Égi kalendárium: december

Itt a tél, a hosszú éjszakák időszaka. December sokféle látványosságot ígér, szemezgessünk belőlük!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van. 15-e után már kereshető napnyugta után a délnyugati horizont közelében, ekkor háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Láthatósága ezután lassan javul. 29-én van legnagyobb keleti kitérésben, 19,7°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával nyugszik a Napot követően, viszonylag kedvező láthatóság mellett kereshetjük.

Vénusz: Továbbra is a hajnali délkeleti ég ragyogó, fehér fényű égiteste. A hónap elején négy, a végén három órával kel a Nap előtt. Fényessége −4,2 magnitúdóról −4,1 magnitúdóra, átmérője 17,6”-ről 14,5”-re csökken, fázisa 0,67-ról 0,77-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti égen. Fényessége 1,5 m magnitúdóról 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 4,8”-ről 5,5”-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében feltűnő égitestként látható a délkeleti-déli égen. Fényessége −2,1 magnitúdó, átmérője 37”.

Szaturnusz: Hajnalban kel, napkelte előtt jól látható a délkeleti égen. Folytatja előretartó mozgását a Kígyótartó csillagképben. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 15”.

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik. 26-án hátráló mozgása ismét előretartóvá változik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Látványos együttállás december 7-én hajnalban

Ahogy novemberben, ezen az egy hónappal későbbi hajnalon is a Vénusz, Mars, Spica és a Hold négyese lesz a sztár az égen. Ezúttal lazább háromszöget alkot a Vénusz, a Hold és a Spica, hozzájuk csatlakozik kelet felől a Mars is, illetve jóval távolabb (20°-kal keletre az ekliptika mentén) a Jupiter is. Mivel a Hold már a csillagászati szürkület kezdetére 20° magasra emelkedik, nem lehet gond a megfigyeléssel, hacsak nem szól közbe a gyakran borongós decemberi időjárás.

Aldebaran-fedés december 23-án

Az év utolsó Aldebaran-fedése történik az év leghosszabb éjszakáján, szerencsére még kora este. Azok, akik az október 29-i eseményről lemaradtak, most hasonló megvilágítottságnál élvezhetik a jelenséget. A holdfázis majdnem ugyanaz, de
most két nappal telihold előtt járunk. Így a csillagok a sötét oldalon tűnnek el és a világos oldalon bukkannak elő. A szürkület idején a Hyadok halmaz számos tagja kerül a Hold mögé, de mire negyed nyolckor (téli időszámítás szerint) az Aldebaran is eltűnik, már teljesen sötét lesz. A Hold megvilágítottsága 96%, ezért még fényes csillagok esetén is nagy nagyítást alkalmazzunk, a fényes holdfelszínt pedig vigyük ki a látómezőből!

Az Aldebaran belépése a Hold mögé: 18:17 UT, kilépés: 19:26 UT. (Az értékek Budapestre vonatkoznak, ettől néhány perces eltérések is lehetségesek más magyarországi településeken. Részletes információk a Meteor csillagászati évkönyv 2015. évi kötetében találhatók (213-214. o.).

Mivel a csillagok könnyen követhetők a (láthatatlan) sötét oldal felé, ezért könnyebb lesz a pontos megfigyelés, mint október 29-én volt:

Téli égi ködök

Bármennyire hideg is az időjárás, ha az égbolt derült, az amatőrcsillagász nehezen marad benn a meleg szobában. A téli égbolt épp olyan sok, ha nem több látnivalót kínál számunkra, mint a nyári, de a gyakori borult ég, a gyorsan leereszkedő köd és a barátságtalan hideg miatt minden tiszta téli éjszakát meg kell becsülnünk.

Az Orion csillagkép Panik Zoltán felvételén. Az Orion-köd, a Lófej-köd és a hatalmas Barnard-ív teszi izgalmassá ezt az égterületet.

Nincs olyan téli éjszaka, amikor legalább egyszer ne néznénk meg az Orion-ködöt, az M42-t. Az égbolt elnyűhetetlen, örök látványossága, amit nem lehet megunni, mindig élmény gyönyörködni kavargó szálaiban, vagy a Trapéz csillagnégyesé-
ben. Még nagyvárosok teleholdas egén sem kell lemondani róla, elég egy OIII-szűrőt használnunk a megfigyeléshez, így akár
még bemutatót is tarthatunk a legszebb csillagbölcső főszereplésével. Sőt északabbra tőle, az érdekes módon több számot is viselő NGC 1973, 1975 és 1977 komplexumot is megcsodálhatjuk, no persze inkább csak a monitoron, miután hosszan exponáltunk rá. Ugyanakkor ez a ködösség – amely a benne található fiatal, forró csillagok kékes fényét veri vissza – rendkívül tiszta égbolton 10 cm-es távcsővel egyértelműen kivehető. Északabbra a legendás Barnard 33-at találjuk, amely az IC 434 felületére vetül – sajnos a leheletfinom ködöt vizuálisan észlelni csak nagy tapasztalat, legalább 20 cm-es távcső, mélyég-szűrő és rendkívül sötét ég birtokában lehetséges. Lefényképezése azonban közepesen fényszennyezett égen, közepes műszerrel is sikerülhet. A területen annyi világító és sötét köd található, hogy bemutatásuk hosszú oldalakat tölthetne meg. Bátran kísérletezzünk számunkra ismeretlenebb ködök lefényképezésével is, nézzünk utána az interneten, milyen látványra is számíthatunk.

Ismét jönnek a Geminidák!

Az év egyik jelentős meteorraja december 4-17. között jelentkezik, maximuma december 14/15-én várható. Az IMO előrejelzése december 14. 18h UT-t ad meg a maximum idejére, ami azt jelenti, hogy a kora esti órákban nagyon sok hosszú meteort láthatunk, mivel ekkor a radiáns még alacsonyan. A korán lenyugvó vékony holdsarló nem fogja jelentősen zavarni a raj megfigyelését. Öltözzünk fel melegen, és küldjük be észleléseinket a Meteor meteoros rovatának!

Biró Zsófia és észlelőtársai a ködpaplan fölé nyúló Mátrából figyelték a Geminidákat 2013 decemberében.

Meteor csillagászati évkönyv 2016

Decemberben jelenik meg az MCSE 2016-ra szóló évkönyve, mely a 2016-os évben várható égi jelenségekről ismét igen gazdagon tájékoztatja az olvasót. A kiadványt az MCSE tagjai, akik rendezik 2016-ra szóló tagdíjukat, illetményként kapják.

Kalendárium (napkelte, holdnyugta, holdfázisok, csillagfedések, MERKÚR-ÁTVONULÁS, meteorrajok, üstökösök, együttállások stb.)

Cikkek

Balázs Lajos: Konkoly Thege Miklós és az asztrofizika forradalma
Tóth Imre: Az üstökösök megismerésének mérföldkövei 2.
Üstököskutatás az űrkorszakban
Regály Zsolt: Távoli bolygórendszerek felfedezése és keletkezése
Kóspál Ágnes – Moór Attila: Hogyan látja az ALMA a fiatal
csillagok korongjait?
Gabányi Krisztina – Frey Sándor: Legközelebbi galaxisszomszédaink, a Lokális Csoport

Intézményi beszámolók

Mizser Attila: A Magyar Csillagászati Egyesület 2014. évi tevékenysége
Kiss László: Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének 2014. évi tevékenysége
Petrovay Kristóf: Az ELTE Csillagászati Tanszékének működése 2014-ben
Szatmáry Károly: A Szegedi Csillagvizsgáló tevékenysége 2013–2014-ben
Szabó M. Gyula: Az ELTE GAO MKK tevékenysége 2014-ben

Megemlékezés

Almár Iván: Ill Márton (1930-2015)

A tagságukat 2016-ra megújító MCSE-tagok, illetve az újonnan belépők az évkönyvet illetményként kapják. A tagdíj összege 2016-ra 7300 Ft (illetménykiadványaink: Meteor csillagászati évkönyv 2016 és a Meteor c. egyesületi lap 2016-os számai).

A tagdíjat befizethetők személyesen, a Polaris Csillagvizsgálóban is, az esti nyitva tartások időszakában, továbbá rózsaszín postautalványon, az MCSE, 1300 Bp., Pf. 148. címre befizetve, illetve banki átutalással, a teljes név és cím feltüntetésével: Magyar Csillagászati Egyesület, 62900177-16700448. Az évkönyv külön is megrendelhető ill. megvásárolható, ára nem MCSE-tagok számára 3000 Ft. MCSE-tagok számára további példányok ára 2500 Ft. Budapestiek és környékbeliek számára mindenképp a Polarisban történő tagdíjfizetést/beszerzést javasoljuk.

Évkönyvünk kapható lesz a Budapesti Távcső Centrumban és a Makszutov.hu távcsőboltban, továbbá az országos könyvesbolthálózatok boltjaiban (utóbbival kapcsolatban a boltok tudnak felvilágosítással szolgálni).

• Belépés az MCSE-be

• Évkönyvhistória