Égi kalendárium: 2012. július

A bolygók júliusban

Merkúr: A hónap első harmadában még megfigyelhető napnyugta után a nyugati látóhatár felett. 1-én van a legnagyobb kelet kitérésben, 25,7 fokra a Naptól. Ekkor még 1 és negyed órával nyugszik a Nap után, de 10-e után láthatósága gyorsan romlik. 28-án már alsó együttállásba kerül a Nappal.

Vénusz: A hajnali keleti égen kereshető, mint fényes égitest.Láthatósága fokozatosan javul, a hónap elején még másfél, a végén már több, mint három órával kel a Nap előtt. Fényessége előbb nő, 10-én éri el a -4,5m-t, ekkor a nappali égen is kereshető. A hónap végén már kissé halványabb, -4,4m. Átmérője rohamosan csökken 44,6”-ról 28,4”-re, fázisa 0,17-ről 0,41-re nő.

Mars:  Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében figyelhető meg a délnyugati égen. Fényessége 0,9m-ról 1,1m-ra, átmérője 6,6”-ról 5,8”-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali égen látható, mint a keleti-délkeleti ég feltűnő égiteste. Fényessége -2,1m, átmérője 35”.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éjfél előtt nyugszik. Fényessége 0,7m, átmérője 17”.

Uránusz: Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. 13-án előretartó mozgása hátrálóvá válik a Cet csillagképben.

Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható a Vízöntő csillagképben.

 

Jupiter fedés július 15-én hajnalban

Míg a nap- és holdfogyatkozások „közismertek”, és viszonylag gyakori bekövetkezésük folytán szinte minden érdeklődő megfigyelhet legalább holdfogyatkozást, a Hold általi bolygófedések igazi csemegének számítanak. Ennek oka, hogy ilyen jelenségek sokkalta ritkábbak még a Hold általi csillagfedéseknél is: legutóbb például 4 évvel ezelőtt, 2008. decemberében fedte el égi kísérőnk a Vénuszt.

Július 15-én Naprendszerünk legnagyobb bolygója, valamint holdrendszere kerül égi kísérőnk mögé. A jelenség hajnali időpontban, helyi idő szerint 03:25 körül kezdődik, amikor a négy legnagyobb, ún. Galilei-hold közül először az Europa nevű kerül Holdunk mögé. Ezt követően nem sokkal eltűnik az Io, majd maga az óriásbolygó, melyet a másik két nagy hold, a Callisto és a Ganymedes követ majd. Bár a jelenség idején a Nap alig 12 fokkal tartózkodik a horizont alatt – tehát a csillagászati szürkületnek is már vége van -, a jelenség a fényes bolygó és a hasonlóan fényes holdak miatt megfigyelhető lesz. Külön érdekessége a jelenségnek, hogy igen szép égterületen következik be, a közelben figyelhető meg a Bika fejét alkotó, nagy kiterjedésű, Hyadok nevű látványos csillaghalmaz is.

 

A Hold és a Jupiter helyzete július 15-én hajnali 3 órakor keleti irányba tekintve. A fényes égitestek "alatt" a Bika csillagkép feje látható (V-alak), amelyben a Hyadok halmaz is található

 

A megfigyelések, fotók készítése során észrevehetjük azt is, hogy kiterjedt égitestek lévén az óriásbolygó holdjai sem egy pillanat alatt tűnnek el a Hold pereme mögött, hanem mintegy 1-2 másodperces időszak alatt halványodnak el, illetve kilépéskor ennyi idő alatt fényesednek vissza.

Míg a belépés akár kisebb binokulárokkal is kényelmesen megfigyelhető, a jelenség végére a Nap már alig néhány fokkal tartózkodik majd a horizont alatt, így a kilépés megfigyeléséhez nagyobb, 15-20cm-es távcsövet ajánlhatunk.

Tejút

Bár igazán látványos jelenségekkel nem szolgál ez a nyári hónap, mint minden nyáron, megfelelően sötét helyről szemlélve fennségesen hömpölyög felettünk a Tejút sávja. A kellemesen meleg nyári éjszakákban nyaralásunk alatt érdemes néhány derült éjszakai órát rászánni arra, hogy kényelmes nyugágyból gyönyörködjük a saját Naprendszerünket is magába foglaló óriási Galaxis örvényeiben, melynek a déli horizont közelében megfigyelhető, legsűrűbb részei mögött található 26000 fényévnyi messzeségben a roppant fekete lyuk, mely körül a Tejútrendszer minden objektuma, így saját Napunk egész bolygórendszerével kering.

 

Kiválóan megfigyelhetjük, ahogyan a sötét csillagközi por- és gázfelhők helyenként csillagokban szegényebbé, sötétebbé teszik a Tejút sávját. A legegyszerűbb látcsővel (binokulárral) barangolva pedig újra átélhetjük Galilei élményét: az egybefüggő, ezüstösen fénylő felhő csillagok megszámlálhatatlan sokaságára hullik szét távcsövünk látómezejében. Szinte bárhova nézünk, kisebb-nagyobb csillaghalmazokba botlunk, így szinte újra átélhetjük az elmúlt századokban élt csillagászok által felfedezett és katalógusba vett halmazok felfedezésének élményét. Egy egyszerű, olcsó csillagtérképpel felszerelkezve pedig akár be is azonosíthatjuk őket, így később tájékozódhatunk pontosabb adataik felől, megtekinthetünk részletes, nagy felbontású felvételeket – de nem felejtjük el a saját felfedezés élményét sem.

Kezdődik a hullócsillag-szezon

Miközben az égbolton vándorlunk akár szabad szemmel, akár binokulárral felszerelkezve, szinte bizonyos, hogy egy-két látványos hullócsillag is gazdagítani fogja élményeink sorát. Bár a nevezetes augusztusi csillaghullástól (amely a Perseida-meteorraj jelentkezését jelenti) még messze vagyunk, egyáltalán nincs kizárva, hogy egy fényes Perseida-meteort figyelhetünk meg. Ezek a Földünk légkörében felizzó és így életüket itt befejező porszemek számos, ebben az időszakban jelentkező áramlathoz tartozhatnak (Déli Delta Aquaridák, Alfa Capricornidák, Piscis Austrinidák, Epszilon Eridanidák), mind-mind látszólag más irányból (radiánspontból) érkeznek, és szintén eltérő jellegzetességeket (sebesség, szín, időtartam) mutathatnak.

A meteorok kutatása fontos terület, melybe amatőrök is bekapcsolódhatnak – hazánkban is működik egy amatőrök által üzemeltetett videós meteormegfigyelő hálózat. Bár ennek érzékenységével nem versenyezhetünk, a nyaraláson amúgy is nálunk levő fényképezőgépünket végtelen fókuszra állítva, alkalmas fotóállványra helyezve több (5-10) perces felvételeket készítve van esélyünk egy-egy látványos, fényes hullócsillag (akár tűzgömb) megörökítésére is.

 

Rosenberg Róbert felvétele egy látványos tűzgömbről

 

Ajánljuk...