Forgatható csillagkorong

A Meteor novemberi címlapján látható, a szecesszió stílusjegyeit magán viselő forgatható „csillagkorong” 1904-ben készült, a korszak jelentős csillagásza, Kövesligethy Radó számításai alapján. A forgatható csillagtérképet, a planiszférát ma is jól ismerjük, az égbolton való tájékozódást segíti kezdő és haladó csillagfürkészek számára. Csak be kell állítani a megfelelő időpontot a skálán, és az elliptikus ablakban az éppen látható csillagos égbolt máris tanulmányozható az észlelőlámpa fényénél. A világítóeszköz lehetett akár gyertya is 1904-ben, de létezett már a zseblámpa, sőt „tolvajlámpa” intézménye, melynek „világosságát majd el lehet zárni, majd felderíteni”. A csillagkorong a boldog békeidőkben készült, amikor egészen másként néztek az emberek az égre, főként azért, mert a fényszennyezés még nem jött divatba, a nagyvárosokból is látszott a Tejút.

Nem könnyű mesterség a csillagképekkel való ismerkedés. Manapság már elegendő valamilyen mobiltelefonos alkalmazás, és az egyszemélyes zsebtükör – csiribí-csiribá – átalakul égre nyíló kis ablakká, amely akkurátusan megmutatja a csillagok aktuális állását. Akár a horizont alatt járó csillagképekét is.

Tolvajlámpa fényénél vakoskodva valamivel nehezebb az égbolttal barátkozni, de nem lehetetlen. Fél évszázada, amikor zseblámpa mellett kezdtem ismerkedni a csillagképek kusza világával, egy olyan kisatlasz volt a kezemben, amiben már az IAU által megregulázott csillagképek szerepeltek. (Magyarország határai is meg voltak regulázva, úgy szerepelt az atlaszban, hogy Csonkamagyarország.) A kis csillagtérképpel azonban igencsak meggyűlt a bajom, mert a szerkesztők – nem túl bölcsen – piros színnel jelölték a csillagképek körvonalait és a csillagképhatárokat, ezek aztán automatikusan eltűntek a piros fényű lámpa bekapcsolásakor. Így aztán a Wodetzky-térképpel folytattam az égbolt felfedezését, a térképet akkoriban az Urániában lehetett beszerezni, U/1-es kódon szerepelt, és 1 vagy 2 forintba került. Sok ezer kezdő amatőr kezdte ezzel a csillagtérképpel az égbolt megismerését.

Még manapság is vannak, akik szeretnék megismerni a csillagképeket, minden különösebb „segédberendezés” nélkül eljutni az Albireótól a Zubenelgenubiig. Ehhez sok időt, nagyon sok időt kell az ég alatt tölteni, sokat foglalkozni a csillagászattal, megfigyeléseket végezni távcsővel, binokulárral és anélkül, minden évszakban, minden napszakban. Az ember észre se veszi, egyszerre csak a fejébe költözik a forgatható csillagtérkép, ott forog tovább a csillagkorong, és többé-kevésbé pontosan fel tudja idézni az esti, az éjféli, a hajnali ég állását.
A csillagképekkel nemcsak magányos har­cosként lehet ismerkedni. Szakköri foglalkozások, észlelőtáborok elmaradhatatlan eseménye a fontosabb csillagképek elmutogatása a kezdők számára. Lehet kézzel is mutogatni, de lehet lézermutatóval is, illetve ezt ma már hivatalosan nem lehet, mert használatát és árusítását is betiltották. (Úgy látszik, a tiltás nem vonatkozik az ózdi lézerkéményre, am­e­llyel akár Victory I osztályú csillagrombolókra is lehet vadászni.)

Csillagképeket csillagtérképeken, ég­gömbökön se utolsó mulatság fürkészni. Találgatni, vajon mikor készülhetett az ódon csillaggömb, mik azok a furcsa, divatjamúlt konstellációk – igazi időutazás. Erre az időutazásra nyílt lehetőség november 16-i találkozónkon a magyar csillagászat fellegvárában, a CSFK Csillagászati Intézetében. A Csillagok világa: éggömbök, térképek, csillagászok elnevezésű találkozó részletes programja honlapunkon olvasható (www.mcse.hu), ugyanitt lehet regisztrálni a rendezvényre, ahol a forgatható csillagkorong is megtekinthető lesz.

A találkozó előadásai megtekinthetők Youtube-csatornánkon.