Dr. Deák András elnök beszéde az 1947. szeptember 22-i sajtóbemutatón

Hetven évvel ezelőtt, 1947. szeptember 22-én mutatták be a sajtó képviselőinek az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót, hazánk legelső ilyen intézményét. Az évforduló kapcsán Dr. Deák András MCSE-elnök megnyitó beszédét tesszük közzé.

Dr. Deák András elnök úr beszéde az 1947. szeptember 22-i „sajtóbemutatón”

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örömmel üdvözlöm Önöket a Magyar Csillagászati Egyesület első otthonában. Mint látják, ez az otthon még sok tekintetben kezdetleges, sőt szegényes. Mi azonban, akik tudjuk, hogy mennyi viszontagsággal kellett küzdenünk, amíg odáig jutottunk, hogy az Egyesület megalakulhasson, hivatalos elismerést nyerhessen, fedél alá juthasson és a szükséges fizikai és anyagi eszközök birtokában nekivághasson annak a feladatnak, amelyet maga elé tűzött, és amelyet bővebben igen tisztelt elnöktársam és barátom, dr. Kulin György adjunktus úr fog ismertetni, megelégedettek és boldogok vagyunk, hogy a mai felavatásig eljutottunk.

Belföldi vendégeink előtt nem kell hangsúlyoznunk, de talán külföldi vendégeink sem vádolnak hazafias elfogultsággal, ha megállapítom, hogy Magyarország az első világháború előtti időben a legteljesebb mértékben, de az első és a második háború közötti időben is messze ama mértéken felül, amelyet egy legyőzött kis nemzettől várni lehetett volna, részt vett a világ népeinek kultúrmunkájában: egyetemei, irodalma, technikai kutatásai és teljesítményei, közgazdasági intézményei, közlekedése, városai mind felvették a versenyt bármely más kultúrnemzet hasonló intézményeivel; ami speciell a csillagászat tudományát és terjesztését illeti, elég utalnom arra a kiváló tudományos munkákra, amelyet egyetemeink a kutatások és egy tudós csillagásznemzedék nevelése terén végeztek, elég, ha megemlítem, hogy a Svábhegyi Állami Csillagvizsgáló Intézet már a ’20-as években megkezdte komoly tudományos eredményeket hozott működését azokkal a csillagvizsgáló eszközökkel, amelyeket az idegen uralom alá került Ógyallai Konkoly-Thege Csillagvizsgálóból sikerült visszakapni, és ha végül emlékeztetek arra, hogy a ’20-as években működött a Stella Csillagászati Egyesület, amelynek munkássága külföldön is ismert volt, és amelynek évkönyve, a Stella Almanach mindig gazdag tartalommal jelent meg.

Azután jött a világégés. Először a német parancsuralom fonta be egyre jobban az országot, s lassanként megfojtott mindent, ami nem volt a náci propaganda szolgálatába állítható: lévén pedig az igazi tudomány mindig politikamentes, s az igazi tudósok mindig idegenek a napi politikai áramlatoktól, elsorvadt nálunk is a komoly tudományos kutatás. Azután belesodródtunk a szörnyű háborúba, s végül harctérré vált országunk. Mire elkövetkezett a felszabadulás, éhezve, rongyosan, sebektől borítva a porban feküdt az ország. De ha porba rogyott is a sors kemény csapásai alatt, nem vált nyomorékká és nem vált koldussá. A nemzet bámulatos életereje most mutatta meg, hogy erős akarattal, összeszorított fogakkal mire képes egy, a történelem által még további feladatok elvégzésére szánt nép. Hogy fizikai téren – ellentétben sok más, kevesebb rombolást szenvedett országgal – mily csodálatos gyorsasággal tért magához úgy a főváros, mint az ország többi része, nem kell ecsetelnem, hiszen tanúi voltunk ennek mindnyájan, az eredményeit magunk előtt látjuk. Inkább arról szeretnék megemlékezni, hogy a feltámadás szellemi téren is aránylag igen gyorsan bekövetkezett. E szellemi fel-feltámadás egyik ékes példája volt az a mozgalom, amely egyesületünket szülte.

Alig takarították el a nagyobb romhalmazokat a főváros utcáiról, már néhány hónappal az ostrom után megkezdődtek többek között a népművelési és szabadegyetemi előadások. Lelkes tudósok egész gárdája tartotta ezeket az előadásokat, amelyek némelyike – ha népszerű formában is, de mégis – elvont tudományágakat választott tárgyául; igazán öröm s lelkesítő volt látni, hogy ezekre az előadásokra, amelyeket az előadók ablak, sokszor ajtók nélkül, félig romba dőlt termekben voltak kénytelenek – az első előadássorozatok 1945 késő őszébe nyúlt, vége felé sokszor dideregve a didergő hallgatóságnak – tartani, milyen nagyszámú közönség tódult a lakosság minden rétegéből. A legnépszerűbb ilyen előadássorozatok egyike volt az, amelyet úgy 1945-ben, mint 1946-ban dr. Kulin György tartott a népművelési központ rendezésében. Ezeknek az előadásoknak a lelkes, és a második előadási évben is híven visszatért közönsége adta a Magyar Csillagászati Egyesület első néhány száz tagját, s ez a közönség volt az, amely oly lelkesedéssel karolta fel ama – legelsősorban dr. Kulin barátomnak köszönhető – kezdeményezést, hogy a megszűnt Stella Egyesület helyett, a Stelláétól bizonyos tekintetekben eltérő célkitűzéssel új amatőr csillagászati egyesületet alakítunk, amely majd méltóan sorakozhatik fel az oroszok Mirovedenia nevű, a cseh, az osztrák és a majdnem minden nyugati államban működő, régi, híres csillagászati egyesületek mellé. Az egyesület céljairól elnöktársam fog megemlékezni; én e helyen csak megemlékezem arról, hogy egyesületünk 1946. november 11-én tartotta alakuló közgyűlését, s hogy alapszabályainkat a Belügyminisztérium 1947. augusztus 2-án hagyta jóvá. Már az alakulásnál azonnal több mint 400 tagunk volt, s a tagok száma ma már jóval meghaladja az 1400-at; az alakulás után azonnal megkezdtük működésünket oly keretekben, amelyeket a törvény az alapszabályok jóváhagyásáig is lehetővé tett: kiadtuk az 1947-es csillagászati évkönyvet, megjelentettük a Kulin-Kolbenhayer szerkesztésében publikált „Rádió-Radar-Rakéta a csillagászat szolgálatában” című művet, ezen kívül pedig Kulin Györgytől két, a csillagászatról szóló népszerű füzetet.

Az Egyesület szerényen indult, tagdíját alacsonyra szabta, hogy minél több kispénzű ember is beléphessen tagként; az egyesületet elsősorban lelkes tagjai tartják fenn részben anyagi támogatásokkal, részben önkéntes munkával. Egyelőre az egész adminisztrációt is önkéntes munkások végzik. Eleinte a kegyes tanítórend gimnáziumi épületében, később pedig egyes elnökségi tagjaink magánlakásán gyűltünk össze és ott törtük a fejünket azon, hogy hogyan birkózzunk meg a ránk zúduló problémákkal. Pénzt kellett előteremtenünk, hogy addig is, míg rendszeres működésünket megkezdhetjük, sajtó kiadványainkkal tartsuk ébren tagjainkban az érdeklődést; a hatóságokkal kellett érintkeznünk alapszabályaink elismertetése céljából; meg kellett mozgatnunk a kormányt, a fővárost, a társadalmat, hogy végleges elhelyezkedést találjunk, s hogy megvalósíthassuk egyik legfőbb célunkat, az Uránia bemutató felállítását. Fáradozásaink sikerrel jártak: a társadalom mellénk állott, tagjaink száma – mint már említettem – 10 hónap alatt majdnem megnégyszereződött, s ezek közül sokan a tagdíjakon felül önkéntes adományokkal és kölcsönökkel siettek segítségünkre; számos magánember, bank és iparvállalat alapító és pártoló tagságot vállalt; megértő támogatást kaptunk a Vallás- és Közoktatási Minisztériumtól, amely pénzt és ezt az épületet bocsátotta rendelkezésünkre; az Újjáépítési és Közmunkaügyi Minisztérium építési munkát teljesített; pénzadományt kaptunk a fővárostól, és végül de nagyon is nem utolsó sorban, rendkívül értékes támogatásban részesített az Állami Csillagvizsgáló Intézet megértő s baráti vezetősége, amely komoly méretű műszereket adott a bemutató céljaira és könyveket könyvtárunk részére.

A vezetőség fáradozásának, a tagok lelkes segítségének, a társadalom megértésének és a hatóságok támogatásának az eredménye, hogy ma megkezdheti kulturális feladatát az Uránia bemutató is, amelyet pár perc múlva önök is meg fognak szemlélni. Az Egyesület vezetősége igyekezni fog a tagok, a társadalom és a hatóságok előlegezte bizalomnak megfelelni, és reméli, hogy nemsokára a mi egyesületünk sem a csillagászati tudomány népszerűsítéséhez, sem az amatőrök – különösen az iskolai ifjúság – ez irányú kiképzésében, sem pedig otthonának és az Urániának külső megjelenésében nem fog elmaradni a többi kultúrországok hasonló intézményei mögött!

Még sok a tennivalónk. Az Uránia falai állanak, de még hiányzik a kupola és a belső berendezés, amit a tél beállta előtt szeretnénk előteremteni. A legszükségesebbeket megépítettük, de még nincsen olvasótermünk, fotókamránk; a teraszt is ki kell még bővítenünk. Bízunk benne, hogy oly látogatási forgalmat kell lebonyolítanunk, amelyet az eddigi önkéntes munkatársakkal nem győzhetünk: hisszük, hogy az állam és a főváros a csillagászati képzést bekapcsolja iskolai programjába, és munkaerőket fog rendelkezésére bocsátani.

Kérem a sajtó és a rádió képviselőit, akik e felavató ünnepünket megjelenésükkel megtisztelték, hogy segítsenek bennünket kulturális munkánkban hatalmas szavukkal és hiszem, hogy az ő segítségükkel biztosan és gyorsan révbe fogunk jutni!
Isten áldását kérem munkánkra és az új otthonunkat, valamint az Urániát ezennel átadom rendeltetésének.

19470923-upo-sajtobemutato

1947-urania-sajtobem-cikk

 

 

Ajánljuk...