FIGYELEM: MEGFELELŐ SZŰRŐ NÉLKÜL SOSE NÉZZEN A NAPBA!
A camera obscura (latinul „sötét szoba”) egy optikai eszköz, melynek alapelve, hogy egy sötétített térbe egy apró lyukon vagy lencsén keresztül fényt engedünk be. A fény áthaladása után a tér szemközti falán vagy felületén a külvilág fordított állású és valós képe jelenik meg. Ezt a jelenséget már az ókorban is ismerték, például Arisztotelész is említette a 4. században, de szélesebb körben a reneszánsz idején kezdték használni. Eleinte nagy szobákat vagy sátrakat használtak erre a célra, az arányok és a perspektíva pontosabb ábrázolásához. A fotográfia feltalálásához vezető út egyik legfontosabb mérföldköve volt, ez képezte a modern fényképezőgépek alapját.
Galambos László által készített szolárgráfok
A szolárgráfia során egy ilyen camera obscurát használunk. A nyersanyag általában fekete-fehér fotópapír, amit szárított formában rögzítünk a doboz belsejében, kémiai előhívás nélkül. A felvétel több hétig vagy akár hónapokig is eltarthat, aminek eredménye a Nap égi útját mint fényíveket mutató egyedi kép. A kapott kép egy színes negatív lesz, melyet szkennelés után érdemes invertálni és szerkeszteni a kívánt végeredmény eléréséhez.
A lyukkamera elkészítéséhez a legfontosabb a fénytől hermetikusan elzárt belső tér biztosítása. A felhasznált anyagoknak ezen felül vízállónak és tartósnak kell lenniük, hogy kibírják a hetekig vagy hónapokig tartó kültéri expozíciós időt. Készülhet sörös vagy üdítős alumínium dobozból, ami könnyű, vízálló és könnyen lehet rajta apró lyukat szúrni. De megfelel egy PVC cső vagy más tartós műanyag tartály, vagy akár egy jól szigetelt papír cső is. A belső felületet ajánlott fekete, matt festékkel bevonni, hogy minimalizáljuk a belső fényvisszaverődéseket (tükröződéseket), ami rontaná a kép kontrasztját. A kamerán egy nagyon apró lyukat kell szúrni a doboz oldalába, ideális átmérője kb. 0.3–0.5 mm a legjobb képminőség eléréséhez.
A szolárgráfiához fekete-fehér fotópapírt kell használni, de nem a hagyományos módon előhívva, hanem a hosszú expozíciós idő alatt a Nap fénye „égeti bele” a képet a papírba. A matt felületű papírok általában jobbak, mivel kevésbé tükrözik vissza a beérkező fényt a kamera belsejében, így a kép részletgazdagabb lehet. A fényes (glossy) felületek tükröződhetnek, rontva a minőséget. Többek által bevált és gyakran említett típus például a Fomaspeed, különösen a matt felületű változatok (pl. Fomaspeed SP312, Fomaspeed N 312). A gyanta-bevonatú (RC – Resin-Coated) papírok jó eredményeket hoznak, mivel jobban bírják a hosszú ideig tartó kültéri körülményeket, és kevésbé hajlamosak a hullámosodásra.
A fotópapír behelyezése után a dobozt hermetikusan le kell zárni fekete szigetelőszalaggal, biztosítva, hogy se a fény, se a nedvesség ne juthasson be. A kihelyezéshez is stabil rögzítést (pl. gyorskötöző, erős ragasztószalag) kell használni, hogy a kamera ne mozduljon el a hosszú expozíció alatt.
Külföldön a finn Tarja Trygg, míg hazánkban az MCSE naprovatát is több, mint tíz évig vezető dr. Hannák Judit szolárgráf blogja foglalkozik kifejezetten ezzel a technikával.
Kónya Boldizsár Gábor | ✉️1300 Budapest, Pf. 148. | 📧 nap@mcse.hu | 🌐 https://nap.mcse.hu | 👥 Napészlelők
