Szerző: Nagy Zoltán A. · 2005. október 29, szombat
{mosimage}
A Polaris 20 cm lencseátmérőjű főműszere mostanában leggyakrabban a Mars felé irányul. A kupolarés jobb szélén látható a fényes bolygó, balra kicsit fentebb a Fiastyúk (Plejádok) csillaghalmaza.
A 2005. október 30-án éjjel 1:26-kor készült felvétel technikai adatai: Canon EOS 350D 20 s, 18 mm-es objektív, f/8, ISO1600 érzékenységgel.
Gyönyörű, glóriához hasonlatos, színes fénygyűrű lehetséges jelenlétét mutatták ki a kutatók egy exobolygó légkörében. A fénygyűrű színes, koncentrikus fénykörökből álló légköri alakzat, ami csak különleges feltételek egyidejű teljesülésekor jöhet létre. Ezt a rendkívüli, ritkán látható gyűrűt a WASP-67b nevű, a Földtől 637 fényévnyi távolságban keringő, pokolian forró gázóriás atmoszférájában sikerült kimutatni az Európai Űrügynökség (European
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a