Égi kalendárium: 2024. június

Itt a nyár, megérkezett június, az éjszakák a lehető legrövedebbek, a Nap későn nyugszik, mintha soha nem akarna besötétedni. Ismerkedjünk a csillagos éggel Fazekas Mihály két évszázaddal ezelőtti útmutatója alapján, észleljük az égbolt egyik legszebb kettőscsillagát, a Porrimát, június 3-án hajnalban pedig köszöntsük a Marsot (a holdsarlóval).

A bolygók járása
Merkúr: A hónap első felében a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 14-én felső együttállásban van a Nappal. Hamarosan megjelenik az esti északnyugati látóhatár közelében, 18-án már közel fél, órával a hónap végén pedig egy és negyed órával nyugszik később, mint a Nap.
Vénusz: A Naphoz való közelsége miatt nem figyelhető meg, 5-én felső együttállásban van a Nappal. Fényessége –3,9m, átmérője 9,6”-ről 9,7”-re nő, fázisa 0,999-ről 0,99-ra csökken.
Mars: Folytatja előretartó mozgását a Halak, majd 10-étől az Aries csillagképben. Kora hajnalban kel, a keleti égen figyelhető meg. Vöröses fénye alapján könnyű megtalálni. Megfigyelésre egyre kedvezőbb helyzetbe kerül. Fényessége 1,1m-ról 1,0m-ra, látszó átmérője 5,0”-ről 5,4”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben. Napkelte előtt kereshető a keleti ég alján mint ragyogó fényű égitest, láthatósága gyorsan javul. Fényessége –2,0m, átmérője 33”.
Szaturnusz: Előretartó mozgása egyre lassul, és 30-án látszólag megáll. Éjfél után kel, az éjszaka második felében figyelhető meg az Aquarius csillagképben. Fényessége 1,0m, átmérője 17”.
Uránusz: A hónap második felétől napkelte előtt látható a keleti ég alján. A hónap első napjaiban a felkeresését még nehezíti a hajnalpír fénye. Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében kereshető a Pisces csillagképben. Előretartó mozgása a hónap legvégére állóra lassul.

Mars-köszöntés június 3-án
Június 3. 01:45 UT: Mars-köszöntés! Közel egy év szünet után ismét észlelhetővé válik a vörös bolygó. Megkeresésére és „köszöntésére” a legjobb alkalom lesz a június 3-án hajnalban bekövetkező együttállása a 15%-os fogyó holdsarlóval. Kísérőnk délnyugati peremétől délnyugatra, a horizonttal párhuzamosan, 2,6°-ra lesz az 1,0 magnitúdós vörös bolygó. A jelenségre 10°-kal a horizont felett kerül sor. A Mars valóban kedvező láthatóságára még várni kell, oppozíciója 2025. január 16-án lesz, 14,5”-es látszó átmérő mellett.

Esmerkedés a csillagos éggel:
Két évszázaddal ezelőtt Fazekas Mihály a debreceni kalendárium számára írt havi égboltismertetőket, melyek régies nyelvezetük miatt ma is érdekesek. A fölénk boruló égbolt nem sokat változott két évszázad alatt – az általunk ismert, vagyis inkább elismert csillagképek, valamint azok határai annál inkább.

Éppen kétszáz évvel ezelőtt jelent meg Richard Rouse Bloxam Uránia tükre (Urania’s Mirror) című csillagtérkép-sorozata, a korabeli csillagképek díszes felvonulása. A Bootest és vidékét ábrázoló kártyán még ott van a Falikvadráns (Quadrans Muralis), amely már csak a Quadrantidák meteorraj elnevezésében él. Lássuk, miként ír erről az égi tájékról Fazekas:
„Arcturus e hónap elején 9 óra körül déllőre kerül; tőle nyúgotra látunk hét csillagot félkarikába, ez az Északi Korona (Corona Borealis), nagyobbik csillagának neve Gyöngy (Gemma): a mezei emberek ezt a Koronát félkenyérnek nevezik.

A Koronától a N. Göncöl rúdja végéig van három jeles csillag, ellapult háromszegben, a felső a Bootes fején, a két szélső két vállán esik, keleti karját feltartja, a N. Göncöl rúdja végén is feljül, hol a markát három kis csillag jegyzi, könyökét is egy nagyobb; derekánál is van egy nagyobb és egy kisebb: Arcturus a két térde közt esik, keletre tőle három kisded, egyenes háromszegben keleti lábaszárán, a nyúgotra lévők pedig nyúgoti lábán vannak. Amennyire van Arcturushoz téki nyúgot felé a Szűzkalász, igen annyira hozzá téli kelet felé találunk egy szembetűnő csillagot, úgyhogy ezek hárman egy nagy háromszegben állanak, melynek felső csúcsán Arcturus: a most szemrevett csillag a Mérték (Libra) felső serpenyőjében van, neve Zubeneschimáli; ettől téli nyúgot felé lejjebb hasonló nagyságú Zubenelgenúbi, a másik serpenyőjében.”

Tekintsük meg a Bootes mai, modern ábrázolását is! A térképről minden költőiség elveszett, a szorgos ökörhajcsárból vézna pálcikafigura lett, a nagyvonalúan megrajzolt csillagképhatárok be vannak szorítva a rektaszcenzió és a deklináció börtönébe, praktikus okokból. A távcső mellett a modern térkép a praktikusabb, ábrándozásra pedig az Uránia tükre való.

Észleljük a Porrimát!
A gamma Virginis a Virgo (Szűz) csillagkép leghíresebb kettőscsillaga. Már a neve is érdekes, apró kicsiny elkülönült „sziget” a javarészt arab neveket viselő csillagok között. A Porrima neve ugyanis latin eredetű. Porrima, más néven Antevorta a Camenák közé tartozott. Utóbbiak a római mitológia szereplői, az ének és jóslás istennői. Antevorta, testvérével, Postvortával Carmentis (római nimfa) hű kísérői voltak, sőt úgy is tartják, hogy Postvorta testesítette meg a múltat, míg testvére, Antevorta a jövőt.

Szabad szemmel is könnyedén megkereshetjük az égbolton, a Szűz csillagkép jellegzetes alakjában kiemelt helyet foglal el az alfa (Spica), dzéta, delta és théta csillagokkal közösen alkotott ötszögben. Mivel igen közel helyezkedik el az ekliptikához, ezért időnként a Hold elfedi. Természetesen esély van arra is, hogy valamely bolygó fedje el, de ennek esélye igen kicsi.

A Porrima katalogizálása közel három évszázadra nyúlik vissza. A Washington Double Star Catalog adatait szemlélve feltűnik, hogy az első észlelés 1720-ból származik. A gamma Virginis csillagainak szeparációját már Bradley is leírta, mégpedig 1718-ban, amikor a két csillag egymáshoz képest olyan nagy szögtávolsággal bírt, hogy felbontásuk még az akkori távcsövek számára sem jelentett gondot. Az, hogy a leírás szerint szabad szemmel látta a rendszer csillagait, kissé hajmeresztőnek tűnik. Érdekesség továbbá, hogy a Porrima szerepel Christian Mayer 1779-es kettőscsillag-katalógusában is, mégpedig a 33. helyen katalogizálva:

William Herschel mérései azt mutatták, hogy a csillagok szeparációja változik, így gyanította, hogy a két csillag fizikailag is összetartozik. 1836-ban W.H. Smyth, John Herschel és a kor más jelentős észlelői is leírták, hogy a két csillag eltakarta egymást (Smyth 1844). Otto Struve észlelései során megfigyelte, hogy a kettőscsillag fényessége változik. Az ő általa becsült fényességeltérés 0,7 magnitúdó volt, kortársai ennél kisebb változásokat jegyeztek fel. Crossley (1879) és E. Zinner (1931) megfigyelései alapján a rendszer fényességváltozásának periódusa pár napra tehető. Többen észlelték a kettőscsillag változásait, azonban a szabadszemes fényességbecslések között igen nagy a szórás. Jelenleg NSV5859 néven lehetséges változócsillagként is katalogizálásra került, 2,72 és 2,78V magnitúdó közötti fényességváltozással.

Otto W. Struve és W.H. Smyth észlelései a Porrimáról, 1836, periasztron

Otto W. Struve és W.H. Smyth abban az időben is megfigyelte a kettőscsillagot, amikor a csillagpár a legszorosabb volt. Struve megfigyelései1833-tól 1836-ig, míg Smyth észlelései 1831-től 1843-ig kerültek feljegyzésre. A mellékelt ábrán látható, hogy a két csillagász miképpen látta az „A” és „B” csillagok egymáshoz képest viszonyított helyzetet. Érdekesség, hogy Otto W. Struve megfigyelését (1836. június 3.) édesapja ellenőrizte és megállapította, hogy ez nem lehet a „totalitás”, a csillagok elnyúlt alakja miatt. Smyth korábbi észlelése közelebb esett ehhez az időponthoz, 1836. január 22-én végzett megfigyelése során a két csillag közelebb helyezkedett el egymáshoz.

A Porrima az egyik legtöbbet észlelt kettőscsillag, igen sok adat áll rendelkezésre pályájának adatairól. A bekezdésben említett hosszabb periódusidő ellenére már többször állt módja a csillagászoknak a korábbi adatok segítségével végigkövetni a csillagpár egymás körüli keringését.

A mellékelt képen láthatják olvasóink a rendszer pályarajzát, igaz az „A” csillag van fix helyen feltüntetve, azonban a két csillag természetesen egy tömegközéppont körül kering. Keringési síkjukra – kissé torzultan – 31 fokkal látunk rá.

A gamma Vir kettőscsillag pályarajza

A gamma Virginis többes rendszerét STF 1670 néven kereshetjük a WDS adatbázisában, kódja 12417-0127. Többes, hiszen hat csillagot katalogizáltak, azonban ez a gyakorlatban csak akkor nyilvánvaló, ha valaki ismeri a rendszer adatait. Távcsövünkbe állítva két igen sárga színű csillagot láthatunk, melyek fényessége alig különbözik, mindössze pár század magnitúdó a különbség. A fő csillag fényessége 3,48, míg társáé 3,53 magnitúdó, alig-alig megkülönböztethetőek. A két sárga csillag igen fiatal, F0 színképtípusú, 7100 kelvin hőmérsékletű felszínük lényegesen forróbb a Napnál. A két F0 színképtípusú fősorozati csillag némileg nagyobb Napunknál. Tömegük körülbelül 1,5 naptömeg, luminozitásuk négyszerese, míg átmérőjük 1,2-szerese központi csillagunknak.

A rendszer körülbelül 38 fényév távolságra található, a két csillag 169,1 év alatt kerüli meg közös tömegközéppontját. Pályájuk excentricitása igen nagy, átlagos távolságuk 43 CSE, amely 5 és 81 CsE között változik. A legutóbbi periasztron időpontja 2005-re esett, ekkor még igen nagy távcsövekkel is nehézkes volt megfigyelni a kettőscsillagot. Jelenleg a két csillag szögtávolsága folyamatosan növekedőben van, olyannyira, hogy már kis távcsővel észlelhetők.

A Porrima pályarajza Flammarion egyik művében, a francia történelem eseményeivel.

A gamma Virginis észlelése egyre könnyebbé válik, bármilyen távcsővel is végezzük, nem szabad problémát okoznia. Ez a mi életünkben már így is marad, azonban igen szép észlelői munkát lehet végezni a csillagok pozíciójának feljegyzésével. Évek munkájával kirajzolódik majd a csillagok elmozdulása, ami a fizikai kettőscsillagok megfigyelésénél kézzel fogható eredményt ad.

Álljon itt befejezésképpen, illetve észlelésre felhívásképpen egy korábbi megfigyelés a Porrimáról:

STF 1670 ABCDEF

Gamma Virginis (Porrima)

WDS 12417-0127
2012.04.10.

10 L, 200x: Gyönyörű látványt nyújt az A és B csillagok párosa a látómezőben! Pár éve még felbontani sem lehetett, most pedig könnyűszerrel láthatóak. Minimális fényességkülönbséget érzékelek csak a sárga színű csillagok között, PA 190 fok, S 3,5” (mérőokulárt használtam). A fényes főtagoktól 264 ívmásodpercre látom az E tagot, a pozíciószöget 168-170 fok közé becsülöm. A C és D csillagokat nem látom a halványságuk miatt, az F pedig valószínűleg a rendkívül nagy távolsága miatt kerülte el figyelmemet. 

Csóvás égi vándorok

Az nem újdonság, hogy a téli napforduló után hónapról hónapra rövidülnek az éjszakák. Az viszont újdonság, hogy mintha ezzel együtt rövidül az a lista is, ami azokat az üstökösöket tartalmazza, amelyeket érdemes egy 200/800-as tükrös távcsővel (vagy hasonlóval) megpróbálni fotografikus módszerrel felkeresni. A jelenlegi észlelésre ajánlott lista „csak” 21 kométát tartalmaz. Természetesen kisebb átmérőjű műszerrel ennél még kevesebb a sikerrel kecsegtető vándor, de nem lehetetlen. Közöttük már csak 2 olyan van, amit vizuálisan akár egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is sikerrel célba lehet venni. Ezeket szeretnénk mostani ajánlónkban bemutatni.

A tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

13P/Olbers

A 13P/Olbers üstökös a hónap utolsó napján kerül legközelebb központi csillagunkhoz, amikor távolságuk 1,176 CSE lesz. Az üstökös aktivitása ezt a napot megelőzően és utána lesz a legnagyobb, így fényessége várhatóan nőni fog. A növekvő fényességet pedig mi is egyre közelebbről figyelhetjük meg, mivel a Föld és az üstökös távolsága is csökkenni fog. A napközelpont idején az üstökös 1,949 CSE távolságra lesz tőlünk. Várható látszólagos fényessége a hónap elejei 7,7 magnitúdóról az előrejelzések szerint akár 7,0 magnitúdóig is nőhet, így binokulárokkal is könnyen megfigyelhető lehet. Felkeresése ennek ellenére nem lesz könnyű, ugyanis a napközelség látszólagos is lesz. Bár az üstökös éjfél környékén (a hónap elején még előtte, majd a végén már utána) nyugszik, de az északnyugati horizont közelében mozog és a sötétség beálltakor már csak 10-15 fok magasan lehet megtalálni a látóhatár felett. Ilyenkor fénye már vastag légkörön jut el hozzánk, ami a látványán sokat ront.

A hónap során a Szekeres (Auriga) közepétől indulva elhalad az Ikrek (Gemini) csillagképtől északra, hogy útját a Hiúz (Lynx) délkeleti oldalán fejezze be.

A 13P/Olbers égi útja 2024.06.01-30. között, kiemelve a 2024.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.05.08. 20:18 (UT) 120/600 refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 14 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)

A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstösnek még majdnem három hónapja van a szeptember 29-én bekövetkező perihéliumáig, így gyorsan közeledik a Naphoz, ami miatt aktivitása is várhatóan nőni fog. Bár ez az aktivitás elmaradt a várakozásoktól. Egy évvel ez előtt az üstökösnek már 9 magnitúdós fényességet jósoltak mostanra.

Sajnos a Földtől távolodni fog, ezért a reménykedve várt növekvő aktivitást egyre messzebbről figyelhetjük meg, ami azzal is fog járni, hogy az üstökös látszólagos fényessége a hónap eleji 11,6 magnitúdóról várhatóan csak 0,6 magnitúdót fog fényesedni. Ennek ellenére kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető lehet.

Felkeresésére az éjszaka első fele alkalmas, amíg le nem nyugszik a hónap elején még a Szűz (Virgo) csillagkép nyugati oldalán. Innen a hónap végére az Oroszlán csillagkép legdélebbi fényesebb csillagoktól mentes része felé halad, ezért nem sokkal napnyugta után érdemes a nyugati horizont közelében keresni. Mind a két csillagképben sok galaxis található, de ezeket rendre elkerüli az üstökös, kivéve a június 25. és 26. estéjét, amikor az NGC 3640 (fényesség: 10,4 magnitúdó; átmérő: 4,0 x 3,2 ívperc) galaxistól 19 ívpercre délre fog elhaladni úgy, hogy 26-án este az NGC 3630 (fényesség: 12 magnitúdó; átmérő: 2,0 x 0,8 ívperc) galaxistól csak 6 ívpercre délkeletre lesz megtalálható.

Ez után látszólag közel kerül a naphoz, így legközelebb már majd csak októberben lehet megfigyelni.

A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) égi útja 2024.06.01-30. között, kiemelve a 2024.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.05.26. 20:17 (UT), 250/1000 Newton + ASI 533MM; Gain 100; 10 x 60 s, Forgács Attila

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

Kaposvári Z., Sánta G., Mzs, Szklenár T, Nmá