Jelenségnaptár
csillagaszat.hu
-
Gigászi bolygóütközésekről mesél egy nemrég felfedezett exobolygó
Egy nemzetközi kutatócsoport Neptunuszhoz hasonló méretű bolygót fedezett fel, amely azonban sűrűbb, mint az acél. A csillagászok szerint a planéta összetételét egy hatalmas ütközés tette ilyenné. A TOI-1853b jelű exobolygó tömege majdnem kétszerese a hasonló méretű ismert bolygókénak, a sűrűsége pedig rendkívül nagy (közel 10 gramm köbcentiméterenként), ami azt jelenti, hogy nagyobb benne a kőzetek
-
A Teremtés oszlopai
A több mint 33 éve keringő Hubble-űrtávcsővel számtalan szebbnél szebb felvételt készítettek a csillagászok az évtizedek során. De vajon melyik kép a leglátványosabb? A Teremtés oszlopai minden bizonnyal jó jelölt. Tisztelet a HST-nek! Varga István, Cserszegtomaj Tisztelgés a Hubble űrtávcső előtt… Miután megkapta a “szemüvegét”, a Hubble űrtávcső ezzel az ikonikus képével került világszerte az
-
Izgalmas molekulákra bukkant a James Webb-űrtávcső egy lakhatósági zónában keringő masszív kőzetbolygó légkörében
A K2–18 egy vörös törpecsillag a Naprendszertől 128 fényév távolságra, az Oroszlán csillagképben. A Kepler-űrtávcsővel 2015-ben a központi égitest mellett egy fedési exobolygót fedeztek fel a csillagászok. A 33 napos keringési periódusú kőzetbolygó, a K2–18b a csillag lakhatósági zónájában, vagyis tőle olyan távolságra kering, ahol a víz cseppfolyós halmazállapotban lehet jelen a bolygó felszínén. 2017-ben,
-
Hatalmas galaxisbuborékot fedeztek fel hawaii csillagászok
A Hawaii Egyetem kutatói egy hatalmas buborékot fedeztek fel a Földtől 820 millió fényévre, amelyről úgy gondolják, hogy az újszülött Világegyetem kövületszerű maradványa lehet. Brent Tully (University of Hawai’i) és munkatársai váratlanul találták meg a buborékot egy galaxishálón belül. A buborék a Hoʻoleilana nevet kapta. A szó a Kumulipoból, egy hawaii teremtési énekből származik, és
-
Egy ügyes trükk miatt lát mélyebbre a Solar Orbiter a Nap légkörében
A kutatók új működési módban használták az Európai Űrügynökség (ESA) Solar Orbiter napkutató szondájának EUI kameráját, hogy a Nap légkörének egy részét extrém ultraibolya tartományban vizsgálhassák. Ez mostanáig szinte lehetetlen volt. Az új működési módot az tette lehetővé, hogy a kamerát az utolsó pillanatban mintegy „meghekkelték”, és az alkalmazott módszer szinte biztosan hatással lesz az