Égi kalendárium: 2025. május

Lassanként búcsúznunk kell a Jupitertől, a távolodó Mars egyre kevesebb látnivalót kínál. A Vénusz hajnalban látható, de nem emelkedik túlságosan magasra, a Szaturnusz már elérhető, azonban kedvezőbb megfigyelhetőségére várni kell még. Ettől függetlenül is érdekes lehet látványa, hiszen nem sokkal vagyunk a gyűrűátfordulás után. Ne feledjük: 3-án Csillagászat Napja lesz!

A bolygók járása (május)
Merkúr: A hónap első harmadában az elszánt észlelők még próbálkozhatnak felkeresésével, napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Ekkor közel háromnegyed órával kel a Nap előtt, majd 10-e után fokozatosan elvész annak fényében. A hónap további részében nem figyelhető meg, 30-án felső együttállásban van a Nappal.
Vénusz: Napkelte előtt kereshető a keleti égen ragyogó fehér fényű égitestként. Láthatósága csak lassan javul, mivel ebben az időszakban az ekliptika alacsony szöget zár be a látóhatárral. A hónap elején másfél, a végén egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt. Fényessége –4,7m-ról –4,4m-ra, átmérője 36,5″-ről 24,2″-re csökken, fázisa 0,29-ról 0,49-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Cancer, majd 26-ától a Leo területén. Éjfél után nyugszik, az éjszaka első felében figyelhető meg a nyugati égen. Lassan tovább halványul, de vöröses fénye továbbra is segíti a megtalálását. Fényessége 0,9m-ról 1,2m-ra, látszó átmérője 6,6″-ről 5,6″-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurusban. Napnyugta után látható az északnyugati ég alján fényes égitestként. A hónap végére megfigyelését nehezíti a közeledő Nap alkonyati fénye. Fényessége –2,0m, átmérője 33″.
Szaturnusz: A Pisces csillagképben végez előretartó mozgást. Kora hajnalban kel, hajnalban figyelhető meg alacsonyan a keleti égen. Fényessége 1,1m, átmérője 16,5″.
Uránusz: Előretartó mozgást végez a Taurusban. 17-én együttállásban van a Nappal, a hónap során nem figyelhető meg a Nap közelsége miatt.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Pisces csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása a hónap végén lassulni kezd.

A Mars 2024. december 15-én, Miskolczi Imre felvételén.

Érdekesebb együttállások
Szerencsénk van, május 3-án, a Csillagászat Napján a Hold (egy nappal első negyed előtt) és a Mars 2 fokra lesz egymástól. Ezekben a napokban a Mars az M44 nyílthalmaz (Praesepe) közelében halad el, kisebb távcsővel vagy látcsővel lesz érdemes megfigyelni estéről estére a vörös bolygó lassú vándorlását.

A Mars a Praesepe mellett május 4-én este. (Stellarium)

A hónap további látványos, bár nem túl szoros együttállása 24-én hajnalban lesz, ekkor a Hold 4,5 fokra lesz a Vénusztól. A megelőző hajnalon a Vénusz, a holdsarló és a Szaturnusz háromszögét szemlélhetjük:

A Vénusz, a holdsarló és a Szaturnusz helyzete a hajnali égen május 23-án (fent) és 24-én (lent). (Stellarium)

Észleljük a legfényesebb kisbolygót!

Május 2-án kerül oppozícióba a (4) Vesta kisbolygó. A negyedikként felfedezett kisbolygó jóval kisebb az (1) Ceresnél, átmérője mindössze 530 km, azonban magasabb fényvisszaverő képessége révén ez a legfényesebb főövbeli kisbolygó. Idei oppozciója idején 5,6 magnitúdós lesz, ezért elvileg ideális, fényszennyezéstől és holdfénytől mentes égen szabad szemmel is éppen meg lehet pillantani. A kisbolygó a 2,6 magnitődós béta Lib-től (arab neve Zubeneschamali) északra található, amint azt az alábbi Stellarium-térképrészleten láthatjuk. Meglehetősen déli helyzetben, alacsonyan lesz a kisbolygó. Kisebb kézi látcsővel (binokulárral) kezdjük a keresést, egy 7×50-essel egészen biztosan meg fogjuk találni a Vestát. Éjfél után, a kisbolygó delelésének idején próbálkozzunk a kisbolygó szabad szemmel történő megfigyelésével, május első napjaiban még nem zavar a holdfény. Nem utolsó trófea a Vesta szabad szemmel!

Május 2-án kerül oppozícióba a (4) Vesta kisbolygó. A negyedikként felfedezett kisbolygó jóval kisebb a Ceresnél, átmérője mindössze 530 km, azonban magasabb fényvisszaverő képessége révén ez a legfényesebb, főövbeli kisbolygó. Idei oppozciója idején 5,6 magnitúdós lesz, ezért elvileg ideális, fényszennyezéstől és holdfénytől mentes égen szabad szemmel is éppen meg lehetne pillantani, de május első napjaiban már zavaró lesz a holdfény.

A Libra (Mérleg) csillagkép hivatalos IAU-térképe.

A hónap változója: a QZ Virginis
A Nemzetközi Csillagászati Unió 1922-ben véglegesítette a csillagképek elnevezését, majd hosszan tartó munkával, 1928-ra jelölte ki azok ma is használatos határvonalait.

A fotografikus metódus térnyerésének köszönhetően ekkor már nagy számú változócsillagot ismertek. A pozíciómérések javulásának, a pontosított csillagkép-határoknak, továbbá, kisebb mértékben az égi egyenlítőhöz közel már jelentősebb pre­cesszió hatására így 38 csillag „vándorolt” át szomszédos csillagképbe, ám ezek átnevezése egészen 2006 augusztusáig váratott magára. A QZ Virginis, amely köztudottan még T Leonis néven vált ismertté, mint az egyik legkorábban felfedezett kataklizmikus változó (Peters, 1865), egyike lett a 38, új elnevezést kapott csillagnak.

Az UGSU osztályba tartozó QZ Vir, altípusára jellemző módon normál kitörései mellett kb. 250–300 naponta szupermaximumokat produkál. Normál kitörései élesek, 2–3 napnál nem hosszabbak, ezért gyakran detektálatlanok is maradnak. Szupermaximumai nem sokkal fényesebbek (hasonlóan a normál kitörésekhez 10–10,5 magnitúdósak), ám jóval hosszabb ideig, akár 10–12 napig is tarthatnak, ekkor jellegzetes, ám csak fotometriai eszközökkel feltárható szuperpúpokat mutatnak, a kb. 0,06 napos orbitális periódussal megegyező hullámzással. A csillag különlegesége, hogy szupermaximumait több esetben ún. precursorkitörés előzi meg, ezek olyan normál maximumok, melyek hatására a szupermaximumot kiváltó folyamatok beindulnak. Mi több, 2015. márciusi szupermaximuma előtt és azt követően is produkált normál kitörést.Mivel a QZ Vir legutóbb 2024 novemberében mutatott aktivitást, következő kitörése nagy valószínűséggel a tavasz folyamán következik be, érdemes tehát naponta észlelni.

A Palisa-kráter
Johann Palisa (1848–1925) osztrák csillagászról, a legeredményesebb vizuális kisbolygófelfedezőről elnevezett kráter a holdkorong közepe táján észlelhető. A Holdon gyakran fordul elő az a helyzet, hogy a megfigyelésre kiválasztott alakzat egy nálánál nagyobb, sokkal érdekesebb kráter közvetlen közelében fekszik, így a dominás kráter szinte elvonja a figyelmünket. Egy vizuális észlelőnek ilyen esetben komoly önfegyelemre van szüksége ahhoz, hogy csak a kiválasztott célpontra koncentráljon. A Palisa-kráterrel is ez a helyzet. A holdkorong közepéhez közel fekszik, szelenografikus koordinátái: déli szélesség 9,4°, nyugati hosszúság 7,2°. Keleti szomszédja a hatalmas méretű, 153 kilométer átmérőjű Ptolemaeus, amely az Alphonsus- és Arcachel-kráterekkel az egész holdkorong egyik legszebb trióját alkotja. Délről a Davy Y-romkráter határolja, amelynek talaján húzódik a Catena Davy nevű apró kráterekből álló lánc, amely minden valamire való holdészlelő kötelező célpontja. A Palisa voltaképpen a Davy Y északi sáncára telepedett, de olyanformán, hogy mára már hiányzik a kettőjüket elválasztó fal, vagyis a két kráter egymásba nyílik. A Palisa átmérője 33 kilométer, talaja sima és feltöltött. A kisebb műszerekkel megfigyelhető részletek – a kráterfalak romosságán kívül – a talaj déli felén fekvő 5 kilométeres P jelű és egy tőle délnyugatra fekvő valamivel kisebb, névtelen kráter. Ez utóbbi a Palisa legmagasabb részét képező, nyugati falszakaszának a déli végén fekszik. Ezzel a viszonylag egyenes falszakasszal szemben, a keleti sánc szabályos félkör alakú és feltűnő teraszosságot mutat, ami lehet, hogy nem is a komplex kráterek sajátosságaként keletkezett terasz, hanem csak az imbriumi rombolás hatására jött létre.

A Palisa és környezete Szántó Szabolcs felvételén.

Porszemek a Halley-üstökösből: az Éta Aquaridák (031 ETA) meteorraj
Maximuma: május 6. 03 UT (λ=45,5°)
Aktív: április 19. – május 28. között
A raj részletes adatai:
Radiáns: =338°, =–1°; ZHR=50
r=2,4, sebesség: 66 km/s, gyorsak
Szülőégitest: 1P/Halley-üstökös
Az η Aquaridák igen intenzív raj, de Magyarországról a radiáns alacsony égi helyzete következtében csak közepes erősségű. Május 3. és 10. között a radiáns hajnalban, helyi idő szerint 2 óra körül kel, 8 óra előtt delel, ezért csak közvetlenül hajnal előtt látható óránként 10–30 meteor.
A maximum körüli héten nő meg az aktivitása. A meteorok gyorsak, gyakran húznak nyomot, de kevés közöttük a tűzgömb. A Hold május 4-én lesz első negyedben. A Hold fázisa 44%-os, a raj hajnali észlelését nem zavarja.

Az éta Aquaridák meteorraj radiánsa (kisugárzási pontja), a Sky and Telescope illusztrációján.

Kettőscsillag-ajánlat: WDS 13073+0035 TOK 155 AC
Andrej A. Tokovinyin fedezte fel 2011-ben, hogy az STF 1719 AB (HD 113984) mellett a rendszerben lehet egy tágan bontott harmadik, közös sajátmozgású C tag (HD 113595). Az AC komponensek szeparációja 42,52 ívperc 245,9° (nyugat-délnyugati) irányban. A Virgo csillagképben található pár Földől mért távolsága 212 fényév, az F5V színképtípusú sárgásfehér csillag mellett K0III típusú kísérő világosnarancs színű.
A csillagok fényessége 7,49 és 8,04 magnitúdó, kisebb binokulár segítségével már könnyedén kereshetőek. A δ Virginistől 4°-ra található 134°, nagyjából a ζ Virginis irányában. A rendszer mindhárom tagja észlelhető kis távcsővel, az AB tag szeparációja 6,94 ívmásodperc 358,7° (északi) irányban, a B komponens fényessége 8,16 magnitúdó. A standard pár felbontása közepes nagyításon már nem okozhat problémát a kistávcsöves észlelők számára.

Május 3-án Csillagászat Napja lesz, az ország számos pontján lesznek programok. Felhívásunk itt olvasható, benne egy részletes ismertetővel: mit látunk a Holdon ezen az estén. Ez az ismertető önmagában is felér egy Hold-észlelési ajánlóval.

Kaposvári Z., Talabér G. , Ggz, Bgb, Mzs