Boldog új évet kívánunk…
…tagtársaink észleléseivel, beszámolóival, felvételeivel, amelyek december 31-én napkelte és január 1-jén napkelte között születtek.
Szilveszteri rakétaindítás a Corona Borealis Obszervatórium mellől (Kereszty Zsolt).
Pécs
2016. december 31-ike estéjét pécsi otthonunkban töltöttük. Feleségem torokfájása és köhögése miatt rám hárult, hogy átészleljem magam az újesztendőbe. A korábbi Szilveszter-esték között akadt eső, havas, borult, akadt holdas, akadt szeles kristálytiszta ég. A mostani körülmények észlelési szempontból borzasztóak voltak. Az égen felhő ugyan nem volt, viszont napok óta állt a levegő, semmilyen légmozgás sem volt. Pécs füstje, pora, párája megrekedt. A horizonthoz közeli 10-20 fokos homályban semmi sem látszott. Feljebb látszódtak a csillagok és csillagképek, de elég bágyadtan fénylettek. A nevezetesebb épületek (négytornyú templom, dzsámi, városháza) díszkivilágítása és egekbe törő sugarai – kivilágították az éppen oda forduló csillagképeket is.
Többször felöltöztem és 20×80-as binokuláromat a nyakamba véve próbáltam változócsillagokat nézni. Tébolyító lárma, mert folyamatosan robbanások dörgése hallatszott. Persze ilyen hangzavarban még lehetett volna változókat észlelni. Viszont percenként többször, igen közeli, 500 méteren belüli tűzijátékok villanásai és durranásai jöttek váratlanul, hol ebből, hol abból az irányokból. Még ezek a közvetlen- és visszfények is kibírhatók lettek volna. Csakhogy a közeli felvillanásokat füstfelhő is követte. Az meg a légmozgás hiánya miatt az égen is maradt és csak lassan oszladozott, süllyedt lefelé – de rögvest követte egy mások robbanás füstmaradványa. Az eget lassan és folyamatosan füst terítette be. Az egyenetlen és lassan gomolygó
homályokon aztán a város fényszennyezése még jobban érvényesült. A felhőtlen és holdtalan estéken megszokott szabad szemes határmagnitúdó 1 magnitúdót romlott, persze ez a távcsőben is így volt.
Azért csak-csak próbáltam változócsillagokat nézni és fényüket becsülni. 17:55-18:10-ig, aztán 20:00-20:10-ig, majd 20:55-21:05-ig, végül 23:15-23:25-ig voltam az ég alatt.
Kezdetben még ment a dolog. 18:00-kor a CH Cyg még éppen sejlett, az itteni 8,3 és 8,7 magnitúdós öh-kal 8,6-ra becsültem.
18:02-kor a khí Cyg már lejjebb volt nyugat felé, azt éppen sejtettem, de feljebb csak 8,2 látszott, alatta a 8,8-as nem, így nem mertem beírni.
18:03-kor a T Cep mira ment, igaz az volt leginkább a zenithez közeli, itt a 8,2 és 8,8 közé tehettem 8,3-nak.
18:05-kor a rho Cas könnyű volt: 4,9-esnek észleltem, igaz nem puszta szemmel, hanem 20×80 B-vel.
18:07-kor az R Cas-t kerestem, de hát az nem ment, igaz a 8,4-est sem láttam, maga a változó úgyis minimális fényében van, jóval lejjebb.
18:09-kor sikerélmény volt még a most legfényesebb mira változó: az R Tri, itt 6,9 és 7,7 közé tehettem 7,5-nek.
Az omikron Cet ekkor még alacsonyan volt, erre 20:05-kor tettem próbálkozást. Déli irányban reménytelen volt ez. Igaz a 8,1-et EL-al láttam, de a változót nem.
20:56-kor az Ori már magasabban járt. A Rigel alatt az R Lep területe megvolt, de csak 7,7-ig láttam csillagokat, magát az R Lep-et nem.
20:59-kor az U Ori-val próbálkoztam, mert az magasabb helyzetben volt. Ez a mira is minimumban van mostanság, így persze nem láthattam. Igaz a 9,1-es öh-ja sem jött. 21:02-kor
23:15-kor az RV Tauri típusú U Mon sikerélmény volt, mert maga a változó fényes volt éppen: 6,0-t jegyeztem.
23:18-kor az R Leo esetében a 8,4 és gyengén a 9,1 is látszott. Azt hittem a változót látom, csakhogy a 9,2-es öh-t sejtettem, így ez sem sikerült.
23:20-kor a Z UMa jött. Szerencsére fényes volt, mert csak a 7,2 és 7,6 látszott és a 8,4-es alig-alig. Beírtam a 7,9-et neki.
Szégyenszemre az utolsó észlelésem az óévben: az előttem tornyosuló vörös óriáscsillag: az alfa Ori lett. Capella, Rigel, Procyon – és 23:24-kor már meg is volt a 0,4.
Mindösszesen 7, azaz hét változócsillag pozitív fénybecslése sikerült. Szörnyű Szilveszter!
2017. január 1-én hajnalban, 6:20-kor felébredtem. A környéken már csend van és nyugalom. Minden tűzijátékot eldurrogtattak. Az égbolton sem felhő, sem füst nincsen. A Jupiter, a Spica, az Arcturus látszik. Mit lehetne még észlelni? Gyorsan megnézem a számítógépben: a heavens-above.com honlap jelzi, hogy az ISS Európa felé tart. Még lesz egy átvonulása felettünk 06:52 és 07:03 között. Ez még beleférne észlelésnek a 07:29-es pécsi napkelte előtt. Jól felöltözöm és kimegyek a házunk előtti utcára. Egy lélek sincs sehol és teljes a csönd. A négytornyú templom díszkivilágítását már lekapcsolták. Délkeleten már piroslik az ég alja. A füst leülepedett Pécs mélyebben lévő részeibe. Pár perc várakozás után megjelenik egy “csillag” nyugat felé. Éppen az utca végén, jön fel a horizontra merőlegesen. 15 fok magasságban +1 magnitúdós. Komótosan halad felfelé, nyugodt fénnyel. Ez csakis a Nemzetközi Űrállomás lehet. -1 magnitúdós, amikor egy csillagtól (nyilván az alig látszó Regulustól) halad el jobbra. Lassan, de biztosan fényesedik. 40-45 fokos magasságban eléri a Jupiter (-1,8 magnitúdós) fényességét. Aztán azt is túlragyogja. Biztosan -3-as. Szinte a zenitben látni, talán kicsit északabbra. Olyan helyen halad, ahol már nem látszanak csillagok, például a Nagy Göncöl egyetlen csillaga sem látszik már a kékesfehér hajnali égen. Utána északkelet felé halad és újra “csak” Jupiter-fényességű lesz. Ez után gyorsan gyengül a fényessége. 0 magnitúdós lehet, de már gyengén látszik. 20 fok magasságban már alig látszik, holott még +1-es fényű. Az ég már nagyon világos arrafelé. Máshol is az: a Spica is eltűnt, csakis a Jupiter maradt az égen. Egy távoli harang szólal meg először. Aztán a négytornyú székesegyház előtti mechanikus óra (“Pécs legpontosabb órája”) elüt négyet, majd sorban a hetet – és az utolsó óraütéskor vesztem el az ISS-t. Megjelenik az első járókelő. A parkos részen egy másik jön, aki – az éjszakát túlélt – kutyáját sétáltatja. Jön az első autóbusz. Megkondul a legmélyebb hangú nagyharang. Kezd éledezni a város. Az újév első reggele következik! És kezdődik az új esztendő! Jó észlelést kívánok mindenkinek az egész évre! Keszthelyi Sándor
Kecskemét
A 4C 11.69 (CTA 102)-őt még mindig el lehet érni a “c” térkép ÖH-i-val. Igaz,innen Kecskemétről kell is hozzá a 24 T 133x. Jobb egeknél meg kistávcsöves biztosan.
Az SS Cygni egyértelműen fényesedik. A RU Pegasit már tegnap is fényesedőben láttam,de mára leállt valahol “fél-úton”. RX And, KT Per fenn vannak,míg a TZ Per-t csak szerettem volna látni. Az RR Taurinál ki kellett hozni az 5 mm-es orthót és úgy is épp csak sejthető volt.
Veszprém
A Mars és a Neptunusz együttállása, jobbra lent a Vénusz és a Hold beégett képe.
A Hold és a 45P/Honda–Mrkos–Pajdušáková-üstökös.
A Nemzetközi Űrállomás átvonulása Veszprémből, az új év hajnalán (Landy-Gyebnár Mónika).
A Nemzetközi Űrállomás részletei is kivehetők Landy-Gyebnár Mónika felvételén.
Az új év első napkeltéje Landy-Gyebnár Mónika felvételén.
Landy-Gyebnár Mónika
Újkér
A hónap elejétől készültem és vártam az ünnepeket, eldöntöttem, a Szilvesztert szeretném a csillagos ég alatt tölteni. Már 29-én is tiszta, csillagos ég volt, bíztam benne, hogy még pár napig kitart. December 30-án kipakoltam a HEQ5 mechanikát és a 120/1000 refraktort, vizuális észleléshez készültem: a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova üstököst sajnos egyik nap sem sikerült elcsípni, láthatóságán sokat rontott, hogy a délnyugati horizontot fák, épületek takarták. Szilveszter napján már fátyolfelhők voltak az égen, de még így is sikerült a Vénuszt, és a vékony holdsarlót észlelni. Csodaszép páros volt a vöröses színű Mars és kékes színű Neptunusz. Sokáig nem tudtam kinn maradni, már sötétedés után elkezdődött az ünnepi tűzijáték, hideg is volt, kezem, és ujjvégeim az érzéktelenségig megfagytak, egy holdsarlós fotót még sikerült készíteni. A hamuszürke fény szabad szemmel nem volt látható, alig ütött el az égtől, a 2016.12.31-én 15:50 (UT) órakor készített képen is csak nagyon halványan látszik. 
Laczkó Éva
Budapest
Pilisszentkereszt
Az első célpont a Mars és a Neptunusz párosa. Ritkán esik meg, hogy 62-szeres nagyítással két bolygót szemlélhessen az ember a távcsőben, most ez történik. A narancssárga Mars vakítóan ragyog ennél a nagyításnál, mellette a Neptunusz kékesszürke korongocskája alig-alig pislákol. Érdekes látvány a két bolygó így együtt. A Mars már fél évvel túl van földközelségén, már-már el is felejtettük, pedig még mindig kitart az esti égen. A Neptunuszról könnyen megfeledkezik az ember, a korong puszta tényén kívül én mást sosem látok, nem is erőltetem. Ami lenyűgöző most, az a két bolygó fényességkülönbsége, ami 9 magnitúdó! A seeing katasztrofális, a 25-ös Newtonnal az alapnagyítás egyben a legnagyobb kihasználható nagyításnak is tűnik.
Odalenn, a faluban beindul a durrogtatás, ez a sajátosan értelmetlen és veszélyes legújabb kori népszokás. A világgá szaladt kutyák mellett ujjak és szemek is áldozatul esnek ennek a technikai sportnak (tudvalevő, hogy a Kis Kutya, a Nagy Kutya, valamint a Vadászebek a petárdázás elől menekültek az égboltra). Odafenn, az égen is beindultak a durrogtatások. A törpenóvák közül úgy tűnik, az SS Cyg épp megindult felfelé, az RU Peg is maximum táján. Az RX And és a KT Per is láthatóan jól érzi magát, épp maximumban találom őket. Mirák következnek és néhány SR. Az R Aqr milyen közel van már a Marshoz! Vagyis hogy a Mars mászott közelebb hozzá, mióta nem észleltem ezt a szimbiotikus mirát. R Peg, RZ Peg, R Cyg, U Cyg, R Cam és a többiek – évtizedek óta követem liftezésüket. A szilveszteri rakéták is elkezdenek liftezni, ezen az éjszakán bolygószerte több százmillió indításnak lehetünk tanúi, ez is mutatja az emberiség töretlen érdeklődését az űrtechnikai kérdések iránt. Vagy valami mást.
A szilveszteri vizuális effektusok eredményeként az ég is elkezd villózni, amit megelégelek, és összepakolok, indulok vissza, a Polaris felé. Nem ez volt az évezred derültje, de az egyre párásodó időben jó volt idefent észlelni olyan égen, amit szívesen elfogadnék standard égboltomnak.
Mizser Attila
Érd
Napnyugta volt már, mikor elindultunk. Az út DNY-Ny-nak vitt, és a lenyugvó Nap csodálatos narancssárga színre festette az eget. Hoppá, hiszen itt kell lennie a Holdnak is, jutott eszembe. És igen: egy alig 6%-os holdsarló volt az égen, nem messze tőle pedig kicsit magasabban ragyogott a Vénusz. Ahogy kezdett sötétedni, a sarló egyre élesebben látszott, a Vénusz pedig még fényesebbé vált. Sajnos fátyolfelhők kezdtek beúszni a horizontra, és a leszálló köd is aggódással töltött el: az esti listán a 45P üstökös szerepelt az első helyen.
Az esti alkonyat még biztató volt…
Lassan besötétedett, a vörös Mars is megjelent az égen a Vénusz felett. A köd egyre feljebb kúszott. Mint házigazdáimtól megtudtam, Érd szinte legmélyebb pontját sikerült kiválasztanom ó-újévi észlelésemhez. Az egyre rosszabb határmagnitúdót még az is tetézte, hogy a nyugalmasnak várt városkában a környéken majdnem mindenkit elkapott a tűzijáték láz.
A 45P üstökös csak álom maradt, a binokuláris változóim is visszakerültek a táskába. Majd jövőre, de akkor jobb tervezéssel vágok majd bele.
Török Tünde
Adony
A 2016-2017-es szilveszter éjszakát is az észlelésnek szándékoztam szentelni. A 2016 utolsó naplemente felvételén látható, hogy Adony térségében a légkör átlátszósága nem éppen a csillagászati észlelésre alkalmas. A Hold-45P/Honda-Mrkos-
Szilveszteri naplemente Rosenberg Róbert felvételén.
A Perseus-ikerhalmaz Rosenberg Róbert felvételén.
Szolnok
Látványos zöld sugár Szabó Szabolcs Zsolt felvételén.
A holdsarló látványos alakzatai: “félbevágott” Mare Crisium, Langrenus, Petavius Szabó Szabolcs Zsolt felvételén.
Szabó Szabolcs Zsolt
Hegyhátsál
Budapest (Békásmegyer)
Pomáz
Aztán január első napján tényleg nem lett volna ég a megfigyeléshez, csak köd.
Bóly
