. A végeredményt a tavalyi évben ismert módszerrel elkezdtük vizsgálgatni, és találtunk rajta egy 10,2 milliárd fényévre lévő kvazárt is. Az egyik tagunk pedig április elején sikeresen hozzájutott egy ASKAR55 távcsőhöz, így a szakkörben már 3 ilyen tag, barát is van. Azért is jó ez, mert ez a távcsőmárka nagyon precíz és otpikailag szinte tökéletes lencsés műszereket készít. Ez az ASKAR55-ös műszer olyan mintha, egy kis teleobjektív lenne. A későbbiekben számos felvétel ezzel a kis műszerrel készült. [Hugi] rendszere pedig április végére készen állt arra, hogy a nyári égbolt „hamar” felkelő részeiről hamisszínes, Hubble palettás felvételeket készítsen. Az első ilyen a Pelikán-ködössége volt.

Május elsején egy majdnem szabadszemes napfolt volt a Napon, melyet a lenyugvásához közelítve szépen meg tudtunk távcsővel is figyelni. A lemenő Nap különlegességét az adta, hogy amikor a horizonton már csak félig volt látható, egy repülőgép is elhalad előtte. Az április 27-28-29 derülteket kihasználva számos slágergyanús tavaszi objektumot cserkésztünk be. Ezekről május elején adtunk hírt közösségi oldalunkon. Ismét sikerült egy kellemesen népszerű hírt csinálni belőle közösségi médiafelületünkön. 10-én pedig egy látványos esemény volt délelőtt. Városunk központi részéhez közel fekvő belvárosi Nagytemplomunk visszakapta a korábban arról leemelt toronyrészét. A visszaemelés délutánján Szabolcs lefotózta és közzétette a képet, amely szintén nagy népszerűségnek örvendett. Ezen az estén Csaba ismét járdázott a Hild-téren. A hónap végére nagyjából összeállt a 2024 év végén elkezdett szerkesztői munka az Asztrofotós ABC második kiadását illetően. Ez azért is volt előnyös, mert így az észlelői munka sokkal változatosabbá vált, valamint észlelőink már „szabadon” választhattak technikát és objektumot is. Köszönet ezúton is: Mizsák Erzsébet [Hugi]nak, Réz Somának, Kocsis Richárdnak, és a társszerző Szabó Szabolcs Zsoltnak is. A könyv később jelent meg, de erről majd az adott hónapnál. 24-25 éjszaka a nyári tejút legszebb látványossága került az ASKAR55 látóterébe, a Lagúna-ködösség. A látómező ezzel az eszközzel olyan hatalmas, hogy nem csak a Lagúna, hanem a Trifid és más közeli objketumok is beleférnek 4/3-os érzékelővel. Ez adta a későbbiekben az ötletet, mi lenne, ha egy teljes kisfilmes érzékelővel lenne felszerelve. Később ez is meglesz. Ezen a hajnalon az észlelőket a vékony, de fogyó sarló köszöntötte. A hónap során még lencsevégre került két technikával az NGC 4565 tű galaxis is. A hónap utolsó hetében kezdtük el meghirdetni a Múzeumok Éjszakája rendezvényünket is. A hónap közepére

elkészült a Deák testvérek Kis Göncöl csillagdájának bemutatkozó cikke is, melyet elküldtünk szintén a meteor újság számára. Június elsejére elkészült a korábban szétszedett és sokszor átmosott Sky-Watcher 180/2700 Makszutov-Cassegrain (Black Diamond). Deák Zsoltnak és Molnár Jánosnak hála a távcső főtükrét tartó szerkezet javítása tökéletesen sikerült, Blahó Norbert barátunknak hála a távcső fókuszállítója olyan borítást kapott, mintha eredeti, gyári lenne. Szabó Szabolcs pedig ezen az estén csillagjusztírt hajtott végre. A Deák-1-es lábazaton egy Sky-Watcher EQ6-R-Pro Goto mechanikára helyezte a ránézésre ekkor már vadonatúj kinézetű, rosszabb napokat és vizeket megélt és megúszott nagy Makszutov távcsövet. A kihuzatba egy webcamerát illesztett, majd az Altair csillagon csillagra jusztírozta azt. A művelet alig 10 percet vett igénybe, miközben egy laptop kijelzőjén segédkörök segítségével a defókuszált csillag korongjának változását elemezve végül „tökéletesen” sikerült az optikai beállítás. Ezt ezek után vizuálisan is megfigyeltük, először a késő esti órán az Epszilon-Lyrae dupla kettősén, mely társak közé még 3-4 csillag korong is befért volna. A korábban küldött nagy Makszutovos cikkben részletesen le van írva mi és hogyan történt. A távcső hibátlanná vált, újjászületett! Ezen az estén még a Holdat is sikerült megfigyelni ezzel a műszerrel, mely a „Sellő” nevet kapta. Készültek Hold fotók is. 18-án este pedig egy rendhagyó felvétel. A „Sellővel” és [Hugi] ZWO 533 MM kamerájával, UV-IR szűrőjével a Messier 27 lett megörökítve. Igen egy f15-ös műszerrel. A mindösszesen 26 perces össze expozíció is szépen megmutatta a Súlyzó-ködöt, előterében számos csillaggal. Érdemes a felvételt megtekinteni ennek a kis történetnek az ismeretében. 21-én óváció, derült égbolt, előadások, és égbolton tett csillagképtúra mellett lezajlott az utóbbi évek egyik legjobb élményt adó Múzeumok Éjszakája a Toronyban (https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2025/06/muzeumok-ejszakaja-a-csillagvizsgalobanszolnok). Több mint 410 vendégünk volt, bő harmada gyermek, sok család, sok mosollyal. Az Űrszimulációnk olyan népszerű volt, hogy kénytelenek voltunk az előzetes regisztrációkhoz alkalmazkodni. Ez azt jelentette, hogy az előadótermünk, melyet 45-50 főre készítettünk fel, nem volt elegendő. Ezért az esemény előtti héten pár tagunk „bevásárolt” és digitális HDMI jelosztót és átalakítókat vettek, valamint szerelési munkálatokba kellett kezdeni ezek után. A 2- es számú előadótermünkben a projektor által kivetített képet le kellett másolni és átjuttatni a 3- as számú termünkbe, valamint ezen felül még hangtechnikát is kölcsönözni kellett, mert maga az előadás a 2-es teremben volt, de a 3-as teremben is hallani és látni kellett. Így volt, hogy 2025. június 21-én este először tartottunk 110 embernek űrszimulációt képpel, zenével és (showman-szintű) narrációval. Hatalmas sikernek könyveltük el az estét. A tetőn a csillagképtúrán is egyszerre több, mint 70 ember vett részt, 5 távcsővel történt utána a távcsöves bemutatás. Bárcsak ilyen lenne minden egyes Múzeumok Éjszakája. Itt is köszönet a szervezésért: Ujlaki Csabának a hangtechnikáért, Molnár Jánosnak a HDMI osztókért, Deák Zsoltnak pedig a szerelésekért, Kocsis Richárdnak és Réz Somának a Nap bemutatásáért, utóbbinak a csodálatos 14 cm-es Triplet apokromátjáért is, hogy elhozta meg- és bemutatni ezt a csodás eszközt. Ezen az „estén” már délután vártuk a látogatókat, az „est” Nap bemutatóval kezdődött és a hajnali napkeltével ért véget a szervezőknek. Kemény volt az a közel 14 óra munka, melyet önzetlenül a Látogatókért tettünk. Kemény és szép misszió ez. A hónap végén, 28-án pedig egy nagyon látványos, felszínén is és peremén is, fotoszférában és kromoszférában is aktív, kitöréseket mutató Napkorongot sikerült megfigyelni és megörökíteni is. Július elején mindenki – így többen mi is – Kapu Tibor ovációban voltunk. Természetesen sok megkeresés érkezett hozzánk is személyét és az űrutazással kapcsolatban is. 5-én este Molnár János és Szabó Szabolcs Zsolt megfigyelték amint a Nemzetközi Űrállomás átvonult felettük. A vonulást egy halszemobjektívvel is végig követték a csillagvizsgáló tetőteraszáról. A több képből álló „Time-Lapse” felvételt meg is osztottuk közösségi médiafelületünkön, melyen több százan fejezték ki reakcióikat. Ilyen még nem volt ez előtt. A hét képe lett a csillagaszat.hu oldalon (https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/szombat-esti-urallomasatvonulas/). Érdekes volt abba belegondolni, hogy ismét van egy magyar odafönt. Egyik látogatónk, aki nem igazán követte az eseményeket, még meg is lepődött, hogy van ismét magyar az űrben, és hogy ezt a valakit Kapu Tibornak hívják. Többször is jót humorizáltunk ezen, hogy hogy nem lehet tudni „Ki az a Kapu Tibor?”. A hónap elején Szabolcs tiszteletét tette a Deák testvérek Kis Göncöl csillagdájában, ahol is egy csodaszép 235mm-es SC távcső lakik, melynek jusztírozása ismét aktuálissá vált. Természetesen a beállítás után egy csodaszép objektumot választottak tesztelni a beállítást: NGC 6819-es nyílt csillaghalmaz. A Deák testvérek a jusztírozás után megerősítették több észlelés után is, hogy a műszerük kiváló optikai állapotban észlel. A hónap során sok derült idő volt, így több holdkeltét is volt szerencsénk látni. Volt, amikor direkt csak ezért mentünk fel a csillagdába. Készült egy nagylátómezős visszafogott felvétel a Sadr csillag környezetéről is. A hónap utolsó napjaiban Réz Soma és Szabó Szabolcs Zsolt napról napra – inkább hajnalról hajnalra követték a fogyó Hold sarlójának vékonyodását. A projektjük keretén belül készült két érdekesebb kép is, melyek közül a második mindenféleképpen kuriózum csillagdánk történelme során (vékony holdsarlókról). 22- 24 éjjelein egy speciális technikával egy nagylátómezejű Time Lapse felvételsorozat készült. A videónak a lényege abban van, hogy a legtöbb ilyen felvétellel ellentétben a látvány – a háttér mozdulatlan, ami mozog a felszín a videóban, így talán kissé jobban érzékelhető, érzékeltetető a Föld forgása és a csillagok állandósága (https://www.youtube.com/watch?v=b3Cw1LnM1Xs).

Ezeken az estéken Soma és Szabolcs halovány mélyűri objektumokat cserkészett be. Ezek közül kiemelendő a híres Macskaszem-ködössége, az NGC 6543. A felvételsorozatot megfelelően feldolgozva láthatóvá vált a kész képen a köd burokszerekeszetén „túli” halovány zöldes fodrozott gyűrűs szerkezet. Másként szűrve a képeket pedig a köd belső hélyas szerkezete vált láthatóvá. A kép elékszítéséhez továbbra is egy 150/600-as Quatro Newtont használtak. 23-án hajnalban csodálatos „asztrokék” ég volt, melyen gyönyörű volt a téli égbolt néhány látványossága, a Fiastyúk, a Hyadok és az Auriga csillagai is. Ekkor készült egy olyan ultra nagy látómezeű „eléletlenített” bokéh’kép, mely egy 28 mm-es 2”-os Apex okuláron át (afokálisan) mutatja az okulár látóterét, miközben a távcső többi része is ugyan életlenül, ám mégis látszik, rajta a hajnalpír fényei tükröződnek. Ez a kép a szakkörünk osztatlan tetszését is elnyerte ötletessége okán. Pláne, hogy benne a fogyó sarló és a hamuszürke fény is csodásan láthatóvá vált. Ekkor is már alig csupán 40 órás volt a sarló. Másnap, azaz 24-én hajnalban pedig nem kis keresgélés árán, de sikerült meglelni a hajszálvékony 16 óra 27 perc korú fogyó sarlót. A Hold ekkor alig 6 fok távolságra volt már a Naptól. Egyéni és helyszíni rekord lett ez. Ez a két sarlós felvétel mindenképp számunkra a július hónap legjobbjai. Az ASKAR55 -ös távcsővel pedig a korábban fotózott halovány szálas ködösséget sikerült nyomokban megörökíteni az Albireo mellett. A hónap utolsó napjaiban kezdtük hirdetni az „Egy hét a csillagok alatt” című rendezvényünket. Augusztus elseje már elkezdődött július 31-én este. Az est második feléről, a vizes őszi csillagképek vonulásáról készült egy hangulatos Time-Lapse felvételsorozat. Hajnalban pedig ismét egy egyéni, és helyszíni rekordkísérletet sikerült pozitívan megvalósítani. Ez pedig az Orion-ködösségének megörökítése, igen, augusztus elseje hajnalban. Az ötlet nem újkeletű. Már 2020-ban is próbálkozott vele Szabó Szabolcs Zsolt, évről, évre egyre korábban sikerült elcsípnie a köd középső részeit. Ezek közül kiemelendő a 2021-es „botrány” is, melynek során a hajnali alig 20 perces össze expozíciós idejű felvételt az egyik több ezres létszámot magában foglaló közösségi oldalon (macsnet csoport a facebookon) az amatőrcsillagászok egy néhány harsány, hangadója méltatlannak, és szolnoki helyszínhez nem illőnek minősítette ezt a felvételt (ebben egy dabasi fiatalember volt a legharsányabb…). A képet viszont a szakma felső része, Kiss László, Csabai István és Farkasréti György is kiemelkedően méltatta. A rekord idén augusztus elsején megdőlt. A trapézium és közvetlen környezete kivehetővé vált a horizont felett alig egy-két fokkal. Itt is köszönet az észlelésért Szabolcsnak és Ricsinek. Az „Egy hét a csillagok alatt” című rendezvénysorozat meghirdetése ismét nem ment a szervezőknek zökkenőmentesen. Ismét kértük, hogy az online térképre a Toronyházra egy ikont helyezzenek, melyen mind a négy nap eseményeit tételesen (csak másolni és beilleszteni kellett volna…) másolják be. Nem ment. Kedvünket nem szegte a dolog, immáron napészleléssel kiegészítve vártuk a látogatókat. Mindezek mellé a torony tetején lévő óriási kocka, liftház árnyékos felében jégkészítő gépet és hűvös vizet poharakat készítettünk, így a tűző napfény után mindenkinek garantált volt a hűsítő. Mind a négy alkalommal szerencsére derült idő volt. Ahogy annak lennie kell tűző napfény a Nap észleléséhez. A Nap bemutatókat mind a négy alkalommal Szabolcs vállalta, ahogyan szokta fekete pólóban. Egy érdekes kis asztrofotós kampány kerekedett az estéken. A látogatóknak „slágergyanús” objektumokat fotóztunk. Egy kellemes hatású Messier 27 is kikerekedett belőle, melyről már egyetlen 2 perces felvétel is már többeket rendkívül lenyűgözött. De akadt itt kameravégre fogott „törpöröntyű” Messier 57, citromsárga, vörös és zöld árnyalattal, Kékes árnyalatú csillagok, nyílt és gömbszerű csillaghalmazok is. Miközben ezzel párhuzamosan Szabolcs 254/1200-as „Béla” távcsövével folyt a vizuális távcsöves bemutató. Az estéken több műszer is pásztázta az eget. A Deák testvérek saját 150/1800-as MAkszutov-Cassegrainükkel szintén mélyűri kacsintásokat tettek. Zseniális hibrid észleléssel. Ez abban állt, hogy az MC-re egy keresőtávcső van erősítve, benne egy kamera. A kamera képe a vezetővel, főtávcsőnek van megadva a zwo asi air kezelőjében. Mindeközben a két cső rendkívüli precizitással le van párhuzamosítva, így a mobiltelefonon megadott objektumra a rendszer képes ráfordulni és a nagyobb műszerben a látogatók meg tudják tekinteni a választott objektumot. Ezt a módszert applikálta rá 2023 őszén Soma és Szabolcs a Polaris nagy lencsés műszerére is, kisebb kalibráció után már halovány planetárisok is bekerültek a látómezőbe a Polaris fényszennyezett egén is. A módszer zseniális, mindenkinek ajánljuk, hogy akinek van rá lehetősége, vagy bemutató csillagdája, használja, mert nagyon megéri. 12-én este egy olyan pazar holdkeltét láthattunk, amely során a Hold légköri torzulásai csodaszépen láthatóvá váltak. A kelés folyamatáról készült is egy felvételsorozat. Szerencsére az egész légtér ebben az irányban mindenféle felhőktől mentes volt. Az augusztusi teleholdat amikor bemutattuk jeleztük, hogy egy lunáció és el fog bújni – tehát meghirdettük a holdfogyatkozást is, mely szintén nagy esemény volt. 20-án hajnalban a Hold – Jupiter – Gemini csillagkép együttállását is sikeresen meg tudtuk figyelni. Ezen az estén sikerült a korábban célul kitűzött ASKAR55 és teljes kisfilmes méretű asztro kamera összeházasítását kipróbálni. Az eredmény tetszetős, városi fényszennyezés alól szerintünk is tetszetős Lagúna-Trifid köd felvétel lett. Ezen az estén ismét készítettünk pár felvételt a csillagdából az államalapítási ünnepség alkalmából megtartott tüzijátékról is. Kicsit furcsa látvány ezeket a robbanó eseményeket vízszintesen, lefelé tekintve figyelni, miközben a legtöbben felfelé tekintve tudják megfigyelni ezt a látványt. A hónap során az „Egy hét a csillagok alatt” rendezvényére ellátogatott összesen közel 300 ember, többekkel „megbeszéltük”, hogy a sokat említett halovány, vagy megtekintett objektumokról látványosabb felvételeket készítünk. Kocsis Richárd barátunk ennek kifejezetten örült, mert már egy ideje azzal borzolta a kedélyeket, hogy állandóan csak vöröses árnyalatú ködösségeket fotózunk, valamint, hogy „ez már unalmas”. Perzeusz ikerhalmaz, melyhez egy vizuális adaptációt is készítettünk, Androméda galaxis, Észak-Amerika ködössége, Tejút foltosodás a Messier 11 környékén, az Androméda III és IV kísérőgalaxisai, IC 4756 (intersztelláris vörösödésre példa), Karolina (sűrű) rózsája. A visszajelzések alapján tetszett a látogatóknak az így egy csokorba gyűjtött összeállításunk. A hónap végén kezdtük el hirdetni a „Kutatók Éjszakája” rendezvényünket.

Szeptember 7-én az év eseménye a teljes holdfogyatkozás alkalmából kicsivel több, mint 150 vendégünk volt egyszerre a tetőn. Igazából nem hirdettük meg az eseményt, félve a nagy rohamtól, csak pár embernek jeleztük a nyáron, hogy mire készülünk. Meg is lett a foganatja. Az esemény előtti két hétben mind a két pénteken előadásokat tartottunk a témában, a Holdról és a fogyatkozásokról is. Aznap este egyetlen zavaró tényező volt, hogy légkörünk nem volt éppen a legátlátszóbb, sőt, néha réteges felhőzet zavarta a megfigyelést. A terv az volt, hogy két műszert is digitálisan hadra fogunk, ezek egyike volt a nagy látómezőt megmutató ASKAR55, a másik pedig egy 150-es Quattro Newton. Az esemény előtt órákkal felvittünk a tetőre egy nagy vetítő vászont, majd rögzítettük, felvittünk egy projektort, az előbb említett két távcsövet felszereltük mindennel, ami ahhoz kell, hogy online ki tudjuk vetíteni a képüket, ha kell. Tekintettel a zavaró fényelnyelő felhőkre jó ötlet volt. Végül a legtovább a 150-es Newton képét vetítettük ki, melyet mindenki ámulva csodált, miközben a város látképe felett a kék égbolton a vöröses, narancsos Holdat is lehetett látni. Szeptember 13-án este a Fiastyúk-Hold randevút is sikerült megfigyelni, fotóztuk is, a látogatóknak is nagyon tetszett az esemény. Némi fátyolfelhő és kondenzcsíkok zavarták csak a megfigyelésünket. Szeptember 19-én a nappali égboltozaton a Hold elfedte a Vénusz bolygót. Szabolcs és Ricsi észlelték és fotózták az eseményt, mely nem volt épp könnyű. Igaz, a Vénusz fényes volt a kék égbolton, de mivel nem volt kristálytiszta derült – és ezért mélykék – az égbolt, a Vénusz megtalálása nehézkesen ment. Először Ricsi találta meg a Vénuszt egy binokulárral, utána a 254- és 200/1200-as dobsonokkal nehezebben ment, de végül sikerült. Ekkor sikeresen megörökítették a fogyó sarló világos felénél történő belépést. A kilépést már nem figyelték meg, mert az égbolt erősen befátyolosodott. Egyetlen felvételt osztottunk meg, amely nagyon népszerű lett a közösségi médiában. A „Kutatók Éjszakája” egy igazán különleges esemény volt idén (is). Első napon a hazai csillagászat történelméről volt szó, a modern korban. Nem kis szeletet kerítve benne a szolnoki csillagászati történelemnek. Másnap pedig digitális vizekre eveztünk, mely nap fő vezérfonala a digitális égboltfotózás haszna, jelene és jövőjéről esett szó. Ezen felül pedig ezen a szombaton volt a 2024-es év végén elkezdett nagy projekt, a Szarka Levente szerkesztésében megjelent „Asztrofotós ABC” című könyv bemutatója is, melyhez természetesen Levente is eljött, tartott nekünk egy előadást a könyv eredeti alapkoncepciójával, mesélt az asztrofoto.hu oldalról, mely információk felvezették a rákövetkező „nem meghirdetett” előadást, melyet Szabó Szabolcs Zsolt, a könyv társszerzőjének titulusában tartott meg. Az esemény után könyvvásár, dedikálás, csoportkép és közös koccintás is történt. Egy nagyon hangulatos estét töltöttünk el együtt ezen a szombaton. Októberben sajnos beköszöntött az ősz, a felhős időszak, ami drasztikusan visszavetetett az észlelői aktivitást. Mintha arcon ötüttek volna valakit. Alig volt észlelésre alkalmas időszak. 4-én este Csaba a Hild-téren tartott járdacsillagászati bemutatót. Két ilyen este volt, melyen a látványosan kifényesedett Lemmon üstököst sikerült lencse és távcsővégre kapnunk. Erre a látványosságra nem szerveztünk nagy bemutatót az időjárás kiszámíthatatlanságának okán. Ennek ellenére a szűk szakkör és néhány látogatónak így is sikerült megpillantania ezt a csóvás – hosszú csóvás – égi vándort. A Hónap vége felé Soma, Ricsi és Szabolcs egy rögtönzött kirándulás keretében megtekintették kívülről a Piszkéstetői obszervatóriumot, a Kékes-tetőn lévő adótoronyból pedig lefotózták Szolnok városát.

Novemberben sajnos egyszer zárva kellett tartanunk, mert elnöskégi tagjaink közül senki sem ért rá nyitni és zárni, viszont ettől eltekintve a hónapban előadásokat tartottunk, és minden estén meglátogattuk a tetőt is, ahol „mosolyogva” néztek le ránk a felhők. Az érzés visszafelé már nem volt kölcsönös… A hónap során nagyítóval ugyan de néha derült is akadrt. Ezekben az idő- és felhőlyukakban a kreatívitás és a motiváció kidugta a fejét a ködből. Kocsis Ricsi egy 200/1000-es Newtonnal és okulárral egy A/4-es lapra vetítette a telehold képét, mely nagyon népszerű lett a közösségi oldalunkon, Réz Soma barátunk és Mizsák Erzsébet [Hugi] barátaink pedig a keskenysávú fotózás területén jeleskedtek. Somának sikerült egy nagyon látványos felvételt készíteni a Szív-köd centrális vidékéről. [Hugi] egyik felvétele pedig kiállításra lett kiválasztva a Magyar Asztrofotósok Egyesülete rendezvényén. A fényképen az Észak-Amerika ködössége látható SHO technikával megörökítve.

Decemberben ismét sok volt a borult időszak, csupán karácsony környékén nyílt lehetőség, valamint 30-31 éjjelén az észlelésre. Ekkor eljött hozzánk Galambos László is

Galgamácsáról, valamint [Hugi] is. László itt próbálta ki nálunk először hullámhajtású mechanikáját, első célpontja a Thor-sisakja volt, a kép pedig pazarul sikerült. Az egyik hajnalban sikerült elcsípni a 3i Atlas üstököst is. Ezen felül a Jupitert is 31-én hajnalban Szabolcs saját 180-as Makszutov távcsövével, mely időközben hasonló felújításon esett át, mint Rákos patakból mentett „Sellő” nevű Black Diamond testvértávcsöve. A korong előtt a Ganümédesz hold és árnyéka is megfigyelhető.

Összességében a 2025-ös év is sok eseménnyel volt megáldva, sok látogató, sok észlelés, mozgalmas év. Reméljük, hogy a következő évek is hasonlóan alakulnak majd.

Előadásaink a 2025-ös évben:

január 10.: Utazás az idő kezdetéhez (Ujlaki Csaba)
január 17.: Minták a Naprendszerből (Deák Szabolcs
január 24.: Barangolás a Naprendszerben 2. rész (Ujlaki Csaba)
február 7.: Barangolás a Naprendszerben 3. rész (Ujlaki Csaba)
február 14.: Helyünk a Világmindenségben (Ujlaki Csaba)
február 21.: Barangolás a Naprendszerben 4. rész (Ujlaki Csaba)
március 14.: Gravitációs hullámok (videó Lakitelekről: Dr. Raffai Péter)
március 21.: Jupiter, és kutatása (Deák Szabolcs)
március 28.: Utazás az idő kezdetéhez 2. rész (Ujlaki Csaba)
április 18.: Húsvét és csillagászat (Ujlaki Csaba)
május 9.: A triász időszak (Ujlaki Csaba)
május 23.: A hógolyó Föld (Ujlaki Csaba)
május 30.: Toronyházi fotográfiák 2.0 (Szabó Szabolcs Zsolt)
június 21.: Múzeumok Éjszakája: Jókai 200 (Halmai István)
június 21.: Napkutatás (Deák Szabolcs)
június 21.: A gravitáció titkai (Ujlaki Csaba)
június 21.: Űrszimuláció újratöltve (Szabó Szabolcs Zsolt és Korpás Zoltán)
június 21.: Égboltismeret és csillagképtúra a tetőn (Szabó Szabolcs Zsolt)
július 11.: Földtörténet (Ujlaki Csaba)
augusztus 8.: Egy hét a csillagok alatt: Axiom és a magánűrhajózás (Deák Szabolcs)
augusztus 8.: Egy hét a csillagok alatt: Arany övezet, az élet ígérete (Deák Szabolcs)
augusztus 9.: Egy hét a csillagok alatt: Üstököskutatás űreszközökkel (Deák Szabolcs)
augusztus 9.: Egy hét a csillagok alatt: Üstökösök és meteorok (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 9.: Egy hét a csillagok alatt: Csillagképtúra (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 15.: Egy hét a csillagok alatt: Utazás az Univerzum peremére (Ujlaki Csaba)
augusztus 15.: Egy hét a csillagok alatt: Égboltfelmérés a világ nagy távcsöveivel (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 15.: Egy hét a csillagok alatt: Az idei év legszebb asztrofotói (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 15.: Egy hét a csillagok alatt: Csillagképtúra (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 16.: A Nap észlelése (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 16.: Minták a Naprendszerből (Deák Szabolcs)
augusztus 16.: „Never ending Űrszimuláció” (Szabó Szabolcs Zsolt és Korpás Zoltán)
augusztus 16.: Csillagképtúra (Szabó Szabolcs Zsolt)
augusztus 29.: A Hold (Szabó Szabolcs Zsolt)
szeptember 5.: A Nap- és Hold fogyatkozásai (Szabó Szabolcs Zsolt)
szeptember 25.: Kutatók Éjszakája: Kutatás a földön kívüli civilizációk után (Ujlaki Csaba)
szeptember 25.: Kutatók Éjszakája: Szolnoki csillagászati történelem (Szabó Szabolcs Zsolt)
szeptember 25.: Kutatók Éjszakája: Kulin György 120 (Halmai István)
szeptember 26.: Kutatók Éjszakája: Csillagászati könyvbemutató (Szarka Levente és Szabó Szabolcs Zsolt)
szeptember 26.: Kutatók Éjszakája: Égboltfelmérések (Szabó Szabolcs Zsolt)
szeptember 26: Kutatók Éjszakája: Toronyházi asztrofotográfiák (Szabó Szabolcs Zsolt)
október 3.: „Irány Izland” (Kocsis Richárd és Réz Soma 2021-es élménybeszámolója)
október 10.: A Szaturnusz (Ujlaki Csaba)
október 24.: Burnham’s Celestial Handbook története (Kocsis Richárd)
október 31.: Az östökösök világa (Szabó Szabolcs Zsolt)
november 14.: Mekkora az univerzum? (Ujlaki Csaba)
november 21.: A távcsövek világa (Szabó Szabolcs Zsolt)
november 28.: Barangolás a Naprendszerben ismétlés (Ujlaki Csaba)
december 5.: Ember a világűrben (Deák Szabolcs)
december 12.: Idegen bolygórendszerek (Ujlaki Csaba)