I. Kiskun-Neptunusz Csillagászati Észlelőtábor

A tábort nagy munkával készítettük elő, az egyedüli szervezésen kívül álló tényező az időjárás volt. Szerencsére mind a négy nap kitűnő időjárásban volt részünk. A Solt és Harta között félúton elhelyezkedő Kalimajorba (Teleki-Kastély) szervezett táborba elsősorban a régióban élő amatőrcsillagászokat vártuk, így országosan nem hirdettük meg az eseményt. Így is szép számmal gyűltünk össze, a regisztrációs ív szerint 45 fő fordult meg a négy napos rendezvényen. A jelenlévők nagy része sátorral érkezett és általában júl. 13. péntek délutántól vasárnap délutánig tartózkodott a helyszínen. Tizenegy nagy távcső tette lehetővé a mind teljesebb észlelést és a tapasztalatszerzést.
Nappal az időjárás kegyes volt hozzánk: a 30 fok feletti meleget a helyi strand medencéjében igyekeztünk csillapítani. Az első két éjszakán azonban a párás levegő és a vonuló fátyolfelhők miatt csak a fényesebb objektumok észlelésére vállalkozhattunk. Pénteken így is lencse-, illetve tükörvégre került az időszak fényes üstököse, a C/2001 A2 LINEAR. A vonuló felhőzet miatt csak hajnali 3 óra után sikerült észlelni, amikor már a kb. 45 %-os hold is fenn volt. A fényes égi háttér előtt egy kis szemmeresztgetés után így is sikerült észrevenni az üstökös diffúz pacáját. Ezen az éjszakán megnéztünk néhány “kommersz”, fényesebb mély-ég objektumot (pl. M57) és jobb híján a Hold terminátor közeli területeiről készítettünk rajzokat. A párásabb, észlelésre nem alkalmas időszakokat vidám, közös gitározással, énekléssel ütöttük el.
Szombati napunk pihenésssel, fürdőzéssel és egy érdekes látogatással folytatódott: a solti rádióadót és a tornyot látogattuk meg. Ámulattal töltötte el a legtöbb látogatót, hogy a kezünkben tartott fénycső a torony közelében bizony minden fizikai összeköttetés nélkül világít a nagy mennyiségű elektromos hullám hatására.
Aznap este még több résztvevővel (pl. a dunaújvárosi csoport is képviseltette magát), távcsővel és lelkesedéssel készültünk az észlelésre. Az ég kicsit jobb volt, mint előző este, de a felbukkanó cirrusok miatt néha szüneteket kellett tartanunk. Csővégre kerültek az Mars, az M13 gömbhalmaz, az M27 Súlyzó-köd, az M57 Lyra gyűrűsköd és “természetesen” a fényesedő üstökös. (A három nap párhuzamos, több távcsővel történt üstökösészleléseinek leírását hamarosan elküldjük a Meteor rovatvezetőjének.) Nagy élményt jelentett, hogy a diffúz paca környező csillagokhoz viszonyított elmozdulását a megfigyelés ideje alatt határozottan érzékeltük. Hajnali fél háromkor a kelő hold hatására fényesedő égi háttér és a rengeteg szúnyog miatt szétszereltük a távcsöveket és lepihentünk.
Vasárnap a kánikula sok környékbeli embert arra ösztönzött, hogy a kalimajori strandon hűtse le magát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve összeszereltük a 150/2250-es Zeiss Meniscast és kb. 150 fürdőzőnek rögtönzött napbemutatót tartottunk. A két órás távcsövezés alatt sokan rácsodálkoztak a Nap foltjaira. Főleg a fiatalok furcsállták: csillagunk nem is olyan tökéletes, “szeplőtelen”, mint gondolták. Aznap két csillagászati előadást hallgathattunk meg Simon Attilától (“A kalocsai Haynald Obszervatórium múltja és jelene” címmel) és Rezsabek Nándortól (“Szabadszemes csillagászati jelensegek és megfigyelésük” címmel). Az előadásokon sokan megjelentek.
A vasárnap délután a hétfői munkakezdés miatt sokak számára a táborozás végét jelentette. Aznap estére már csak kb. 25 fő maradt a helyszínen. A délutáni időjárás is ijesztgetett bennünket: elkezdett felhősödni. Azonban hamarosan kitisztult, és az esti vacsora után a helyszínen még sohasem tapasztalt csodálatos égbolt várt minket: a Tejút csillagai sziporkáztak, a Scutum-felhő vakított, a Pegazus négyszögében számtalan csillag volt megszámolható…
A 6 meghívott kecskeméti általános iskolás gyermeknek elkezdtük mesélni az égbolt csodáit. Elmeséltem, hogyan találják meg a Sarkcsillagot, mi a Tejút, megmutattam az ismertebb csillagképeket: a Kis- és a Nagygöncölt, a Hattyút, a Lantot, a Cassiopeia-t és a Pegazust. Kipakoltuk a távcsöveket a kijelölt észlelőrétre és lekapcsoltattunk minden világítást, hogy teljes legyen a sötétség.. Most jött az észlelés java. Először rövid előadás keretében bemutatót tartottunk a gyerkőcöknek, majd a saját örömünkre észlelünk. Aznap este minden összejött: az ég legelső produkciója egy hatalmas, hosszú és fényes tűzgömb volt. A meteor kb. 2-2 és fél másodpercen keresztül, 50 fokon keresztül haladt az égen, a Pegazustól a Scutumon át kb. a Skorpióig tartott a nyomvonala. Fényességét -6 magnitúdóra becsültük. Többen hanghatást is hallani véltek. (Én csak a megfigyelők meglepődést tükröző morajlását hallottam… :-)) A meteor középtájban kicsit elhalványodott, majd újra felfényesedett és több másodpercig tartó nyomot hagyott. Később még több, -1, -2 és ettől halványabb, de látványos hullócsillagot láttunk, aminek főleg a fiatalok örültek nagyon. A gömbhalmazok típuspéldáját a kitűnő 200/1185-ös Dobson távcső teljesen csillagaira bontotta. Még a mi lábunk is földbe gyökerezett a látványtól, nem csoda, hogy a fiatalok is alig várták, hogy a távcsőbe pillanthassanak. Az M11 Vadkacsa-halmaz szintén fantasztikus látványt nyújtott, az M31-32 pedig csak úgy vakított a távcsövekben. A későbbiekben a távcsövet és a szúnyogriasztót váltogattuk egymás között, de kitartottunk. Következett az M27, a khi és h Persei ikerhalmaz, az M26, a csillagaira bontott, gyönyörű M3 gömbhalmaz (CVn), majd a ritkán észlelt Ophiucus-objektumok: az M10 és az M12. A Pegazus M15 gömbhalmaza elsőre nagyon tömör szerkezetű volt, és nagy nagyítással sem sikerült csillagokra bontani. Simon Attila 114/900-as Newtonjával ezután a nehezebben megtalálható, 13,3 magnitúdó fényességű NGC 7331 galaxissal próbálkozott. Hosszas keresés után meg is találta az elnyúlt alakú spirált. Az est krémje amatőrcsillagász körünk névadója, a Neptunusz volt. A távoli bolygó még nagy nagyítás (200-300x) mellett sem volt korong alakú, de kék színe egyértelmű volt. Az Uránusz kis fehér csillagként volt megfigyelhető, szintén a Bak csillagképben. Nagy nagyítással éppen hogy észre lehetett venni különbözőségét a közelében látható csillagoktól.
Eközben többször és több műszerrel is észleltük a már említett üstököst. Észrevettük, hogy az üstökös rendelkezik csóvával. Mivel nem voltunk biztosak a dolgunkban, mindannyian feljegyeztük a csóva irányát. Az eredmény: PA210 irányban mindannyian láttunk csóvát, kb. fél-egy fok hosszan. A három nap alatt tehát jelentős elmozdulást és változást figyelhettünk meg az égitesten.
A legnagyobb jutalom számunkra, szervezők számára az volt, amikor több résztvevő is sajnálkozott: “Én még nem akarok hazamenni!” A visszajelzések alapján bátran állíthatom, mindenki nagyon jól érezte magát, sok tapasztalattal, távcsőépítési tippekkel, új ismerettel, baráti kapcsolatokkal gazdagodott és kikapcsolódva, lebarnulva térhetett haza.
Köszönetet kell mondanom minden tagnak, hiszen a tábor a csoport összefogása nélkül nem jöhetett volna létre. Mégis, külön ki kell emeljek néhány különösen aktív szervezőt. Köszönjük Lang Péternek és Vén Istvánnak az anyagi és természetbeni segítséget, Wéber Helgának a finom ebédeket, Simon Attilának a napközbeni csillagászati vetélkedő lebonyolítását, a Kecskeméti Planetáriumnak a folyamatos elméleti és gyakorlati (távcsőkölcsönzés) segítséget, valamint a Teleki-kastély alkalmazottainak a készséges rendelkezésre állást.
Jövőre ugyanitt, ugyanígy, még többen!