Karácsonyi észlelések 2025-ben
Hosszan tartó borult időszak után karácsonyi ajándékot kaptak észlelőink: kiderült az ég! Aki tehette, sietett a szabadba és megfigyeléseket végzett. A december 27-én napkeltéig született (és beküldött) anyagokból válogatunk.
Juhász László (JLO), Kisecset
Hosszú idő óta december 26-án reggel végre láttam a napkeltét, és reménykedni kezdtem, hogy estére talán kitisztul annyira, hogy az ínséges decemberi időszak után (mindössze kettő változócsillag észlelésére futotta!) lesz lehetőség égbolt alá vonulni egy kis csillagnézésre. Az észleléseket a nógrádi Kisecset üdülőtelepéről végeztem. A 39 fokos megvilágítottságú Hold fénye erősen zavart az amúgy viszonylag sötét égboltú vidéki égen. Amatőr csillagász szemmel különösen bosszantó, hogy a színes, villódzó karácsonyi fényfüzérek a külterületi nyaralókon, az udvarokban is megjelentek. Lassan tényleg nem találni olyan helyet, ahol zavartalanul élvezhetjük az éjszakai ég látványát. Mindössze egy 12×50-es binoklival eredtem kedvenc változóim nyomába, jól felöltözve, miután az utóbbi időben jól elszoktunk az igazi hidegtől.
A Cet halvány csillagai a holdfény ellenére szépen látszódtak és kirajzolták a nagy égi bálna körvonalait. A T Cet észlelésével kezdtem, amely viszonylag nagy fényessége ellenére (60 körül) nehezen jött a horizont és a Hold közelsége miatt. Az omi Cet-et ezer éve nem észleltem, meglepetésemre nagyon fényes, 45 körül szabad szemes.
Kevesen észlelik a nagy égi folyó, az Eridánusz binoklis változóit, pedig nagyon könnyű helyen, szép csillagkörnyezetben vannak. A Z, RR, BR és BM mind fényesek, benne vannak az AAVSO binokuláris változó programjában. Déli fekvésük ellenére egy 10 centis távcsővel, akár nagyvárosból is észlelhetők, persze kell a jó déli horizont.
Az őszi változókat nagyjából békén hagytam a Hold közelsége miatt, bár a SU Per-t a zenit közelében célba vettem, és a szédülés határán nehezen sikerült megbecsülni 80 körüli fényességét.
Átváltva kényelmes magasságokra, először a Szekeres két csillagát észleltem. A fényes psi1 Aur pillanatok műve volt (50-nél picit halványabb). míg az UU Aur (65 és 70 között) környékének csillagmezeje határozottan egy karácsonyfára emlékeztetett, illetve rácsodálkoztam az NGC 2261 nyílthalmaz foltjára. Ha már karácsony, felkerestem az Egyszarvúban elhelyezkedő NGC 2264 nyílthalmazt, közismert nevén Karácsonyfa-halmazt. Valóban, a holdfény ellenére, a kicsi binokliban is határozattan kivehető a jellegzetes fenyőfa forma. Évről évre felbukkanak a neten olyan csodálatos asztrofotók erről a halmazról, amelyek akár üdvözlőlapként is elküldhetők.
A Bikában az Y Tau 75-nél halványabb volt, de könnyű cél. Az Ikrek (TV, BU) és az Orion (BL) fényes binoklis változói 70 körüli fényességükkel szinte egy kupacban kínálják magukat egy könnyed észlelésre. Ugyanitt van, de picit halványabb a BQ Ori (85 alatt). Ha már a környéken voltam, gyönyörködtem egy kicsit az M 35 nyílthalmaz látványában. A W Ori jó fényes (60 és 65 között), de vörös színe miatt nehéz megbecsülni, így binokliban is sűrűn alkalmazzuk a defokuszálás módszerét.
Időközben a Hold lejjebb szállt, és ellenőriztem, hogy látható-e az Uránusz szabad szemmel. És igen, határozottan látszódik nem messze a Fiastyúktól! Binokulárban nagyon szép háromszöget alkot két egészen közeli, bár valamivel halványabb csillaggal.
A hideg közben kezdett csontig hatolni, így pihenés és melegedés előtt az AAVSO oktatótérképeinek felhasználásával szabad szemmel gyorsan megbecsültem az alf Orit (tartja a békebeli fényességét) és az eta Gem-et (30 és 35 között). A fényes Jupiter kifejezetten zavart a közeli 35-ös összehasonlító vizsgálatakor! A változatlan változó, a gam Cas 20-nál persze fényesebb, míg a miu Cep mintha csak egy picit lenne 40 alatt.
Bőven 10 óra után folytattam az észlelést a téli égbolt déli csillagaival. Eddigre a Hold lement, az égbolt kiváló lett. A Nyúl csillagai a déli fekvés ellenére szabad szemmel is jól látszódtak, nekem valahogy a nyuszi füleit alkotó csillagok keltik életre ezt a figurát. Az R Lep folytatja mélyrepülését, a binokliban nem látszódott. Az RX és az S (mindkettő 60 alatt) csodálatos csillagmezőben, könnyen becsülhetők. Az Egyszarvú mindig a rémálmom volt a halvány csillagok miatt. Vidéki égen azért a fényesebb csillagok adnak elég támpontot az általános tájékozódáshoz, majd némi munka árán jól felkereshetők és megbecsülhetők az itteni változók. Az SX és az X viszonylag halványak (80 alatt), az RV 75 körüli, míg az U Mon kifejezetten fényes (kicsit 55 alatt). Az X Mon-al egy látómezőben van az M50 nyílthalmaz, szép látvány, bár e kis műszer nem bontja.
Kifejezetten jó ég kell a Nagy Kutya változóihoz, és ezen az estén ez is megadatott. A W CMa 70 körüli könnyű préda, míg az óriási VY CMa déli fekvése miatt ritka csemege, és binoklival nem is volt könnyű megbecsülni (85 körül).
Lélekben belekóstolva a tavasz élményébe, még volt annyi erőm, hogy leészleljem a Rák fényes változói közül az X-t (70 körül), RT-t (80 körül) és az RS-t (60-nál fényesebb). Az utolsó változó az R Leo volt, amely szintén könnyű, binoklis célpont, 65 körüli becsült fényességével.
Az Orion köd látványával zártam a második észlelési etapot. Sötét égbolton még ilyen kis instrumentumban is megunhatatlan, lélegzetelállító látvány.Bár szerettem volna kora reggel folytatni a megfigyeléseket, a leszállni készülő köd ezt végül meghiúsította. Így a karácsonyi esti program végeredménye 31 változócsillag leészlelése, és számos mély-ég objektum megcsodálása lett. Méltó ajándék a természettől egy amatőrcsillagász számára.
Keszthelyi Sándor, Bucsu
Égi ajándékot kaptam karácsonyra!
Utoljára december 11-én este néztem néhány változócsillagot, mert azóta különlegesen rossz időjárás
volt itt Vas megyében, de talán az egész országban. Állandóan felhőzet, vagy köd takarta az égboltot.
Szél, vagy légáramlás nem volt. Habár Bucsuban 260 méter magasban lakom, itt is mindig volt köd. A
nappalok napfénymentesek voltak. Az éjszakákon 50-100 méternyire láthattam csak a köd miatt. Eső
néha esett, de a ködszitálás szinte állandó volt. December 24-én reggel hó szállingózott, de lehullva
nem maradt meg. December 25-én kora hajnalban megmaradt a hó, legalábbis a kocsikat és a tetőket
fehérré tette reggelre. A felhőzet továbbra is maradt.
December 26-án csoda történt! Délelőtt kitisztult az ég, kisütött a Nap. Délidőben teljesen tiszta,
mélykék ég volt. 5-6 fokos enyhe idő lett. Ez egész naplementéig tartott. Akkor a Nap 15 óra után
fátyolfelhőkbe merülve nyugodott. A két hete nem látott Hold szabad szemes látása is élmény volt.
Még reménykedtem, hogy este észlelhetek valamit. 17 és 19 óra között többször kiléptem a családi
ház udvarára és tekingettem az ég felé. Csakhogy egyre ködösebb lett. Ahogy sötétedett nem jöttek
elő a csillagok, mert a köd egyre elterjedtebbé vált. Csupán a Hold látszott, a maga 6 és fél napos
fázisát mutatva. Egyre reménytelenebb volt a most következő éjszaka bármit látni. 21 óra 35-kor még
egyszer kiléptem a bejárati ajtóba és ledöbbentem! Az ég tiszta és csillagos volt! Szemközt az Orion
üdvözölt!
Mivel már mínusz 2 fokot mutatott a külső hőmérő: jól beöltöztem. 21:40-kor kimentem a kert
közepére és gyönyörködtem. Az egész ég teljesen felhőtlen volt és nagyon tiszta! Még a horizont
közelében lévő csillagképek is jól látszottak: a Hattyú felső része északnyugaton, a Sárkány feje
északon és a Nagy Göncöl rúdvége északkeleten. Az égen húzott át a Tejút, annak a halványabb téli
része is az első percben látszott. A Hold még fenn volt, de nagyon alacsonyan állt nyugaton, semmit
sem befolyásolt.
Kinn egy kis faházban tartom a távcsöveimet, közülük kivettem a 15×70-es látcsövemet. Ehhez
állványt nem használok, csak a nyakamba akasztott szíjával: kézből szoktam változózni. Mivel a Cet
feje ott látszott az Oriontól jobbra, az omikron Cet megkeresésével kezdtem 21:45-kor. 11-én még
nagyon halvány (8,2 magnitúdós) volt. Alfa Cet, gamma Cet, delta Cet, egy téglalap, alatta a sok
halványabb összehasonlító csillaggal. De mi ez itt, ez a fényesség? Műhold vagy repülő? De nem
megy odébb. Hoppá, hiszen ez maga a Mira Ceti! Jóval fényesebb az 5,3 magnitúdós csillagnál.
Hiszen akkor lehet szabad szemes is? Valóban: puszta szemmel is látszik a Mira! Kissé halványabb
4,1-s deltánál, de nem sokkal. 4,5 magnitúdó jó lesz neki! Szabad szemes mira, maga a Mira!
Hónapok óta a legfényesebb mira típusú változóm az R Leo volt, 5 és 6 magnitúdó közötti fénnyel.
Mivel az Oroszlán felső fele már a keleti horizont felett volt: odanéztem a binokulárral. A Regulustól
jobbra ott van az 5,6, a 6,5 és ott az R Leo is. Még fényes, de már 6,3 magnitúdónak látom. Sokkal
sápadtabb Cet-beli társánál.
A Nagy Medve a szájától a farkáig teljes alakjában ott terpeszkedik. Az R UMa mira már nem érhető
el. De a delta UMa mellett a csaknem miraszerű Z UMa még könnyen nézhető: 7,4-es fényességűnek
látom.
A Cepheus házikója szépen jön. A béta Cep alatt megkeresem a kis W-alakzatot. Ott van a T Cep
mira, elég halvány, de 8,6-os magnitúdót adok neki.
A Szíriusz és a Procyon között van az alfa Mon. Attól jobbra egy kis téglalapban lapul az U Mon, az
RV Tau változók mindig jól észlelhető képviselője. Most meglepően fényes, 5,6 magnitúdós,
maximumban lehet.
A kézben tartott kukkerral voltak mirák, amikkel csak próbálkoztam. R Lep, R Cyg, R Cnc, R Cas, U
Ori, S CMi. Vagy nem látszottak, vagy annyira gyengén sejlettek, hogy fényességértéket nem mertem
írni.
Ennyi is elég volt sikerélménynek. Illetve még szabad szemmel jól megnéztem a Betelgeusét. Capella,
Rigel, Procyon, Pollux. Az alfa Ori nem tört ki, nem is halvány, újra a megszokott: 0,5 magnis. Nehogy
megfázzak: 22:05-kor abbahagytam az égnézést.
Közben el-eltévedtem a változócsillagok világától. A 15×70-nel néztem az M 42-t, az M31-et, az M33-
at, az M44-et, az M35-öst is, kicsit élvezkedve a tiszta ég adta karácsonyi ajándékkal!
Forgács Attila, Hajdúböszörmény
Hosszú hetek teltek el ködben, még a Napot sem láttuk.Ezen még az sem segített, hogy a december 12-i hétvégén közel 800 méteres magasságba, Ágasvárra utaztunk a Geminida meteorraj észlelésére. Az ilyen szűkös, csaknem két hónapos időszak után igazi égi csodának számított a csillagos éjszakaKarácsony első napjának estéjén. A hőmérséklet 0 °C-ra süllyedt, és bár a páratartalom meghaladta a 90%-ot, az ég mégis ragyogóan tiszta maradt. Az elmúlt hónapokban több üstökös magja is darabolódott, amelyeket régóta nem volt lehetőségem megfigyelni: a C/2025 R2 (SWAN), a 240P/NEAT és a C/2025 K1 (ATLAS) egyaránt ide tartoztak.
A derült időt kihasználva további üstökösöket is sikerült észlelnem, köztük a 93P/Lovas üstököst. Hasonló fényesség mellett fedezte fel Lovas Miklós 1980. december 5-én. A perihéliumára 2026 május elején kerül sor, addig még mindenképpen szeretném megfigyelni.
Az előrejelzések december 27. hajnalára ismét felhőmentes eget ígértek, így az ébresztőt hajnali 3:00 órára állítottam. Az ég 5,5 magnitúdós szabadszemes határfényességgel, kiváló légköri nyugodtsággal és –4 °C-os hőmérséklettel fogadott. Folytatódott az üstökös-leltár:3I/ATLAS, a 24P/Schaumasse és a 29P/Schwassmann–Wachmann. Végül visszatértem a 24P/Schaumasse üstökös tartózkodási helyére, ahol lépegetve a látómezővel a galaxisok között bolyongtam napfelkeltéig.
C/2025 K1 (ATLAS) (Forgács Attila , 2025-12-25 18:40:00)
3I/ATLAS, C/2025 N1 (ATLAS) (Forgács Attila , 2025-12-27 03:01:00)
Szundi Anett, Budapest
Szundi Anett rajza a Maurolycus-kráterről.
Szauer Ágoston, Szombathely
(471) Papagena kisbolygó. A Cet jellegzetes ötszögében tartózkodik ez a Mozart operahősnőjéről elnevezett 10 magnitúdós aszteroida. 12. 26. 22:06 UT, Canon EOS 1100D; 2,8/200-as teleobjektív, ISO 6400, exp.: 25 s
(16) Psyche kisbolygó. Az Aldebarantól nem messze, az NGC 1647-es nyílthalmaz közelében jár a 10,2 magnitúdós kisbolygó. 12. 26. 22:19 UT, Canon EOS 1100D; 2,8/200-as teleobjektív, ISO 6400, exp.: 25 s.
(80) Sappho kisbolygó. Az ógörög költőnő előtt is tisztelegve örökítettem meg ezt a 10,8 magnitúdós kisbolygót a lambda Orionis körüli Collinder 69 csillagcsoport közelében. 12. 26. 22:28 UT, Canon EOS 1100D; 2,8/200-as teleobjektív, ISO 6400, exp.: 25 s.
3I/ATLAS üstökös. A titokzatos csillagközi üstökös a Regulus alatt volt azonosítható ezen az éjszakán diffúz, halvány csóvát is mutató foltként. A látómező legfényesebb csillaga a 31 Leo. 12. 27. 00:09 UT, 80/400 refraktor, Canon EOS 1100D; ISO 6400, exp.: 25 s.
Nagy Sándor, Zsadány
December 26. 13:30. Kihasználva a szikrázó napsütést belekukkantottam a naptávcsőbe. Alacsonyan van a Nap, de meg kellett örökítsem a gigantikus protuberanciát így egy hosszabb expozíciós idővel készítettem egy képet. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=119251
Domán Tamás, Szihalom
December 26. 10:40 (helyi idő) Ma végre derültebb idő volt, így sikerült ránézni a napfoltokra. Már rég nem jutott rá idő, vagy éppen a felhők nem engedték. Sajnos most is fátyolfelhők zavarták az észlelést és a nyugodtság sem volt túl jó, de a körülményekhez képest jól megfigyelhető a két nagyobb aktív terület a 4317 és a 4321. Rajtuk kívül több kisebb folt és egy nagyobb kiterjedésű fáklyamező figyelhető meg. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=119247
