Interjú Kereszturi Ákossal, az MCSE elnökével

Egyesületünk 2024. évi közgyűlése megválasztotta az új elnökséget, élén Dr. Kereszturi Ákossal. Ez alkalomból kérdeztük az új elnököt munkájáról, feladatairól és terveiről.

Kedves Ákos! Köszönjük, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre! Mondanál magadról egy-két szót azok számára, akik eddig esetleg nem ismertek?

Ha magamról kellene mesélnem, azt mondanám, hogy bolygókutató vagyok, nem csillagász. Ennek ellenére csillagászattal foglalkozom, mivel más bolygók geológiáját kutatom, és emellett még amatőrcsillagásznak is tartom magam, mivel a Magyar Csillagászati Egyesületben szocializálódtam. Általános iskolás korom óta érdekel ez a terület, így ezt egyfajta otthonomnak is tekintem, ahová jó visszatérni. Ez a hobbim is, amitől a hivatalos munkám sem áll távol, hiszen a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetében dolgozom.

Hogyan kerültél erre a pályára, hogyan kezdődött a pályafutásod?

Ez az, amit sohasem fogok tudni rekonstruálni, és még a szüleim sem tudják pontosan. Annyi biztos, hogy a csillagászattal kapcsolatos tudásom már iskolás koromban is az átlagosnál nagyobb volt. Negyedik osztályos lehettem, amikor dolgozatíráskor az előttem ülő lány hátrafordult, és megkérdezte, hogy mik keringenek a bolygók körül. Akkor annyira megdöbbentem, hogy hogyan lehet ezt nem tudni, hogy egyből nem is tudtam válaszolni neki. Az érdeklődésem azonban valószínűleg már korábban e felé a terület felé fordult, valamikor az általános iskola alsó tagozatában, amikor új lakásba költöztünk, és Sárneczky Krisztiánék lettek a szomszédaink. Ekkor a csillagászat teljesen beszippantott mindkettőnket. Jöttek a nyári táborok,mentünk közösen a hegyoldalba észlelni.

Hogyan döntötted el, hogy hivatásszerűen is ezzel szeretnél foglalkozni?

Magától jött. Ennek ellenére az érettségi után sehova sem adtam be a jelentkezésemet, mert valahogy nem voltam érzékeny a tanítási módszereikre; elegem volt abból, hogy ülök egy teremben, és elmondják, hogy mit mondjak vissza. Ennek ellenére az egyik legfontosabb létező munkának tartom a tanárok munkáját, és később az ember úgyis rájön, hogy más út nem létezik. Felvételiztem az egyetemre, majd még egy szakot elvégeztem, aztán jött a doktori. Az életem talán kanyargós volt, a doktorit néhány év késéssel értem el a kollégákhoz képest. Sokáig nem találtam az utamat, nem volt olyan példa előttem, hogy kutatók abból éltek volna Magyarországon, ami engem érdekelt. Lehet, hogy egyenesebb úton célirányosabb lett volna az életem, de nem lett volna meg az az élmény, hogy ezt mind a saját erőmből, a saját ötleteimmel értem el. Olyan ez, mint amikor az ember a hátán hátizsákkal a derékig érő hóban lépked (erre volt példa Ráktanyán), ami nem kellemes, borzasztó erőfeszítést igényel, de ha visszanéz, akkor látja, hogy ő taposta ki az utat a szűz hóban, és ez nagy élmény. Ezért is mondom mindig a diákjaimnak, hogy amit el kéne sajátítani, az a bátorság, hogy „merjétek azt csinálni, amit akartok, ésszel és kitartással, még akkor is, ha nem látja az ember, hogy pontosan hova jut”. Az én időmben például nem volt olyan ember Magyarországon, aki abból élt meg hivatalosan, amiből én szerettem volna.

Mivel szerettél volna foglalkozni?

Bolygótudománnyal, más bolygók felszíni formáival. Gondoljunk csak azokra a Mars-képekre, amiket mindenki szeret nézegetni az interneten. Ilyen akkor még nem volt nálunk, és mindenki csak a NASA-t ajánlotta, és hogy menjek Amerikába. Engem ezen belül is sok minden érdekelt, és ha volt lehetőség, meg kellett ragadni. Jött a lehetőség, de itthon, hogy bolygók felszínével foglalkozzam, majd hogy a marsi élet lehetőségét kutassam, aztán következtek a meteoritok. Mind-mind érdekes téma. Egy osztrák nyári táborban hallottam például, hogy van terep marsi szimuláció szkafanderben stb., amit nem hagyhattam ki, és persze nagy élmény volt.

Igen, pont egy ilyen helyszínen készült a híres, szkafanderes kép rólad.

Valóban. Utána még voltam több ilyen helyszínen. Igazából most én vagyok az Európai Asztrobiológiai Intézet Terepi Munka koordinátora, ami bár jól hangzik, nem sokat jelent. Aztán újabb lehetőségek jöttek, részt vehettem űrszondák tervezésében, amiről gyermekkoromban álmodni sem mertem volna. Most az ötödik űrszonda tervezésén dolgozom éppen. Közülük egy már készül, remélhetőleg a többi is idővelmegszületik. A Comet Interceptor 2029-ben indulhat, és egy üstökösmagot fog megvizsgálni. Gyakorlatilag én koordinálom a űrszonda digitális képrögzítő egységének a magyarországi tervezését és gyártását, amit két cég, az SGF Technológia Fejlesztő Kft. és a Red Gate Kft. végez. Tulajdonképpen segítek kapcsolatot tartani a mérnökök és a tudósok között, de a munkát a két cég gyakorlatilag egyedül végzi.
Nagy bátorságra vall, hogy kitartottál amellett, amit megálmodtál, és úgy látom, hogy szereted is azt, amivel foglalkozol.
Igen, szeretem. Gyakorlatilag minden reggel úgy megyek munkába, hogy milyen jó, hogy a gyermekkori hobbimmal foglalkozhatok, és ebből tarthatom el a családomat.

Akkor lehet, hogy nem is jó kérdés, hogy mi a kedvenc területed.

Igazából minden, amit csinálok. A lényeg, hogy új dolgot tudjak hozzáadni, új módon, mert akkor én is tanulok belőle, mert maga az oda vezető út az, ami érdekessé teszi, és plusz energiát ad. A cél maga az út, ugye.

Napfogyatkozás-bemutatón, camera obscurával, a Budapesti Planetáriumnál, 1996. október 12-én.

Most mivel foglalkozol?

Időm legnagyobb részét a kutatás teszi ki. Bolygófelszíneket kutatok, hogy hogyan néz ki egy szilárd felszínű égitest.Mire utal, mi történik ott, milyen fejlődéstörténete van, milyen univerzális szabályok szerint fejlődik? Miért olyan a Mars, amilyen és miért nem olyan, mint a Vénusz? Egy kisbolygó miért olyan, amilyen? A másik ehhez közeli témakör a meteoritok vizsgálata, bár ott az ember főleg laboratóriumban dolgozik. Itt ásványtani vizsgálatokat végzünk, vizsgáljuk a meteoritok összetételét, szerkezetét, jellemzőiket.
Lassan 20 évvel ezelőtt kezdett érdekelni az asztrobiológia, a Földön kívüli élet lehetőségének vizsgálata, a komplex környezetek kialakulása. Ezeknek az esélyét vizsgálom más égitesteken.
A következő, amivel foglalkozom az a Mars-analóg terepi munka. Itt a Marshoz részben hasonló helyszíneken végzünk különböző kutatást vagy űrszondaműszer-tesztelést. Elég kevés ilyen helyszín van, de valamiért nagyon vonzódom a sivatagi meg a sarkvidéki táj látványához, hangulatához. Többen csodálkoznak is, hogy miért vonzódom az extrém helyzetekhez, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy a hagyományos dolgokat szeretem szép, néha extrém környezetben csinálni, legyen az terepmunka, cikkírás vagy éppen az uzsonna elfogyasztása. A másik izgalmas, a kutatáshoz tartozó téma, amit már említettem, az űrszondák készítésében és tervezésében való közreműködés.
Meg kell említenem még egy további kedves területet: az oktatást, amivel foglalkozom. Sajnos ma már csak kis szeletet foglal el az életemben, és már csak az ELTE-n tanítok, de foglalkozom BSc-s, MSc-s és doktorijukat író hallgatókkal. Nagyon szeretek diákokkal dolgozni. Az is hasznos, ha előadást tartok, de amit igazán élvezek, az a személyes beszélgetés, munka új témakörökön. Ekkor van lehetőség arra, hogy mindenki elmondja a saját ötletét, véleményeket ütköztessünk, esetleg még vitatkozzunk is, mert úgy jön ki valami új dolog. A másik oktatással kapcsolatos terv egy planetológia MSc kidolgozása Magyarországon. Ezt Gyenizse Péterrel együtt tervezzük megvalósítani. Hogy ebből mi lesz, majd meglátjuk.
Sajnos a legkisebb szelet a munkám során az ismeretterjesztés, és itt kapcsolódik az életem a Magyar Csillagászati Egyesülethez. Itt nagyon nem történt változás az utóbbi tíz évben, talán csak annyi, hogy kevesebb időm jutott ezekre a dolgokra. Régen több szakkört is vezettem a Polarisban, egy budapesti művelődési központban meg egy általános iskolában, aztán utána sajnos erre már nem volt időm. Ez a háttér ugyanakkor nagyon fontos a számomra. Sokat dolgoztunk ebben együtt a régi társakkal, Mizser Attilával, Sárneczky Krisztiánnal és még sokan másokkal. Együtt kezdtük el a szabadtéri bemutatásokat, a járdacsillagászatot, sok-sok emberrel találkoztunk és csodáltuk együtt pl. a Hale–Bopp-üstököst. Szívesen vettem rész ifjúsági és felnőtt táborok szervezésében is.
Az biztos, hogy ha a Polaris hív, mindig szívesen veszel részt rendezvényeinket, és tartasz előadást, bemutatót.
Nagyon szívesen jövök, ha csak tehetem. Már csak ezért is, mert az elmúlt jó pár évben elég keveset tudtam részt venni az egyesület életében. Szeretném érezni, hogy amit csinálok, ha közvetlenül nem is, de mégis hasznos a társadalom számára. Igyekszem nem az az elérhetetlen tudós lenni, aki csak ül az elefántcsonttoronyban, és mivel csillagászattal foglalkozom, szeretném a csillagászat élményét minél több, főként fiatalabb emberrel megosztani. Ebben is munkálkodom jelenleg.

Meteorral a világ körül a tátralomnici csillagvizsgálónál, 2024 nyarán.

Melyik munkád volt a legemlékezetesebb, milyen élményre gondolsz vissza a legszívesebben?

Nehéz lesz egyet kiemelni. Valószínűleg sok dolgot tudnék említeni, rengeteg kellemes emlék képe villan be az emlékezetembe. Nagyon jó volt bekerülni egy marsi élet lehetőségét kutató projektbe például. Hatalmas élmény volt a Hyakutake-üstökös földközelben, amit a borult periódus ellenére sikerült észlelnünk Skobrák Judit, Bakos Gáspár és Sárneczky Krisztián társaságában. Sosem felejtem el, hogy kezdtünk el kiabálni, amikor végre derültebb helyre értünk a kocsival, és az üstökösnek a fél égen átért a csóvája. Természetesen a napfogyatkozást is meg kell említenem. Az a típusú ember vagyok, aki az emlékeit nemcsak elraktározza, és ül rajtuk, hanem ezek alapján próbál újabb motivációkat keresni a jövőjére nézve.

Ha már itt tartunk, te még nagyon fiatal vagy, és rengeteg idő áll előtted. Mi az, amit mindenképpen szeretnél elérni, mivel szeretnél még foglalkozni?

Sok mindennel. Igazából majdnem ugyanazokkal, amiket eddig említettem, talán csak egy kicsit minőségibb formában, és jobban belevonva az embereket. Szeretnék a következő űrszondákban is tevékenyen részt venni, mivel sok ötletünk is van, mint a fúrás a Marson, vagy kriogén mintavétel egy üstökösmagból. A korábban említett tervezett planetológia MSC szak távolabbi, nemzetközi kapcsolatok létrehozásában is segíthet, közelebb hozva az emberekhez a nemzetközi kutatási gócpontokat, egy új világlátást eredményezve, a bolygótudomány integrálásával.
A másik szívügy az MCSE és az ismeretterjesztés, és ez a kettő nagyon szorosan összefügg. Sokszor gondoltam arra, hogy ha majd idősebb leszek és sok időm lesz, elmegyek távoli, elszigetelt kis falvakba, és megmutatom a csillagos eget a távcsőben a gyerekeknek. Hiszen mindenkinek joga van a tudáshoz, és hogy kiszakadjon a környezetből. Szerintem a csillagászat is egy olyan téma, ami egy picit segíthet, hogy messzebbre lássanak, távolabbra jussanak, mint ami jelenleg rájuk várhat. Lehet, hogy túlzás, amit mondok, de ha egy gyerek úgy nő föl, hogy megszokja, hogy léteznek milliárd fényévek és milliárd naptömegek, és létezik 450 fok a Vénuszon vagy mínusz akármennyi a Plutón, akkor tágabban és szélesebben látja a világot, és nem ijed meg, ha valami olyan kérdéssel vagy problémával találja magát szemben, amire látszólag nincs kéznél megoldás. Talán bátrabb gondolkodásra tudja sarkallni, és megtanítja arra, hogy merjen kérdezni, és ne ijedjen meg, ha valamit nem ért. Talán arra is megtanítja, hogy ne higgyünk el mindent, hiszen a csillagászat tapasztalaton alapul, a távcsövön keresztül a saját szemünkkel vizsgáljuk világunkat, és nem kell bedőlni minden összeesküvés-elméletnek. Remélehetőleg segíti a kritikus gondolkodást is, és hogy eldöntse, mi a jó az ő életéhez.

Most, hogy elnök lettél, mik a terveid az Egyesülettel kapcsolatban?

Ez egy nagyon jó, kritikus kérdés, és ha most sok szép tervet felsorolok, akkor néhány év után itt a bizonyíték, hogy talán ebből semmit sem sikerült megvalósítani. Inkább azt mondanám, hogy nagyon szeretném a csillagászatot közelebb hozni az emberekhez, főleg úgy, hogy a fiatalokat céloznám meg. Manapság kevésbé mozgalmiak az emberek, sok minden átcsúszott a virtuális közösségekbe, Facebook-csoportokba. Pedig egy ismeretterjesztő közösségnek szüksége van tagokra, sőt, ezeknek a tagoknak még aktívaknak is kell lenniük valamilyen módon. Ezen kívül a már meglévő tagokat is nagyobb aktivitásra szeretném ösztönözni, úgy, hogy ez nekik is örömet jelentsen. Ennek az elérése nem könnyű. Az interneten rengeteg csillagászati tartalom van elszórva, nem biztos, hogy egy kezdő feltalálja magát, és rögtön eligazodik bennük. Ezeket kéne összekapcsolnunk, hogy hasznossá váljanak, és az érdeklődők eljussanak a virtuális térből a ismeretterjesztőkhöz, akik az igazi észlelések végzésében tudnak segíteni. Ma már nem lehet eltekinteni az online jelenléttől, de próbálhatnánk a mennyiség helyett a minőségre koncentrálni. Olyan rövid tartalmakat bemutatni, ami meghozza a kedvet a további olvasásra, esetleg hosszabb előadások megtekintésére is. Jó lenne bevonni az embereket az aktív megfigyelésbe is. Kezdjenek el észlelni, ne álljanak meg egy mobiltelefonnal elkészített Hold-fotó feltöltésénél. Persze nem kell rögtön szakszerűen kitöltött észlelőlapot elvárni mindenkitől, de meg lehet mutatni, hogy egy észlelés többet jelent egy rövid expozíciónál, és lehet aktívabban is tapasztalni, úgy, hogy részleteiben is látjuk azt, amit nézünk.

Említetted, hogy kevés a fiatal az Egyesü­letben. Szerinted hogyan lehet ezen változtatni?

Nincs rá azonnali megoldásom. Most is azt mondom, amit néha a diákjaimnak mondok, ha nem tudunk egy választ: jöjjünk rá együtt, gondolkozzunk, próbáljunk ki több módszert, és ami kezd működni, azt fejlesszük tovább. Abban biztos vagyok, hogy szeretnék közelebb kerülni a tagtársakhoz, és kikérni a véleményüket. Én olyan elérhető elnök szeretnék lenni, aki annak örülne, ha minél többen keresnék meg. Természetesen főleg online lehetőségekre gondolok, de közvetlen beszélgetésekre is. Jó lenne megtudni, hogy nekik mi fontos a csillagászati mozgalomban, mi az, amit hiányolnak. Szerintem Magyarországon nagyon sok ember van, aki érdeklődik a csillagászat iránt. Sokan értenek hozzá, soknak vannak műszereik. Csillagászat iránt érdeklődő gyerekből is sok van, talán még sok szakkör is van az országban, csak segíteni kellene, hogy mindezek az emberek, gyerekek össze tudjanak kapcsolódni, nekünk pedig segíteni kellene a tudás és az eszközök meg-, illetve szétosztását.

Hogyan látod az Egyesület jövőjét? Milyenek lesznek a következő évek?

Nagyon nehéz ezt megmondani. Jelenleg az a fontos, hogy alkalmazkodjunk az adott helyzethez, próbáljuk meg kihasználni előnyeit, és elkerülni hátrányait. Az elmúlt tíz év arról szólt főleg, hogy az online tér mennyire megváltoztatja az emberek gondolkodását. Az egyesület akkor lesz hatékony, és akkor tud fennmaradni és ténylegesen működni, ha megpróbálunk alkalmazkodni a környezethez. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk a saját hagyományainkat, pl. hogy ezentúl csak mobilos képeket lehet feltölteni az észlelésekhez, hanem, hogy megmutassuk a mobiltelefonos fotósnak, hogy a fotójának a hátterében ez és ez a kráter látható, és amit ő fotózott, az így néz ki lerajzolva. Ki tudja, talán lesznek néhányan, akik így válnak majd rajzos észlelővé. Szerintem a virtuális jelenlétnek vannak olyan formái, amik még nincsenek kihasználva.
A személyes találkozás nagyon fontos. Szeretném, ha bátran keresnének a tagok, ha bármilyen, az egyesületünkkel kapcsolatos ötletük, problémájuk van. Lehet, hogy a találkozások többször lesznek online találkozások, de bármilyen rendezvény alkalmával is szívesen rendelkezésre állok.

Kereszturi Ákos az alábbi e-mail címen várja a tagok véleményét, javaslatait, hozzászólásait: elnok@mcse.hu

Megjelent a Meteor 2024/11. számában