Égi kalendárium – 2009. augusztus

A bolygók láthatósága:

Merkúr: Egész hónapban kereshető napnyugta után az esti ég alján, de megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben. 24-én van legnagyobb keleti kitérésben, 27°-ra a Naptól. Ekkor háromnegyed órával nyugszik a Nap után.

Vénusz: Fényesen látszik a hajnali keleti égen, magasan a horizont felett. Három órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,0 magnitúdóról -3,9 magnitúdóra, átmérője 15"-ről 13"-re csökken, fázisa 0,74-ről 0,83-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez előbb a Bika, majd az Ikrek csillagképben. Éjfél körül kel, a hajnali égen látható. Lassan fényesedik, fényessége 1,0 magnitúdóról 0,9 magnitúdóra, átmérője 5,3"-ről 5,8"-re nő.

Jupiter: Hátráló mozgást végez a Bak csillagképben. Egész éjszaka feltűnően látszik a déli ég alján, 14-én szembenállásban van a Nappal. Fényessége -2,8m, átmérője 49".

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Este nyugszik, napnyugta után kereshető a nyugati ég alján. Fényessége 1,1magnitúdó, átmérője 16".

Uránusz: Az esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Csaknem egész éjszaka látható a Bak csillagképben,17-én van szembenállásban a Nappal.

Szembenállásban a Jupiter: fedések, átvonulások, fogyatkozások

Augusztus 14-én éri el oppozícióját a legnagyobb bolygó, amely napközeli helyzete miatt majdnem -3 magnitúdóig fényesedik. A bolygó felhőalakzatai, és talán még látható friss becsapódásnyoma mellett Galilei-féle holdjainak tánca, kölcsönös fedéseik és egyéb jelenségeik adják a hónap fő látványosságát a Naprendszerben. Augusztus 10-én az Io előbb árnyékát veti az Europára, majd 10 perccel később el is fedi holdszomszédját. 12-én hajnalban az egész láthatóság leglátványosabb eseményére kerül sor, amikor pirkadat előtt a Ganymedes árnyékába merülő Europa teljesen eltűnik a szemünk elől. Ugyan ezen nap estéjén néhány percen keresztül két hold árnyéka (Europa és Ganymedes) látszik a bolygó korongján. A jelenség 19/20-a fordulóján és 27-én hajnalban is megismétlődik, ám amíg utóbbi időpontban csak pár percre, nemzeti ünnepünk hajnalán két és fél órára lesz látható két apró holdárnyék a Jupiter felhőzetén. A fogyatkozások részletesebb adatai a Csillagászati évkönyv 2009-es kötetében találhatók.

Tordai Tamás 2008. szeptember 2-ai felvétele az Io és Ganymedes holdakról és azok Jupiterre vetett árnyékáról. A felvétel a Polaris Csillagvizsgáló 250/1200-as GSO Newton-távcsövével készült.

Holdfényes Perseidák

Bár előző hónapban már elsirattuk az idei Perseida-maximumot, most mégis a raj észlelésésre bíztatjuk az olvasókat, hiszen az elhúzódó maximum miatt akár 13/14-én éjszaka is érdemes kimenni az ég alá, amikor a félhold olyan nagyon már nem fog zavarni, különösen akkor, ha északi irányba nézünk. A meteorrajt a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökös hozta létre több ezer évvel ezelőtt. Míg a rövidebb periódusú üstökösökből származó meteorrajok általában csak néhány száz évig keresztezik a földpályát, a Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában. A 8-11. században rendszeresen, később szórványosan említik a rajt, majd 1835-ben Adolphe Quételet a hivatásos nyugati tudomány számára is felfedezte a rajt, amely 1839-ben óránként 160 meteoros maximumot produkált.

A Perseidák radiánsának helyzete a hajnali égen. Az égbolt bármely részén feltűnhetnek a rajhoz tartozó meteorok, ám útjukat visszafelé meghosszabbítva a jelölt pontba jutunk.

A legismertebb, legjobban tanulmányozott és legmegbízhatóbb meteorraj legutóbb tavaly okozott meglepetést az észlelőknek, amikor a hivatalos maximum után egy nappal hirtelen, és erős kitörést produkált. A szokásos maximum augusztus 12-én este várható, ekkor óránként 10-30 meteor megpillantására van esély egy fényszennyezéstől mentes helyről, de 13-án és 14-én este, illetve ezen éjszakák hajnalain is érdemes az ég alatt tartózkodni, hátha elcsípünk egy váratlna kitörést, vagy néhány szép tűzgömböt.

Földközelben a 22P/Kopff-üstökös

Az év legfényesebb rövidperiódusú üstököse kerül földközelbe augusztus 4-én. Az ekliptikai üstökösök csoportjába tartozó vándort August Kopff fedezte fel a Heidelberg-Königstuhl Obszervatóriumban 1906. augusztus 23-án. A lemezeken 11 magnitúdós üstökösről szeptember közepére bizonyosodott be, hogy rendszeresen visszajár a Nap közelébe. Az átlagosan 6,3 éves keringési idejű kométát azóta egy kivételével minden napközelsége alkalmával észlelték, így az idei már a 15. visszatérése lesz. A Jupiter által rendszeresen háborgatott égitest jelenlegi 6,44 éves keringési idejének megfelelően minden második napközelsége idején látszik kedvező helyzetben. Legutóbb 1983-ban és 1996-ban volt vizuálisan is elérhető, amikor hazánkból is sokan észlelték. Az idén két és fél hónappal napközelsége után, augusztus 4-én kerül földközelbe 0,775 CSE távolságban.

Baranyi Zoltán felvételsorozata a 22P/Kopff-üstökösről július 21-e és 28-a között. A felvételen a kométa csóvája is látható, valamint egy törpenóva kitörését is sikerült elcsípnie szorgos észlelőnknek.

Sajnos az öreg ekliptikai üstökösökre jellemző módon abszolút értelemben véve em túl fényes, kis távolsága miatt megjelenése meglehetősen diffúz, így rossz égen nem könnyű a nyomára akadni. A stacionárius pontját elhagyó, lassan délnyugat felé mozgó üstökös egész éjszaka megfigyelhető az Aquarius csillagképben, a Delta Aquariitól 2-3 fokkal északra. Az üstökös pontos koordinátái az ustokosok.mcse.hu honlapon keresztül érhetők el.

A Barnard-galaxis a Sagittariusban

A Barnard-galaxis (NGC 6822) törpe irreguláris galaxis, a Tejútrendszert is magába foglaló Lokális Csoport tagja, távolsága mindössze 1,5 millió fényév. Északi területein több fénye hidrogénfelhő azonosítható, és gömbhalmazokat is fedeztek fel benne. Ezek érdekessége, hogy csak a "közelmúltban", azaz néhány tíz vagy százmillió éve jöttek létre, vagyis feltehetőleg ma is zajlik az intenzív csillagkeletkezés. A hidrogénfelhők leglátványosabbika a "Buborék-köd" (nem azonos a Cassiopeia csillagképben láthatóval) a galaxis peremétől 2-3 ívperccel északra található, ami arra utal, hogy a galaxis jóval nagyobb a szögletes küllőnél. Ezt a sejtést csillagszámlálásos módszerrel is megerősítették, de az is valószínű, hogy hatalmas, ionizálatlan (HI) hidrogénfelhők vannak a centrális régió körül. a galaxis megpillantása nem kimondottam egyszerű. Alacsony felületi fényessége miatt csak igen sötét, holdmentes, városi fényektől távol eső égbolton lehet esélyünk rá, akkor azonban már egy 10×50-es binokulár is megmutatja a 15 ívperc körüli felhőt. Egy 15 cm-es reflektorral kisebb-közepes nagyítással már feltárul a szögletes alak és a felület struktúrája is, 30-40 cm-es átmérőtől a hidrogénfelhők észrevételére is van esély. A Barnard-galaxis kiváló fotografikus célpont. A foltos-fátylas megjelenés, a felületre vetülő előtér csillagok, valamint a vöröses-rózsaszínes árnyalatban tündöklő hidrogénfelhők miatt egészen rendkívüli hatást kelt.

A Barnard-galaxis a Kitt Peak National Observatory 91 cm-es reflektorával (Local Group Galaxies Survey Team, NOAO, AURA, NSF).

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2009

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu