Napészlelők találkozója
Június 23-án nyolcadik alkalommal ad otthont a magyarországi amatőr napészlelőknek az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló az MCSE Napészlelő Szakcsoport szervezésében.
Június 23-án nyolcadik alkalommal ad otthont a magyarországi amatőr napészlelőknek az Óbudai Polaris Csillagvizsgáló az MCSE Napészlelő Szakcsoport szervezésében.
2013. június 15-én harmadik alkalommal került megrendezésre a Napészlelők Találkozója a Polaris Csillagvizsgálóban. A program délelőtt 10 órakor kezdődött napészleléssel a teraszon. Szépen gyülekeztek a résztvevők, s mire elkezdődtek az előadások már közel harmincan gyűltünk össze.
Szombaton, 2012. Június 23-án került megrendezésre a II. Napmegfigyelők találkozója. Az érdeklődők és megfigyelők már délelőtt 10 órától gyülekeztek a Polaris Csillagvizsgáló teraszán, ahol felállították távcsöveiket. Bele lehetett nézni az a különböző PST Coronado Halfa távcsövekbe, amelyeket a vállalkozó kedvű megfigyelők átalakítottak saját ízlésük szerint, hogy minél jobban lehessen látni...
Első alkalommal adott otthont a Polaris Csillagvizsgáló központi csillagunkat rendszeresen észlelő tagtársaink összejövetelének. A június 11-i (szombat) találkozónak egyrészt a Nap-észlelés iránt az utóbbi időben örvendetesen megnövekedett érdeklődés, másrészt a közelgő naptevékenységi maximum adott aktualitást. A személyes találkozás, közvetlen tapasztalatcsere mellett a derült időjárás alkalmat adott a különféle műszerek,...



















Április 18-án a ragyogó Vénusztól jobbra lefelé, egy égi kisarasznyira sokak figyelmét magára vonta a hajszálvékony holdsarló, melynek kora 29 óra volt, vagyis ennyi idő telt el az újhold óta. Bánfi János, Szentes Ezen a kellemes tavaszi estén sokan látták a két feltűnő égitestet, és sokan is fényképezték. Facebook-oldalunkon közzétett felhívásunkra jó néhány szép felvételt
Immár 36 éve működik a Hubble-űrtávcső, bár az űrrepülőgép nyugdíjazása után javítása már nem lehetséges, így napjainkban már mindössze csak egyetlen giroszkóp gondoskodik a megfelelő irány tartásáról. Több mint három évtized elteltével is képes az űreszköz meglepő, látványos, és tudományos szempontból is érdekes eredményeket elérni, mint például nemrégiben, amikor egy hosszú periódusú, napközelpontján nemrégiben áthaladt
A Tintahal-köd (Ou4) egy rendkívül halvány, türkizkék színű bipoláris ködösség, amelyet 2011-ben fedezett fel Nicolas Outters francia amatőrcsillagász az Sh2-129 vörös emissziós köd belsejében. A mintegy 2300 fényévre található objektumot egy nagytömegű csillag kifúvása hozta létre, különleges formája miatt kapta a „kozmikus tintahal” nevet. Krizsán Bence, Érd Még tavaly nyárról maradt meg a projekt, és mostanára jutottam
Olyan felvillanásokat észleltek a Hold árnyékos oldalán az űrhajósok, amelyek apró meteorikus szemcsék becsapódásaitól keletkezhettek – a sikeres azonosítást már évek óta várták a szakemberek. Sokan láttunk már hullócsillagot, hivatalos néven meteort az éjszakai égen. Ilyenkor egy-egy apró, többnyire borsó vagy cseresznye méretű szemcse csapódik be a Föld légkörébe. Hatalmas, akár többször 10 km/másodperces sebessége
Földnyugta és földkelte, teljes napfogyatkozás, becsapódó meteoroidok! Az Artemis II sikeresen megkerülte a Holdat, az űrhajósok immár hazafelé: a Föld felé vették útjukat. Űrhajósok még soha nem jártak ilyen nagy távolságra a Földtől: korábban az Apollo-13 jutott legtávolabbra, 400 171 kilométerre, az Artemis II április 6-án 406 771 km maximális távolságra jutott. 1970-ben az Apollo-13