Észleljük át magunkat 2016-ba!
Ki mit látott, mit észlelt, mit tapasztalt a csillagos égbolton az óév végén és az újév elején? Észlelések, fotók, beszámolók az MCSE tagjaitól.
Cseh Viktor, Nagyvarsány
Úgy gondoltam a jó időt kihasználva én is csatlakozom az “Észleljük át magunkat 2016-ba” akcióhoz.
Gondolkodtam mi is lehetne jó célpont, és sokat nézelődtem az égen miután rájöttem; “Miért is ne lehetne szilveszter éjjel egy emblematikus téli objektum a rajzolás tárgya?”
A Messier 1 jelű ködösség az egyik legszebb szupernóva maradvány az égen; inhomogén felülete már az én kicsi távcsövemben is megmutatja a köd határozott struktúráját.Engem az M1 alakja leginkább egy Trabant emblémájára emlékeztet; “Trabant-köd”?! – na inkább maradjunk a Rák-ködnél. A csillagmező kicsi nagyítással roppant gazdag, és ekkor a csillagroncs egy kis lángnyelvre emlékeztet; “Láng-köd”? Nohát mennyi mindenre hasonlít egyetlen egy égitest is, bár meglehet inkább a hideg és álmosság játszadozott az érzékeimmel.
Tény hogy nagyon látványos csillagmaradvány, az egyik legnagyobb felületi fényességű, melyben könnyen látszanak a részletek.
Az M1 rajzolása után jöttek a további klasszikusok; M45, M43-42, A 37-es halmaz (NGC 2169), a hatalmas Melotte 20, stb…
Közben érdekes volt elgondolkodni azon hogy újra eltelt egy év. A távcsőbe pillantva viszont ugyan azaokat az égi csillagösvényeken járok, mint annak idején Herschel, Messier, Galle és a többiek. Érdekes dolog a csillagok világa! B.U.É.K.!
Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém
A petárdás-tűzijátékos hadiállapot hajnal 2 felé alábbhagyott, így kimerészkedtem. -10 fok, kissé párás levegő, 90% cirruszfedettség az égen, garantált volt a holdhaló.
Egyúttal az is, hogy a Catalina csóvájából gyakorlatilag semmi se fog látszani, ám mégse volt rossz: a cirrusz az Arcturus köré szép vörös pártát varázsolt, felerősítve a csillag természetes színét, s a zöld üstökössel igazán csinosak voltak együtt! A párosról a kép 300 mm-es objektívvel készült, 7 perc 30 másodperc fotója összegezve, kivágat.
A második képen az új évszám fényfestve, plusz a holdhaló (később szebb lett).
Ugyanezen cirruszoknak köszönhetően a fényesebb égitestek körül szép párta volt, illetve a Vénusz körül kis ideig koszorú is, kissé még ovális is, erről is csatoltam egy képet.
A Mars vöröse és a Spica kékje is hangsúlyt kapott a párták által.
A Hold és a Jupiter kettőse: a Hold körül is volt egy ideig koszorú (amellett, hogy gyakorlatilag végig holdhaló is akadt).
Mindenképp meg akartam várni, míg a Vénuszt is be tudom komponálni a panorámaképbe, persze a Hold közben tovább gurult a város irányába, de szerencsére még annyira nem ért be a fényszennyes égrészbe, hogy eltűnjön a haló, így egy képre került a nemrég kelt Vénusz, a faágnál a Mars, a Hold és az ő halója, valamint a Jupiter. (A beérkező egyre vastagodó felhők okán a Szaturnusz esélytelen volt, így azt már nem vártam meg).
Az objektívemre fagyott dér csak fél óra elteltével olvadt le itthon, szobahőmérsékleten… Rólam picit hamarabb, de még így is sokkal kellemesebb volt szélmentesen a -10 fok, mint élénk széllel 30-án este a Bakonyban a -9.
Papp Sándor, Kecskemét
Mizser Attila, Pilisszentkereszt
Gulyás Krisztián, Veresegyház
Karácsonykor határoztam el magam, hogy ha az időjárás engedi – akkor már esélye volt az év végi derülnek -, akkor én bizony észlelni fogok újév napjára virradóan. Így esett meg, hogy Szilveszter este beállítottam az ébresztőt fél 4-re, majd az éjféli koccintás után nyugovóra tértem, bízva abban, hogy lesz hajnalban tiszta égbolt, ami már 29-e óta tartotta magát, a távcső is kint volt, az előző hajnalokat mellette töltöttem.
Átálltam a Holdra, hasonló tapasztalatokkal a videózás kapcsán, de azért itt is sikerült összeszedni némi videóanyagot. Szépen megvilágított volt a Clavius kráter, mellette a Moretus központi csúcsa végtelen hosszú árnyékot vetett a kráterfenékre, a kráter szaggatta terminátor varázslatos volt a déli részen, így is neveztem el később az erről a tájékról készült képet: Déli végeken.
A laptop nem igazán preferálta a csontig hatoló hideget, a kijelző bágyadtan pislákolt, kezdett grízessé válni a kép, jobbnak láttam összepakolni a gépet, mielőtt még visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Emellett az ujjaim is kezdtek érzéketlennél válni (touchpad-et, egeret nem igazán lehet kesztyűben babrálni), így fél 6 magasságában idejét láttam annak, hogy bemenjek. Utoljára még beállítottam a Catalina üstököst, amely az okulárban a Hold fénye, illetve a cirruszok miatt csak halványan pislákolt az Arcturus árnyékában – ha lehet ilyen képzavarral élni egy 0 magnitúdós csillag kapcsán.
Elégedetten mentem be a meleg házba és megállapítottam – amellett, hogy kutya hideg van kint -, hogy ennél jobban nem is kezdődhetett volna az év.
366 nap múlva – ha az időjárás engedi – engem megint az ég alatt fog találni a hajnal.
Adatfetisisztáknak: A képek 120/1000-es SW refraktorral, ASI120MC kamerával készültek 2,5-szeres fókusznyújtás mellett. A Jupiter 1750 frame-ből lett összerakva, a Hold pedig 4 db képből készített mozaik, egyenként 900 frame felhasználásával.
Nagy Szabolcs, London
Szémár Ferenc, Pécs
Üdvözlettel: Szémár Ferenc
UI: Boldog Új Évet kívánok az MCSE-nek!
Rosenberg Róbert, Adony
Zseli József, Nagyvenyim
Boldog Új Évet kívánva küldök egy képet, amelyiket ma hajnalban készítettem. 2016 első éjszakáján a kristálytiszta átlátszóság mellett örökítettem meg a Hold és a Jupiter “fagyos” együttállását, a mogyorófa ágai között Nagyvenyimen.
Keszthelyi Sándor, Pécs
Pécs belvárosában, a lakásunkban töltöttük Szilveszter estéjét. Bár az ég felhőtlen volt, de mindig valami kis párásság volt a horizont közeli 10-20 fokos sávban. Ki-ki néztünk a kiskertünkbe, várakozva jobb égre, hogy hátha leülepedik ez a kis homály. Így telt az idő és már 23:20 lett. Akkor a keleti ég alján, a tetők és kémények között megláttuk a Holdat. A karácsony napján még telihold mostanra már jócskán lecsökkentette fázisát: már csaknem utolsó negyednyinek látszott. A tengelye a látóhatárhoz képest csaknem párhuzamosan feküdt és a felső fele már árnyékba borulva hiányzott. Alacsony helyzete és a finom pára miatt a sárga fénye kicsit narancsos-vörös árnyalatot kapott. A Holdtól pontosan felfelé, úgy 4-5 foknyira egy fényes csillag ragyogott. Ez a “csillag” persze a Jupiter bolygó volt. Igen szép volt a két égitest látványa! Az együttállást különlegessé tették a körben felfénylő és robbanó tűzijátékok. Sragner Márta 23:34-kor gyorsan megírta a Facebook-ra, hogy: “A kelő Hold fölött van egy fényes “csillag” a Jupiter bolygó! Nagyon szép látvány! Ki az ég alá!!!!” Ennek hatására sok olyan, a szabadban tartózkodó laikus ismerőse is láthatta és érthette, hogy mi van az égen éppen! Azután félórával később már 2016 lett!
Csillagfényes új évet kívánunk!
Cseh Viktor, Nagyvarsány
Az új év első észlelésére 1-jén este került sor! Mivel az időjárás egyre csak romlott és az ég párás lett, egy fényes célpontot kerestem. A Stock 23 jelű nyílthalmazt választottam mely a Cassiopeia, Camelopardalis határán fekszik. Bár nagyobb része már inkább a Camelopardalis-hoz tartozik.
Az Égabrosz segítségével, könnyen odataláltam a fényes csoporthoz, melyet már egy kis látcsővel is tanulmányozni lehet. Sőt, még szabad szemmel is észrevehető, ha tudjuk merre keressük! A halmazban 4 fényesebb és vagy egy tucat kissé halványabb csillag látható, köztük egy szép kettőscsillag is látható az STF 362. Gyakorlatilag teljesen felbontja a távcső ezzel a nagyítással.
Óév – újév (Török Tünde)
Az év végét Budapesttől 40 km-re, szinte a semmi közepén töltöttük el. Már alig vártam, hogy sötét égbolt legyen felettem, A kocsi megtelt kutyákkal és távcsövekkel (2/5 rész kutya, 2/5 rész távcsövek, a maradék jutott nekem.)
2015. december 30.
16:30 UT – 19:00 UT
Sötétedésre értünk le. A kutyákkal rögtön a tópartra mentünk, ahol mindenki a kedvencével foglalkozott. Ők fürödtek (igen, fürödtek a mínuszokban), fát rágtak, kergetőztek, én a binokulárommal az égre tapadtam.
Jó átlátszóság, de elég rossz nyugodtság volt. A Tejút gyönyörűen látszott, az M31 elfordított látással szabadszemes volt. Alatta életemben először binokulárral sikerült az M33-at is megpillantanom. Érdekes, hogy az M31 szinte kiugrott a sötét háttérből: a magja nagyon fényes, ugyanakkor az M33 szétterülőbbnek, nagyon halványnak tűnt
(Reméltem, hogy talán az északi fényt is sikerül majd látnom, de éjfélig sem volt szerencsém.)
Egy meteort pillantottam meg 18:OO UT környékén a Pegazus irányában. Kb. 1,5 másodpercig láttam, fényességét 2,5 magnitúdóra becsültem.
A rossz nyugodtság miatt inkább binokulárral pásztáztam az eget: Vállfa, Ikerhalmaz, Plejádok, a gyönyörű Aldebaran a Hyádokkal, a kelő Orion vörös Betelgeuse szinte kiszúrta az eget. A Capella a zenithez közeledve uralta a többieket, a nyári háromszög csillagai már lenyugvóban voltak a nyugati égbolton. Az egyre magasabbra mászó Orion köde gyönyörű volt. Észak felé a Nagymedve szekerrúdja, az éta UMa szinte belelógott a tóba. Már az hatalmas élmény volt, hogy el/leláttam a horizontig.
Ekkor már -8-9 fok volt. Úgy döntöttem, szüneteltetem az észlelést,
2015.12.31.
09:15 UT
Az év utolsó napját Nap-észleléssel kezdtem. Szikrázó napsütés, csikorgó hideg, Morpheusz távcsövem készen állt a Napra. Sajnos az idő csalóka volt, mert bár az átlátszóság kiváló volt, a nyugodtság megint nem volt megfelelő.
45x nagyítással kezdtem, de a Nap széle már így is erősen hullámzott. Egy csoport közeledett a nyugati peremhez három nagy és néhány kisebb folttal. A csoporttól DK felé néhány kisebb folt (3-4) alkotott egy halvány csoportot.
Nagyobb, 150x nagyításra váltottam, de egyre rosszabb lett a kép. A nagy csoport vezető foltja kissé csúcsosnak tűnt, furcsa, elnyújtott alakkal.
15:40 UT
Landy-Gyebnár Mónika ihletésére megcéloztam a Merkúrt.
Gyönyörű sötétnarancs volt a naplemente. Az égen már látszott a Vega, Altair és keleten a Capella. A Merkúr lassan belemerült a narancsszínű tengerbe. A bolygó csak egy apró , szintén narancs pötty volt, majd hamarosan eltűnt, ahogy lenyugodott a sötétedő égen.
22:28 UT
Ez az év utolsó észlelése. Már nagyon hideg volt, a fekete mechanikafej itt-ott fehérlett a dértől, a kezem még kesztyűben is majdnem a távcsőhöz fagyott. -12 fok volt.
A keleti égbolton felkelt a Hold, felette a Jupiterrel. A bolygó mellett katonás sorban sorakoztak holdjai: Io, Europa, Ganymedes és Callisto. A bolygón négy felhősávot kitűnően lehetett látni, egy-egy nyugodtabb pillanatban még egy ötödik-hatodik is bevillant 150x nagyítással.
Gyorsan szaladt az idő, visszatértem hát a Holdra. A terminátor a kráterekkel szabdalt déli területen áthaladva gyönyörű árnyékokat vetett a Maurolycus kráterre. Gyönyörű volt a Jacobi is 150x nagyítással. A hideg ellenére a társaság többi tagjai is a Hold felszínén ámuldoztak, majd inkább besiettek a melegre.
A Hold után áttértem az Orion-ködre. A szürkés ködösség közepén ott ragyogtak a Trapezium csillagai. Aztán éjfél lett.
