Csillagászat Napja 2025. május 3-án
2025. május 3-án, a Csillagászat Napján az ország számos pontján várják járdacsillagászati bemutatóval, ismeretterjesztő programokkal a csillagászat iránt érdeklődőket. Első számú távcsöves célpontunk a Hold!
Szervezők figyelmébe! A bemutatóhelyszínek adatait itt kérjük megadni: https://www.mcse.hu/esemenyek-bekuldese/
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A jeles napnak már Magyarországon is három évtizedes múltja van, évről évre több ezer érdeklődő pillanthat távcsőbe, hála a nyilvános távcsöves bemutatóknak. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, amely a holdfázishoz igazodik, az április közepe és május közepe között bekövetkező első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Itt a tavasz, már búcsúzóban vannak a téli csillagképek, délnyugaton még valamennyi látszik az Orionból, a Sirius, a Sánta Kata is nem sokkal a látóhatár felett pislákol. Ezen a szombat estén a Holdat „sovány félholdként” láthatjuk (az első negyed egy nappal később, május 4-én lesz), kísérőnkön kívül kora este, napnyugta után a Jupiter lesz az este másik érdekessége. A Marsot is távcsővégre kaphatjuk, nagyon könnyű rátalálni, hiszen 2 fokra (4 holdátmérőnyire) lesz látható a Hold mellett. Érdekesség, hogy ezen az estén a Hold és az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillaga, a Pollux és a Castor közelében látható. A kitartóbbak a tavaszi égbolt egyéb látványosságaiban is gyönyörködhetnek (kettőscsillagok, galaxisok, nyílthalmazok). Célba vehetjük a Nagy Medvében az Alcort és a Mizart, a két fényes galaxist, az M81-et és az M82-t, a Praesepét a Rákban, a gamma Leonist, a Cor Carolit, a Castort, a gamma Virginist – megannyi érdekes célpont!
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A szervezők és az érdeklődők figyelmébe ajánjuk Csillagkeresők – közösségi tudomány elnevezésű programunkat, amelyet a Fővárosi Szabó Ervin Könytárral közösen hirdettünk meg.
A Csillagászat Napja célja az, hogy minél közelebb vigyük az emberekhez a csillagászat tudományát. Ennek egyik kiváló eszköze a járdacsillagászat, és ezen az estén számos bemutató csillagvizsgáló is várja az érdeklődőket. Tegyük ezt a napot a csillagászat ünnepévé csillagászati programokkal, járdacsillagászattal!
Szervezők figyelmébe! A bemutatóhelyszínek adatait itt kérjük megadni: https://www.mcse.hu/esemenyek-bekuldese/
Látnivalók a Holdon a Csillagászat Napján
Május 3-án, a Csillagászat Napján a kora esti órák leglátványosabb égiteste kétségkívül a magasan járó Hold lesz. (Az érdekesebb alakzatokról Görgei Zoltán, a Meteor rovatvezetője írt számunkra ismertetőt.) Ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk, akkor kiváló alkalmunk lesz arra, hogy kisebb-nagyobb távcsövekkel megfigyelhessük és másoknak megmutathassuk a felszínét tarkító hegyeket, krátereket, rianásokat és egyéb látnivalókat. Az egy nappal az első negyed előtt járó holdkorong deklinációjának értéke csaknem +23 fok lesz, a fázisa pedig 42% körül alakul. A terminátor vonala (a nappalt és az éjszakát elvasztó sáv) este fél kilenckor a 17. keleti hosszúsági vonal környékén, tehát valahol a Mare Tranquillitatis nyugati szélén fog húzódni. Nézzük meg, hogy mit is láthatunk ezen az estén a terminátor mentén, ahol a súroló fénynek köszönhetően a leglátványosabbak a holdi alakzatok. Kezdjük a túránkat a Hold északi pólusának a környékén!
A Lacus Mortis és vidéke Vingler Béla 2025. április 3-i felvételén.
A Hold hosszúsági librációjának értéke közel -5 fok, ami annyit jelent, hogy a Hold déli pólusa ennyivel fordul a Föld felé, tehát most az északi pólus környéki alakzatok számára kedvezőtlen helyzet áll elő. Példaként említhetjük a 122 kilométeres, teljesen feltöltött aljú és rendkívül sekély Meton-krátert. Nagyon közel látható a Hold északi „szarvához”, megfigyelhetősége jóval nehezebb, mint máskor. Éppen ezért most nem is érdemes sokat időznünk ezen a környéken, haladjunk délre! Az első igazán látványos és már kis távcsővel is feltűnő alakzat a Mare Frigoris (Hidegség tengere) déli szélén fekvő 87 kilométer átmérőjű Aristoteles-kráter. Éppen a terminátor mentén fekszik, csodálatos külső keleti sánca a kis Mitchell-kráterrel nagyon impozáns látványt nyújt a kora reggeli napsütésben. Izgalmas látvány nyomon követni a kráter láthatóságát, ahogy a terminátor szép lassan egyre távolabb vonul. Először csak a belső nyugati sánc ragyog a napfényben, majd ezt követően a krátartalajnak is egyre nagyobb hányada válik láthatóvá.Figyeljük meg, hogy az Aristoteles méretéhez képest meglepően apró, két tömbből álló központi csúccsal rendelkezik. Az Aristotelestől egy kráterátmérőnyivel délre fekszik a 67 kilométeres Eudoxus-kráter. Az Eudoxus valamivel szabályosabb alakú, élesebb peremmel rendelkezik, mint északi társa. A peremhez való közelségüknek köszönhetően mindkét kráter elliptikus alakú. Az Eudoxustól pontosan keletre, a terminátortól már viszonylag távol találjuk a 150 kilométer átmérőjű Lacus Mortist (Halál tava) a közepén fekvő 40 kilométeres Bürg-kráterrel. Ennek a komplex kráternek a jókora központi csúcsa már a kisebb távcsövekkel is jól látható. A Bürgtől nyugatra, a LacusMortis nyugati felét, északkelet-délnyugati irányban vágja át a Bürg-rianás legszélesebb ága. Ez is könnyű látvány, de a rianásrendszer vékonyabb ágainak a megpillantásához már nagyobb műszer és kiváló légkör szükséges. A Bürgtől délre a Lacus Somniorum (Álmok tava), majd a Mare Serenitatis (Derültség tengere) következik. A Mare Serenitatist éppen kettészeli a terminátor, déli pereme nagyon sötét árnyalatú. Az árnyékból éppen most kezd kibontakozni a Montes Haemus keleti vége, amely a Mare Serenitatis és a Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) határán lévő 43 kilométeres Plinius-kráterre mutat. A Plinius egy csodálatos komplex-kráter, nagyméretű központi csúccsal, teraszos falakkal és kiterjedt törmeléktakaróval. Ez a kráter, mint egy hatalmas erőd vigyázza a Mare Tranquillitatist. A krátertől közvetlenül északra, a Mare Serenitatis fentebb már említett sötét déli peremén húzódik a három, egymással párhuzamos ágból álló Rimae Plinius.
A Statio Traquillitatis, vagyis az Apollo-11 leszállóhelye.
A Mare Tranquillitatis az egész holdkorong legizgalmasabb holdbéli tengere. Keleti peremén, a terminátorhoz nagyon közel húzódnak a Maclear, Sosigenes és Ritter-rianások több ágból álló ágai. Megfigyelésük nem egyszerű feladat, ma este a terminátor talán túlságosan is közel húzódik ahhoz, hogy jól láthatóak legyenek. Ha ezekhez a rianásokhoz nem is, de az Arago-kráterhez és a krátertől északra és nyugatra fekvő α és β-dómokhoz éppen kedvező helyzetben húzódik a terminátor. Kissé felületesen azt mondhatjuk, hogy a dómok a földi pajzsvulkánok holdbéli megfelelői, tehát vulkanikus képződmények. Alacsony, az esetek többségében mindössze néhány fok lejtésszögű képződmények. Az Arago α és β a nagyobb méretű, markánsabb megjelenésű példányok közé tartozik. Átmérőjük 25 kilométer, magasságuk viszont csak 300 méter. Összetett szerkezetük közepes méretű távcsővel már jól megfigyelhető. Az Arago-krátertől közvetlenül keletre egy fura, pókhálószerűen elrendezett, alacsony lávaredőket találunk. Ez a különös képződmény a Lamont-fantomkráter. Átmérője 75 kilométer, alacsony peremétől több, mint egy tucat redő indul ki észak, északkelet, illetve dél, délnyugati irányba.
A csodálatos kráterhármas, a Theophilus, a Cyrillus és a Catharina Vingler Béla 2024. április 4-i felvételén.
A Mare Tranquillitatis délnyugati szélén két egyforma méretű, nagyjából 30 kilométeres és egyforma megjelenésű krátert találunk, a Rittert és a Sabinét. A Sabine déli szélétől indul a két széles, feltűnő ágból álló Hypatia-rianás. A rianás északi ága rövid, a déli viszont vagy 180 kilométer hosszú és a 26. keleti hosszúsági fokig követhető. A déli ágtól közvetlenül északra egy kicsiny, de feltűnő krátert találunk. Ez a 6,5 kilométeres Moltke-gödörkráter. A Moltkétől északnyugatra, valamivel több, mint egy Arago átmérőnyire a Mare Tranquillitatis öreg lávasíkságára szállt le az Apollo 11.
A Mare Tranquillitatist elhagyva, a holdkorong legfeltűnőbb alakzata következik, amely ma este a Theophilus-Cyrillus-Catharina-kráterhármas. Semmi mással össze nem keverhető, megunhatatlan látvány! A trió északi tagjának a Theophilusnak az átmérője pontosan 100 kilométer, mélysége 4400 méter. Ez a legfiatalabb a három kráter közül. Összetett központi csúcsa és teraszos falszerkezete szép látvány. A kráterhármastól délre, a 480 kilométer hosszúságú, a Mare Nectarisra koncentrikus Rupes Altait láthatjuk. Ez a szakadékszerű alakzat valójában a MareNectaris medencéjének a legkülső gyűrűjének egy íve. Keleten a 88 kilométeres Piccolomini-kráter állja útját, a kráter után már nem is követhető. A Piccolominitől délre a Hold déli krátermezeje következik. Ha röviden jellemeznünk kellene ezt a területet, akkor annyit mondhatnánk, hogy kráter kráter hátán. A rengeteg kráter közül érdemes kiemelnünk néhányat, amelyeket könnyedén be lehet azonosítani. A terminátorhoz közel, a Piccolomini és a Hold déli szarva között félúton találjuk a 82 kilométeres Pitiscust. Öreg, alacsony falú kráter, központi csúcsa mellett a C jelű szatellitkráterrel. Keleti sáncán is látható egy másodlagos kráter, ez a Pitiscus E. A Pitiscustól közvetlenül délre találjuk a fura megjelenésű Hommel-kráterkomplexumot. A főkráter egy 125 kilométeres öreg, lepusztult, háromszög alakú romkráter, amelynek északkeleti és nyugati falára egy-egy 50 kilométeres másodlagos krátertelepedett. Az északkeleti a Hommel A, a nyugati pedig a Hommel C-kráter. Délen, a sáncon belül a 28 kilométeres D, a sáncon kívül pedig a 34 kilométeres P-kráter találjuk. A Hommeltől délre a Mutus (78 km) és a Manzinus (98 km) kráter következik. Öreg, romos kráterek ezek is, a Mutus talaján a B jelű másodlagos kráter látható, a Manzinus jellegzetessége pedig a sima, makulátlan talaja. Tőlük keletre, a terminátortól már igen messze láthatjuk a hatalmas Boguslawsky (97 km) és a még nagyobb Bossingault (130 km) krátereket. Amiért érdemes alaposabban szemügyre vennünk ezeket az óriásokat, annak oka az, hogy a kedvező libráció miatt most jól beleláthatunk a belsejükbe. A Boguslawsky déli szomszédja a Demonax, ez a 114 kilométeres kráter. Ma este igen jól látszik csakúgy, mint a déli pólushoz már közel fekvő Schomberger és Scott-kráterek. A Demonax-kráter és a holdperem között félúton, egy kicsiny, ék alakú árnyékfoltot látunk, a Hédervári-kráter árnyékkal borított keleti részét.
A Hold megvilágítottsága május 3-án este.
A Mars 2024. december 15-én, Miskolczi Imre felvételén.
